Hont András kilétéről nékem jó ideig fogalmam sem volt. Általában a maradandó dolgokkal foglalkozom, a percemberek izgágaságai hidegen hagynak. Főleg, ha mindezt érdektelen formában produkálják.

Aztán mondták, hogy érdemes nézni, amit a különféle adásokban művel. „Hont és Konok”. Ezt a két nevet emelték ki ismerőseim mint páratlan mutatványt. Mint két idegesítő példányt. No, ezt már megnézem! – mondottam egy nap, s így tettem.

Makacskodik a fickó és hülyeséget beszél. Hát, nagyjából ennyit állapítottam meg. De mindezt nem érdekesen teszi, nem lehet megsüvegelni a műsorszámot, inkább úgy van vele az ember, mint amikor a trapézon egy bajuszos úr egy lábon áll, és százhetvenkilencszer ismétli ordítva, hogy „Gazsi bácsi lótetű”.

Ez kétségkívül nem átlagos dolog, de az ember egy idő után kimegy.

Szóval ez a Hont a HVG szeptember 6-i számában dolgozatot írt. Házmestertempó – ez a címe. A jobboldali sajtó egyes szerzőiről, s azok írásairól mondja el, hogy fúj, rosszak. „Az Orbán-rendszerrel szemben megszólaló értelmiségiek, művészek hiteltelenítését célozták” – írja cikkében Hont, majd elkezd hitelteleníteni. Megemlíti Orbán János Dénest, Szentesi Zöldi Lászlót, Szakács Árpádot, Békés Mártont és engem. Semmi gond, ez a dolga, ezért fizetik, de azt kell, hogy mondjam, Hont nem végzett jó munkát.

„Régi vágású kereszténydemokrácia.”  Ezt a mondatot a cikk mellé odaillesztik lóbetűkkel, jól megvastagítva, majd Orbán János Dénestől idéznek egy szöveget, amiben vannak csúnya szavak – pl. ba888ás –, majd következek én: „Pozsonyi Ádám: Legyen több baleset (részlet)”. (A felkiáltójelet lehagyja a végéről.)

Természetesen a dalszöveg második versszakát választja, mert az első versszakban nincs trágárság, így az nem használható a közfelháborodás felkeltésére, nem alkalmas karaktergyilkosságra. Az első versszak így hangzik. „A villamoson melletted büdös a munkás, a csőcselék az életről dumál / Nyugatról jött szenny lepi el a várost, fegyver kell ide, és több halál.”

Ejnye, Hont, hát nem szégyelled magad? (Ez egy költői kérdés).

De ha már nem szégyelled magad azért, hogy 2018-ban, egy magyar író munkásságának lejáratására idecitálsz egy 1989-ben keletkezett dalszöveget – mert ez egy dalszöveg, nem vers vagy esszé, pláne nem novella vagy regényrészlet, hanem ez egy punkzenekar dalszövege volt –, legalább arra figyelj oda és arra keress rá, hogy ki a szerző!

A Legyen több baleset! ugyanis Bánki Gábor (1970-2000) szerzeménye. Igen, Bánki Gábor írta 1989-ben.

Orvosi körökben bevett szokás, hogy amikor a specialista lát egy kivételesen eltorzult szervet, behívja a kollégáit, s megmutogatja: „Uraim, íme, egy alsó fogsor, amit 25 éve nem mostak.” De ugyanígy jár el a gazda, ha kétfejű borja vagy láb nélküli csirkéje születik.

Mekkora mutogatni való példány az az újságíró, aki képes leturkálni a kamaszkorba, hátha talál valamit – egy kamasz életében mindig található, a te gyerekedében is lesz majd Hont, azéban, akit a Facebookon ölelgetsz –, s akkor az izgalomtól merevedése lesz, s izzadó tenyérrel elkezdi verni a klaviatúrát, s boldogan szuszog a meglelt kaki, pisi, fütyi, hányás szavaknál. (Gondolom épp ekkora gyönyör volt beleírni a cikkbe, hogy Békés Márton valamikor szkinhed volt.)

Házmestertempó. Ezt adja a Hont írása címének, és mint egy vérbeli házmester, elkezd kutatni, turkálni, hátha vágtak a földszinti lakók feketén disznót, vagy bújtattak valakit '44-ben, '56-ban, vagy az apja ezelőtt ötven évvel csendőr volt, majd rohan és feljelent.

Segítek, te szerencsétlen.

Az óvodában botrányt keltettem, mert az óvó néni külön felhívta a figyelmet arra, hogy a tejbegrízt nem szabad összekeverni a kakaóval, de én csak azért is, direkt összekevertem. Harmadik általánosban intőt kaptam, mert megdobáltuk a kukásautót a napköziben, és azt üvöltöztük: „Bácsi, maga nem mohácsi?”. (Mai szemmel ez elég szélsőséges – úgyhogy legközelebb ezt is beleírhatod –, mert lehet, hogy az a bácsi nem is bácsi, hanem néninek vallja magát.) Az 1. osztályos olasz könyvet irredenta rajzokkal illusztráltam.

A gimnáziumi énekkönyvbe Robert Schumannak helyes kis szarvakat rajzoltam, s odaírtam AC/DC, a törikönyvbe pedig Kádárnak Hitler-bajuszt. (Ezért fel is vittek az igazgatóhoz.)

Ez a jobboldali elhajlás megfigyelhető a 6. osztályos oroszkönyvben elkövetett firkálás esetében is. Sajnos akkor még nem volt egy Heller Ágnes, ki ezt elítélte volna, mert Ági néni ekkor még lelkesen építette a szocializmust.

Szégyentelen Hont! Hát a holtakat sem kíméled? Velük sem vagy könyörületes?

Szegény Bánki Gábor, hajdani zenésztársam! A túlvilágon sincs nyugtod. Valahányszor belém akar rúgni valami libsi, folyton őt cibálják elő, meg azt a pár szövegeket, amit nagyrészt ő írt évtizedekkel ezelőtt, 19 éves gyerekként készülvén a pótérettségire.

Szegény Bánki Gábor! Szégyentelen Hont!

Ezennel felszólítalak, hogy az emberiesség, a humanizmus, a tolerancia, a sokszínűség, az elfogadás, a haladás, a kirekesztésellenesség és a gyűlöletmentes világ, valamint a Sargentini-jelentés nevében, hogy kérj bocsánatot a halott Bánki Gábortól, a „Legyen több baleset!” c. dalszöveg szerzőjétől, de rögtön!

Halottakkal tiszteletlen Hont! Egy vérbeli házmester azonkívül, hogy leste hánykor jön haza a földszinti lakó, jár-e templomba az idős fogtechnikus, s tart-e szeretőt Mici néni a félemeletről, azért megszereltette a liftet is.

Nálunk több mint két hete nem üzemel. Intézkedtél már?