Szabó Zé csípõs szárnyai
2017.10.17. 17:58
Egy premier után esett meg velem a következő történet:
Megéhezvén az elfogyasztott, nem nyomdaképes mennyiségű söröktől – mindig farkaséhes szoktam lenni egy kiadós italozás után –, betértem az Oktogonon lévő börgerbe, ahol becsülettel, és hatalmas bravúrral végigálltam a rám és mindenki másra kirótt soromat. Eljutván a kedvesnek egyáltalán nem nevezhető pultos lányhoz, ő gorombán közölte velem, hogy neki mára vége a műszaknak meg a bulikának, és lévén, hogy ő inkább hazamenne, keressek egy másik – hozzá hasonlóan pokróc modorú – sanyarú sorsú diákmunkást, mert tőle én már egészen biztosan nem kapok sajtbureszt.
A többi sor végeláthatatlanul és kétségbeejtően hosszan kígyózott, én pedig egyre mérgesebb és éhesebb lettem.
A szexizmust a világ legnagyobb bűnének megélő genderhívőknek mondom, hogy leszarom, mit gondolnak, én az egyik legnagyobb igazságnak gondolom, hogy nincs nyűgösebb az éhes és részeg férfiembernél.
Az alkoholtól és az éhségtől minden férfiból kijön a bennük élő Simicska Lajos.
Belőlem is kijött a következő mondattal:
"Akogfr keereerm a panazzz.. Panasssssz.. Panaszkönyveöeöet. "
Így.
Az események további rekonstruálásához elengedhetetlenül fontos lenne, hogy emlékezzek rá, hogy ezek után pontosan mi, vagy akár körülbelül mi történt, de őszintén szólva fogalmam sincs.
Talán kaptam panaszkönyvet, talán nem. Talán írtam bele valami macskakaparást, talán nem.
Nem is fontos.
Az fontos, hogy másnap miután felkeltem, rettenetesen szégyelltem magam, hogy egy nyomorult sajtbureszért folytatott harc ilyen szinten fel tudott húzni.
Persze részeg voltam – nyugtattam magam –, meg a kiscsaj is bunkó volt – folytattam önmagam nyugtatását.
Fenéket. Az a nagy büdös igazság, hogy részeg voltam. Józanul eszembe sem jutott volna ilyen hülyeség miatt balhézni, meg túlcsorduló és teljesen indokolatlan büszkeségemben panaszkönyvekért óbégatni.
Ha tovább hisztériáztam volna, talán egy vidám és tagbaszakadt kidobó ki is dobott volna. Gondolom. Így megy ez.
Ilyen az éjszaka. Így mennek az éjszakában a dolgok.
Más világ. Más pultos. Más szeku.
Ahogyan a vendégkör is egészen más. Vagy nem más, csak hülye, mert be van karmolva.
Az éjszakás műszak teljesen más tárgyalási, kommunikációs technikákkal igyekszik meggyőzni a sakálrészeg vendégeit a helyes sorhasználatról, vagy a megvásárolt csípős szárnyak elvitelének szükségességéről. A sakálrészegen a saját hányását visszanyelő, szárnyakat marcangoló vendég ugyanis nem a legjobb cégér. Taszítja a kevésbé illuminált állapotban lévő – mondjuk csak mókusrészeg – többi vendéget.
Szabó Zét egyébként sajnálom.
Meg egyébként sem bír sportértékkel egy ilyen kis bebaszott stöpszlit ripityára verni. Nem elegáns, na.
Persze tudom én, hogy szó szerint házhoz ment a pofonért. Amikor másodszorra próbált visszatérni a Ufc... izé KFC-be, az már egy előre megfontolt, élőben közvetített önmegveretés volt. Ezt azért mindenki beláthatja.
Ettől függetlenül tényleg és őszintén sajnálom.
Egy irritáló, túlmozgásos kis genya, de nem érdemelte meg. Hülye, agresszív és kötekedő volt. Igen, be volt karmolva, de akkor sem illendő így elagyabugyálni.
De hogy megkapja a jól megérdemelt marását tőlem is:
Annak, hogy elverték az égegyadta világon semmi köze nem volt ahhoz a tegnapi napig a nagyvilág előtt is ismeretlen tényhez, hogy ő egy indexes újságíró.
Semmi.
Pedig mindenhol így jelent meg a hír:
"Megverték az index híres (mi van????) újságíróját."
Sőt ő maga is virágnyelven azt sejtette, hogy tudott dolog volt, melyik szerkesztőségben is szerkeszti a propagandát.
Pedig az van, hogy ha híres lenne, akkor éppenséggel pont nem verték volna el.
Gyanítom, azóta is töretlen lelkesedéssel veri az otthona falába a fejét a műszakvezető, hogy nem nézett több indexes videót, így esélye sem volt felismerni Szabó jellegzetesen nagy, kopasz fejét. Ha felismerte volna, még lenne állása, ugyanis most nincs.
Zé azért lett megpofozva, amiért a többi hasonlóan makacs, részeg és távozni nem akaró vendég is meg lesz időnként csapkodva. Mert makacs, mert részeg, és távozás helyett a "panaoaszkoönyveért" lobbizik.
Én magam is ismerek olyat, akit elvertek, és olyan szekust is, akinél elszakadt a cérna és megrepesztette egy idióta brit buliturista bordáját. Csakhogy ezekből az esetekből nem lett hír. Úriember biztosra nem fogad, de a teljes vagyonomat fel merném tenni arra, hogy ma este is legalább 10 hőzöngő részeget fognak megpofozni, és/vagy kicseszerinteni a pesti bulinegyed vendéglátóipari egységeiből.
Csak hogy ők nem "híres" (khm) indexes "újságírók".
És ha már így esett, hogy együtt gondolkozhatunk:
Magyarországon ma inkább egy jobboldali újságírót vernek meg azért, mert jobboldali újságíró. Például a balatonfüredi Tagore sétányon.
Borsa Miklós tudna mesélni, hogy milyen, amikor valakit valóban azért vernek, mert újságíró.
Szabó Zé esete pedig nem más, mint vihar a KFC elviteles vödrében.