Ha nincs semmi ötleted, és sértegetni akarsz, csak mondd azt, hogy szánalmas. Csak ennyit. Az mindig bejön. Ez bármikor bevethető, bármilyen jelenségre.

Nem érkezett meg időben a busz? Szánalmas. Elvált valakitől? Szánalmas. Hozzáment valakihez? Szánalmas. Tök jól tartja magát az illető, és nagyon ügyel a külsejére? Szánalmas. Egyáltalán nem ügyel arra, hogy, hogy néz ki? Szánalmas.

Mondd, hogy szánalmas, és mindig bejön.

Legalábbis szerinted. Mert én ha már ezt a jelzőt meglátom, tudom, hogy miféle ember írta. Miféle ember kezdi így a mondatot, vagy tartja ezt a sértegetés és leminősítés atombombájának.

Na, de most nem a kinek van fiatalabb nője, vagy vett el egy öreget, vagy hetvenévesen még fellép, illetve bejelentette, hogy ennyi elég volt – ami persze mind szánalmas – jelenség, hanem a vadászati kiállítás kapcsán találkoztam ezzel a kis kedvencemmel.

„Brigitte Bardot elküldte a francba a budapesti vadászati kiállítást. Keményen kifakadt az állatvédő aktivista, egykori francia szexszimbólum.” Hát, ha a kormányt kell szidni, akkor nem létezik szexizmus, akkor valaki szexszimbólum, és kész, akkor nincs tárgyiasított cisznő, és visszamegyünk fél évszázaddal. „A francia színésznő szánalmasnak tartja a rendezvényt, és felhívja a figyelmet arra, hogy egyébként is járványok pusztítanak a világon, miközben azt a barbárság az uralma alá hajtja, és az emberek puszta ölési vágyból vadásznak.”

Igazi haladó gondolatmenet!

„Szemben az a csap elromlott, javítsuk meg.” Ez nem haladó szemléletmód. És nem haladó mondat. Tényekre épül, olyanokra, amelyek közel vannak, ellenőrizhetők, és javaslattal is előáll a jelenséggel kapcsolatban. „Tele van a világ gyűlölettel, ez bezzeg nem zavarja az állítólagos keresztényeket, szégyellem, hogy magyar vagyok!” Ez tipikus haladó mondat és látásmód. Semmi kézzelfogható, ködös halandzsa, lehetőleg saját magunkat negatív színben feltüntetve, mert úgy az igazi. Épp ezért megállapítható, hogy az „egyébként is járványok pusztítanak a világon, miközben azt a barbárság az uralma alá hajtja, és az emberek puszta ölési vágyból vadásznak” egy haladó mondat.

A cikk alatt egy komment:

„Én egyetlen vadászatot tisztelek és ismerek el: a természeti népek, benszülöttekét, akik élelemszerzés miatt ölnek ősi eszközökkel. Az embernek íja, dárdája, kése van, az állatnak foga, karma, fizikai ereje. Lássuk, ki a jobb?!”

És jönnek ezzel a hülyeséggel – ez az érv is terjed, és éppoly közhely lett, mint a sértegetéseknél a szánalmas –, hogy menjen valaki nyíllal, ne puskával. Miért, az oroszlán talán egyenlő feltételekkel megy az őzbakra? A farkas a nyúlra? A macska a verébre? Mi ez a szánalmas ostobaság?

Soha senki nem megy egyenlő feltételekkel senki ellen. Vagy legalábbis elenyésző esetben, amit érdemes feljegyezni, mint a napfogyatkozást. Ha valaki beleköt valakibe az utcán, zömmel felméri, hogy nem erősebb, mint ő, és akkor köt bele. Aki a nála erősebbe belemar, az pszichopata, és azzal tényleg vigyázni kell.

Mi a különbség aközött, hogy egy sokkal jobb fizikumú ember esik neki egy gyengébbnek pusztán kézzel és ököllel, mint ha valaki – mondjuk az illető – fegyvert vesz elő? Gyakorlatilag semmi. Holott ilyenkor mindenki felhördülne, hogy de hát nála fegyver volt, és így nem egyenlő. Miért, a 120 kiló egyenlő a hatvannal?

De az állatvilágban sincs soha egyenlőség, és mindig az erősebb mar a gyengébbe. És az sem igaz, hogy állat kedvtelésből nem öl. Ha már a természetet meg az életet védjük, ki kéne mászni kicsit a természetbe, felkelni a gép elől, és tenni pár lépést. Nem kell az Amazonashoz vagy az erdélyi hegyekbe. Fenéket. Ki a ház elé vagy a Városligetbe. És akkor meglátnánk, mit csinál az egyik énekesmadár a másik énekesmadárral, hogy szakítja be a fejét puszta hobbiból, hogy öl a cirmos cica verebet szórakozásból.

Nézem a művésznőt a képen, amint ölelkezik egy kiskutyával. Hát, igen. Nem olvastam utána az összes vele készült interjúnak, de valahol a szalmakazalban biztos megtalálnám, hogy mert az állatok különbek, és csak mi, emberek vagyunk ilyenek és olyanok. Ezt a gondolatmenetet igen sűrűn látom, sajnos amúgy jó szándékú, nemzeti embereknél is előfordul, pedig higgyék el, ez a bezzeg mi, emberek vagyunk a legrosszabbak ott van, odailleszthető abba a sorba, hogy bezzeg a fehér ember, meg ó, mi gyarmatosítottunk, szégyelljük magunkat, szégyellem, hogy férfi vagyok.

Ez az önostorozás szörnyű. Főleg, mert semmi alapja nincs. Ha valami szánalmas, hát ez egész biztosan az.