Megszoktuk hogy Magyarországon fordítva vannak a dolgok, a pártpolitika jobboldalán álló kormányzópárt elvi szinten szeretné elérni a vasárnapi munkavégzés tilalmát, a magát klasszikus baloldalinak valló párt pedig agyondolgoztatná inkább a zembereket, mert csak, meg Orbán.

A vasárnapi zárvatartás elvi értelemben rendben van: senkit se lehessen a szabad vasárnapokon akarata ellenére munkavégzésre kényszeríteni. Az elv oké, a gyakorlat és a közeg nem az: családostul járunk vásárolni, és az is igaz, hogy a nagy többségnek egy átdolgozott hét után nagyon kényelmetlen a szombati, vagy hétköznap esti bevásárlás, szinte megoldhatatlan.

Előbb az MSZP sírt-rítt a nagy multiláncokért, Brüsszelig is elhallatszott a picsogás, mintha a kereskedelem valami hatalmas gazdasági hozzáadott-érték lenne, nem pedig egyszerű, számítástechnikával megtámogatott logisztika és készletezés, aztán pedig népszavazást kezdeményezett a boltzár eltörléséért.

Az MSZP tehát a kezdet kezdetétől a nagy multik érveit harsogta, szembehelyezkedett a vasárnapi zárva tartás nyerteseivel, az egyszerű kereskedelmi munkavállalókkal, és igyekezett rátelepedni a kényelmetlenség miatt felhorgadt emberek elégedetlenségére.

Most pedig annyiban változott a helyzet, hogy a kormány - feladva elvi álláspontját - nem adja meg azt a ziccert az MSZP-nek, hogy népszavazáson tángálják el, mint a szoci lovat a vizitdíjas népszavazáson.

Továbbá ha ezen túl valamelyik összeszerelő-multi vasárnap este 6-os kezdéssel rendszeresen berántja a melósokat munkavégzésre a 8 órás műszakba, akkor tessék megköszönni szépen az MSZP-nek, hogy ilyen jól megvédte az alkalmazottak érdekeit.

A 8-asnak egyetlen kérdése van csupán: vajon újabb 6 évet kell várni egy olyan MSZP-s ügyre, ahol az emberek a párt véleményét osztják, vagy lesz ez még rosszabb is?

Újra jönnek a szeretnivaló migránsok?