Szeretemország
2021.08.25. 13:20
Percek óta csendben ültünk, és néztük egymást. Mivel annyira azért nem voltunk szépek, és végül is nem azért jöttünk össze, hogy egymás fizimiskáját csodáljuk, hát megszólaltam.
– Na, akkor mi legyen a kampányszöveg?
Ott ülünk a kocsmában, s törtük a fejünket. A pártunk kampányához terveztük a plakátokat. A múlt héten alakultunk mint új párt, pontosabban a múlt héten terveztük el, hogy megalakulunk, s valami nagyon kedves amerikai úr azt mondta, hogy mivel ő hisz a fejlődésben meg az emberi jogokban, ad nekünk az induláshoz egymilliót.
Vagy százmilliót?
Nem tudom, számtanból sosem voltam jó.
A párt neve még nem volt világos, valami demokratikus meg szabadság meg tolerancia meg európai dolgot akartunk, bár Ernő felvetette, hogy legyen benne az is, hogy magyar, de lehurrogtuk. Ellenben a plakátot már most terveztük. Ez olyan, mint kamaszkorban a zenekar-alapítósdi. Első a csapat meg a tagság ütős neve. Az szóljon nagyot. Számokat írni ráérunk később is.
Kihozták a sört.
– „Négynapos munkahét”? Ehhez mit szóltok?
– Demagóg – legyintettem. – Ezt nem szopják be.
– Miért? – fortyant fel Géza. – És az nem demagóg, hogy „Helyreállítani a jogállamot”? „Kiszabadulni a történelem fogságából”. „Eltiporni a korrupciót”. „Ti dolgoztok, ők lopnak”, vagy „Fizessenek a gazdagok”? Vagy nézd ezt a szöveget itt – mutatott ujjával okostelefonjának kijelzőjére, amelyen egy hirdetés volt olvasható.
„A magyar állampolgárok ma mindennap gyűlöletpropagandát kapnak Orbán Viktortól. A kormányváltásnak épp ezért a legfontosabb feladata az lesz, hogy ne migránsok, melegek, cigányok és zsidók ellen uszítsanak ebben az országban, hanem szeretettel fogadjuk el egymást olyannak, amilyenek vagyunk, amilyennek a Jóisten teremtett minket.”
– Ez a szeretet szöveg nem rossz – bólogatott Jenő. – Erre rá kellene cuppanni. Mindenki, aki nekünk és érdekeinknek ellentmond, arra azt mondjuk, hogy gyűlölködik. És ezzel szemben mi felkínáljuk a szeretetet, ami azt jelenti, hogy egyetértenek velünk. A szeretetet mindenki imádja. Mármint hangoztatni, nem gyakorolni – röhögött fel. – Azt az emberek nem szokták. De a plakáton jól néz ki.
– De tudod, mit? Mondok jobbat. Ha már a prolik hergelése – akarom mondani a kisember érdekeinek és jogainak harcos képviselete – a cél: „A fizetés legyen több, ne pediglen kevesebb!”
– Ez nem rossz! – kaptam fel a fejem. – Ez tetszik!
„Akinek túl jó nője van, arra luxusadó!” És ehhez mit szóltok? Az emberek kis részének van jó nője, s az emberek utálják azt, akinek van. Vagy adóztassuk meg a jó kiállást, a tehetséget, a sikert meg a boldog házasságot is? A mi házunkban a szomszéd mindig veszekszik a feleségével, és ki nem állhatja a vejét, aki harminc éve harmonikus kapcsolatban él. Tuti csomó szavazat!
– Ki ne hagyjuk a kereszténységet se. Az most nagyon megy. Nézd csak ezt a szöveget, itt – bökött ismét a telefonjára Géza: „A gyűlölet kultúráját meg lehet változtatni példamutatással. Orbán Viktornak is inkább a kisebbségek elfogadására kellene buzdítania, ahelyett, hogy uszítja az embereket egymás ellen. A kereszténység ugyanis nem azt jelenti, hogy utáljuk azokat, akik mások, mint mi, hanem hogy elfogadjuk őket olyannak, amilyennek a Jóisten teremtette őket.”
Jenő, az örök cinikus most elmélázott.
– Mondjuk rohadtul nem azt jelenti, hisz pont az a lényeg, hogy a bűneidet levesd, és ne fogadd el magadat olyannak, amilyen vagy, de ezt nem fogjuk hangoztatni.
– Nem bizony! – vágott közbe gyorsan Géza. – Ezt semmiképp. Inkább igyunk még egy kört.
Intettünk a csaposnak.
A lehetőségeken gondolkodtam, mikor oldalvást pillantva az eddig csendben ülő Ernőre esett a pillantásom. Ernő vakargatta az állát, s hozzá csücsörített.
Ezt nem szerettem. Ilyenkor mindig a legvadabb baromságokkal hozakodott elő.
Most sem csalódtam.
„Mindenki a munkája és tehetsége arányában részesedjen a jövedelmekből.”
– Ugyan már! – vettem el a sörét. – Megvonom a szót. Egy ilyen mondattal egyetlenegy szavazatot sem kapnánk azok közt, akiket most igyekszünk megcélozni. Maradjunk csak annál, hogy „Építsük fel a szeretet országát!”. Az biztos, tuti tipp!