A szabadság az egyik legkeresettebb kifejezés. Elképesztő rá az igény. Népszerűbb, mint a popzene, a sport, a politika, a szex vagy a különféle életmódtanácsok.

Mert a szabadság az így együtt mindegyik.

Van egy adott kifejezés, és ha hozzábiggyesztjük, hogy szabad, máris izgalmasabban hangzik. (Hasonló például az a szó, hogy tilos. Tilos rádió. Ez egy időben iszonyat vagányul csengett, egy szűk réteg hallgatta is, pedig se tilos nem volt, se igazi rádió, mert a libertariánus propaganda mellé iszonyat unalmas, nyögvenyelős beszélgetős műsorokat nyomtak, az ember szinte látta az őszülő szakállakat, pápaszemeket és a poros Marx-köteteket. Na, most képzeljék mennyien hallgatták volna, ha nem Tilos.)

Szóval, ha a szabad mellébiggyesztünk valamit, akkor az annyira izgalmas lesz, hogy kiállni is érdemes érte. Képviselni, sőt, akár tüntetni érte!

„Szabad sajtó”. Ugye milyen jó?

Most a Momentum kezdett nyomulásba a szabad sajtó ügyében, mert kirúgta valaki egy alkalmazottját az Indexnél, ami ugyan biztos előfordult már az életben milliószor, de hát tudjuk, az Indexből nincs másik.

Nekik az az állás jár. Meg a felület is, amit teletömhetnek O1G-vel.

Ha ők elveszítik az állásukat, az a sajtószabadság halála, azért az EU-hoz, az EBESZ-hez és az ENSZ-hez kell futni. Hová is lennénk a hírhamisításaik nélkül?

Van, aki szerint amúgy Orbán (keze) volt, miközben aludt.

Igazából ezért ment Brüsszelbe, hogy ezt megszervezze, nehéz lehetett, már egyértelmű, szóval erre kellett a két nap alvás, elsőre nem vágtam.

Szóval az egyik legnagyobb közhely és elcsépelt frázis, amit a például a Facebookon is használnak a hozzászólásokban, az a „szólásszabadság”.
Mivel az emberek egy része képtelen értelmezni szavakat, mondatokat, ill. azt, hogy őneki hol a helye a világban, így ezt a fogalmat se értik. Szólásszabadság az, ha egy országban szabadon elmondhatja valaki a véleményét. Létezik szabad sajtó, az ellentétes vélemények megjelenhetnek, a köz- és magánéletben azt mondhatsz, amit akarsz, nem visz el a rendőr egy vicc miatt, és nem kell suttognod, hogy a saját konyhádban miről beszélgetsz a barátaiddal.

De az nem azt jelenti, hogy a saját konyhádba bárkit be kell engedned, hogy ott pufogjon a véleményével, belekiabálja a füledbe, felírja a falra filctollal, s ha te letörlöd, akkor elkezdjen óbégatni, hogy „CENZÚRA!”.

Én például simán törlök hozzászólásokat, és ha baromságokat kitörlök, az nem „cenzúra”, meg nem a szólásszabadság megsértése, pusztán zavar a firkálmány a falon, a saját konyhámban, és én döntöm el, hogy mi zavar, mi tetszik vagy mi nem, és indokolnom sem kell.

De ugye én a rend és a „diktatúra” híve vagyok, nem úgy, mint a Momentum, ami a szabadságé, elsősorban a szólásszabadságé, meg véleményszabadságé, meg a szabad sajtóé. (A munkaadó szabadsága, hogy szabadon döntsön az alkalmazottairól, az valahogy kimaradt, annak biztos kicsi a propagandisztikus értéke.)

Szóval július 24. Szabad ország, szabad sajtó, a Momentum szervezésében.

Gyönyörű az esemény hirdetése a Facebookon is. Nagy jelmondatok, színes ábra, majd alatta a szöveg:

„Ennél az eseménynél a vendégek számára ki van kapcsolva a bejegyzések közzététele.”

Tehát: tüntetnek harcosan a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságért, de a hozzászólások le vannak tiltva.

Köszönjük, Momentum, köszönjük, ellenzék, minden világos, nem is vártunk mást.