A legfrissebb sajtóinformációk alapján nyilvántartást kíván készíteni a spanyol kormány minden olyan állampolgárról, aki elutasítja a koronavírus elleni védőoltást – közölte Salvador Illa, spanyol egészségügy-miniszter. A kérdés adatvédelmi aggályiról nem szólva, maga az elképzelés is meglehetősen elkeseredett reakciónak tekinthető.

A kétségbeesés a baloldali kormány részéről akár indokolt is lehet, a harmadik negyedévben 355 ezerrel, 10,5 százalékkal nőtt a regisztrált munkanélküliek száma, így 16,2 százalékra nőtt a munkanélküliségi ráta. Sőt, arról is cikkeznek, hogy az ország nemzeti bankja 10-11 százalékos gazdasági visszaesésre számít…

Korábban, Christine Lagarde Nemzetközi Valutaalapja alaposan feladta a leckét: Spanyolországnak az évszázad közepéig öt és félmillió migránst kell befogadnia annak érdekében, hogy könnyítsenek a lakosság elöregedése miatt kedvezőtlenül alakuló függőségi arányon. Vagyis: lesznek-e, akik dolgoznak majd azért, hogy magukon túl legalább részben az eltartottakról is gondoskodjanak?

A spanyol állam – a magánszektor közreműködésével – kevésbé tudja kozmetikázni kvázi közfoglalkoztatás útján a munkanélküliségi adatokat, mint a német: az északi ország esetében ugyanis 6,1 százalék volt az EU-n kívülről érkezők munkanélküliségi rátája, ez a mediterrán államokban sokkal magasabb, sőt megközelíti a 35-40 %-ot is. (A képet árnyalja, hogy a nürnbergi Munkaerőpiac- és Szakmakutató Intézet (IAB) szerint 2017 novemberében még mindig 43 százalék körül alakult a menekültek munkanélküliségi szintje.)

Mindeközben a német gazdasági sajtó folyamatosan a spanyolok szemére veti, hogy a szociális juttatások limitált idejű folyósításával lényegében Németország felé terelik a menedékkérő és menekült migránsokat. A WirtschaftsWoche például arról ír, hogy mivel a spanyol kormány korábban 18 hónapban maximálta a szociális segélyek folyósításának időtartamát, sokan elhagyják Spanyolországot – a nem ellenőrzött schengeni határátkelőhelyeken keresztül – Franciaország irányába, ahonnan továbbmennek Németországba. A spanyolországi Comillas Pápai Egyetem (ICAI-ICADE) egy friss tanulmánya ugyanakkor rámutat, hogy a spanyolországi migráns menedékkérők, illetve menekültek alig egyötödének van valamilyen szakképzettsége, és ezek egy részét sem tudja elismerni a spanyol állam. Mivel – az illegális, ellenőrizetlen migrációt leszámítva – az Európán kívüli menedékkérők alig pár százaléka kap csak végül nemzetközi védelmet, a túlnyomórészt munka nélkül tengődő migránsok egy része szinte azonnal továbbáll.

Kérdés persze, hogy mennyire méltányos bírálni azt a Spanyolországot, amely már a gazdasági válság kitörése óta küzd foglalkoztatási helyzete javításáért? A spanyol munkanélküliség rátája 2013-ban 27 százalék fölött tetőzött, ezt sikerült letornászni 2018 második negyedévére 15,3 százalékra; az elért eredmény méltánylandó, még ha így is több mint négyszerese a németországi adatnak (3,5 százalék). A spanyol állam eddig is sokat költött migránsokra, pedig elsősorban mégiscsak saját fiataljainak, az „elveszett generációnak” kellene valami perspektívát adni, hogy ne elvándoroljanak Latin-Amerikába vagy az északi tengerentúlra, hanem itt családot alapítva gondoskodjanak az ország jövőjéről. Pedro Sánchez tavasszal felállt balliberális kormánya azonban új irányt vesz, és 2018. augusztus elején azonnal megállapodást kötött a német szövetségi kabinettel újabb migránsok befogadásáról.

Ne legyünk meglepődve, ha hamarosan elégedett gazdasági cikkek sora születik majd Spanyolország felelős európai szerepvállalásáról…