Ritkán szokták valakinek a szemébe mondani, hogy hülyeséget beszél. Jellemzően inkább óvatoskodunk, lehetőleg elkerüljük a közvetlen konfliktussal járó esetleges kellemetlenségeket. Egy televíziós vitaműsorban azonban más a helyzet. Ott nem maradhatnak elvarratlan szálak, mivel olyan állítások terelhetik rossz irányba a nézők gondolkodását, amelyek ellentétesek is lehetnek a valósággal. Ezért az ilyenre a jó ügyet szolgáló, bátor vitapartnernek azonnal le kell csapnia. Így történt ez a Hír TV Csörte című adásában is, amelyben Gajdics Ottó keményen odavágta Szakonyi Péternek, hogy „Hülyeségeket beszélsz!” „A miniszterelnök senkit nem rekesztett ki. Ha hülyeséget beszélsz, mindig a szemedre fogom olvasni”. Szakonyi hebegett rá valamit, de természetesen nem tudta megvédeni az álláspontját. A konfliktust figyelve Rejtő Jenő Fülig Jimmy szájába adott emlékezetes mondása jutott eszembe, miszerint „Nem lehet minden pofon mellé egy forgalmi rendőrt állítani”. Hősünk ugyanis az ütést jobbról várta, de a pofon balról érkezett. Valahogy így lehetett ezzel Szakonyi is, aki ilyen határozott szókimondásra valószínűleg se jobbról, se balról nem számított.

A vita természetesen Gyöngyöspatáról szólt, a szegregáltan tanított cigány diákok és szüleik kárpótlásáról, amelyről a miniszterelnök a nemzetközi sajtótájékoztatóján így beszélt: „Hát, azért, ha ott élnék, mégiscsak megkérdezném: ez hogyan van? Hogy egyébként valamilyen okból a velem egy közösségben, egy faluban élő, etnikailag meghatározó népcsoport tagjai egy nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül. Miközben én meg itt keccsölök egész nap. És ezért a pénzért nem tudom, hány órát, napot, hány hónapot, meg hány évet kell dolgoznom. Hát, hogy van ez? És azt gondolom, hogy ezeknek az embereknek igazuk van.”

És már koppant is az asztalon a műsorvezetői kérdés: Szerintetek rasszista volt ez a kijelentés?

A választól kezdve – a hitelesség kedvéért – felidézem pontosan a tévéműsorban lezajlott párbeszédet.

„Szakonyi Péter: Igen, abszolút. Abszolút, ugyanis ezek a családok nem ajándékot, jutalmat, munka nélküli jövedelmet kapnak, hanem amiatt kapnak némi kártérítést, ami nem kárpótolja őket az elviselt bánásmódért. Ami a gyerekeiket érinti. A gyerekek nem tudtak úgy tanulni, olyan iskolába járni.”

(A szöveg élőbeszéd leirata. Esetleges fésületlensége ennek tudható be – a szerk.)

„Gajdics Ottó: Az a baj, hogy Péter nem tudja, mi az a rasszista, azért mondja a miniszterelnökre.

Szakonyi: Biztos. Aki népcsoportot kirekeszt, az rasszista.

Gajdics: Hülyeséget beszélsz. A miniszterelnök senkit nem rekesztett ki. Sajnos, ez van, Péter, ha hülyeséget beszélsz, mindig a szemedre fogom olvasni.

Szakonyi: Nagyon helyes.

Gajdics: Az a helyzet, hogy Magyarországon a rasszista vád túlságosan elburjánzott a balliberális oldalon, és általában mindig a nemzeti oldalra használjátok. Egyszer és mindenkorra vegyétek tudomásul, hogy ez olyan sértés, amit nem vagyok hajlandó eltűrni se akkor, ha rám mondják, se akkor, ha a miniszterelnökre. Teljesen alaptalanul és jogtalanul. Az, hogy cigány származású emberekről beszélünk, nem rasszizmus. Az, hogy cigány származású emberek cselekedeteit, tetteit megítéljük, nem rasszizmus. Nem tudjátok, hogy mit jelent ez a szó. A miniszterelnök semmi mást nem csinált, mint hogy azt az alapvető közhangulatot, ami Gyöngyöspatán uralkodik, szavakba foglalta. Ezt ha valaki nem hajlandó tudomásul venni, nagyon félre fog menni ennek a kérdésnek a megítélése.”

Ez hangzott el. S bár Gajdics Ottó megkérdőjelezhetetlen érvekkel és határozottsággal verte le az Orbán Viktorra a nyilvánvaló befeketítés szándékával előhozott rasszista vádat, ez azonban csak ideig-óráig fejti ki hatását. Sajnos csak ideig-óráig okoz örömet azoknak a millióknak, akik hasonlóképpen gondolkodnak, mint Gajdics. Más műsorban, más összefüggésben, a nyilvánosság más adásain aztán ugyanúgy megy a rasszista mantra Gyöngyöspatával kapcsolatban, mintha semmi nem történt volna a Csörtében azon az estén.

Márpedig az igazság kimondása nélkülözhetetlen. Kérdezem én, mi a fontosabb, a jogszabályok megalkotására hivatott parlamentet megválasztó magyarok igazságérzetének érvényesülése vagy az így megszületett jogszabály alapján hozott bírósági ítélet? Tyúk-tojás problematikáról beszélnénk? Egyáltalán nem, hiszen az emberek akaratának kifejeződése mindig előbb történik meg. A választók előbb hozták létre a jogalkotásra jogosult parlamentet, mint ahogy akár az első jogszabály is megszületett volna, amiből aztán a bírák végezhetik a munkájukat. Ha a kétféle igazságérzet egyes esetekben ütközik, akkor a parlament módosíthat a jogszabályokon, nem pedig a bíróságok. A társadalom működésének harmóniájához elengedhetetlen, hogy az igazságszolgáltatás a nemzeti többség, méghozzá a nemzet meghatározó karakteres többsége igazságérzetének megfelelően működjön.

Az alapesethez képest itt külön pikáns, hogy olyan eljárás keretében döntöttek a romák javára, amelyet az amerikai spekulánshoz, Soros Györgyhöz köthető NGO-k kezdeményeztek és tettek széles körben ismertté.

A Századvég felmérése szerint a szóban forgó 100 millió forintos kártérítési összeg társadalmi megítélése negatív. A megkérdezettek több mint kétharmada (69 százaléka) igazságtalannak, eltúlzottnak véli a kártérítés mértékét. Ebben benne vannak az ellenzéki szavazók is. A jobboldali választóknak a több mint háromnegyede (81 százalék) és a középen állók kétharmada (68 százalék) szintén nem ért egyet a megítélt kártérítés összegével.

Gajdics tehát pontosan képviselte a társadalom többségének igazságérzetét, míg Szakonyi ezúttal is gyűlöletkeltésre alkalmas, liberális megközelítésével ennek a közelében sem járt.

S ahogy nem lehet minden pofon mellé rendőrt állítani, úgy a fals érvek sem kapnak mindig – sajnos – ­azonnali választ. Ám mennél több ilyen hasznos vitaműsort tekinthetnek meg a nézők, annál szélesebb körben lesz nyilvánvaló, ki és mikor beszél – fogalmazzunk finoman – hülyeségeket.