Az orecchiette fülecskéket jelent. Dél-Olaszország, azon belül Puglia tésztája. Ahány ház, annyi szokás, sok fajtája létezik. A helybeli olasz ember a nagyságáról, formájáról, lisztjéről pontosan megmondja, melyik településen készítették az orecchiette-ét. Vagy ott a pizza, Nápoly kultikus étele. Észak-Olaszországban a turisták kikövetelték, így muszájból elkészítik, de a lelkük mélyén soha nem fogadták el, hogy az az ő eledelük lenne. Hogy is volna az! Az Alpokhoz közel élő olasz étrendje alkalmasint nagyobb egyezéseket mutat a svájci és osztrák emberekkel, mint a napfényes Campania lakóival.

A futballban száz esztendeje pontosan megmutatkoznak a különféle nemzetkarakterológiai jegyek. Mediterrán, délszaki vidékeken a csapatok szellősen, sok improvizációval, könnyedén játszanak. A brazilok szambáznak, ahogyan Európa braziljai, a portugálok is, de eredendően a spanyolok, franciák is a latin könnyedségre, virtuozitásra építenek. Az angolok konzervatív, beívelgetős játéka, a német rakkolás és küzdeni tudás, a skandináv és orosz erőfutball, a közép-európai népek (osztrákok, csehek, magyarok) kombinatív és technikás futballja úgyszintén közismert.

Az a világ, ahol az orecchiette és a nemzeti futball már nem létezik, a szocialista utópisták falansztere. Közös termelési rendszer, ahol minden összefügg mindennel. Egynemű kulturális közeg, amelynek már nincs saját jellege. A világ, amelyet a liberálisok kínálnak nekünk, nem francia és nem orosz, nem vidéki és nem nagyvárosi, nem népi, nem nemzeti. Lakói nem esznek saját ételeket, futballcsapataikból kiölték az egyéniséget. Életformájuk nem egyedi, hanem univerzális, nem szerves fejlődés eredménye, hanem felülről elrendelt.

A falanszter lakói úgy lépnek be Orwell világába, hogy észre sem veszik. Mindenki elérhető, ellenőrizhető. A magánélet szentsége nem tabu többé, látjuk, halljuk a másikat, követjük a mozgását, pontosan tudjuk, hol tartózkodik, kivel találkozik. Innen pedig egyetlen lépés, hogy minden életmozzanatot irányítani, befolyásolni lehessen. Azt is, hogyan és mit együnk. Hogyan öltözködjünk, kivel barátkozzunk, milyen munkakörnyezetben töltsük életünket. Hogy mit érezzünk szépnek, mit rútnak. Döntően mások mondják meg, hogyan és mit fogyasztunk, milyen brandeket érzünk a magunkénak, mire fordítjuk a pénzünket, mire vágyunk, mire nem.

A 21. századi nyugati ember feladta önmagát, és gazdagon, jóllakottan sírba száll, hogy utat engedjen azoknak, akik éhesen, soványan törnek be a komfortzónájába. De mielőtt kivégezzük magunkat, még kiképezzük a harmadik világot, hogyan végezze ki majd egyszer önmagát. Arra ösztökéljük őket, hogy a lelki tartalmak és a társas kapcsolatok fejlesztése helyett a nyugati ember által előállított javakra áhítozzanak. Majd amikor az a kultúra és civilizáció is eléri a zenitjét, az ő világuk ugyanígy átadja a helyét az újnak, egy másik éhes és sovány jövevényhadnak.

Ellenfeleink nem értik meg, hogy a helytállás elsősorban erkölcsi kérdés. Hogy az ember körülnéz egy abszolút nem normális világban, és azt mondja, nem, nem, ahol én állok, ott ti nem törtök át. Mert lehet, hogy a számtan és a valószínűség ellenünk szól, küzdeni mégis szükséges. Nem pusztán azért, hogy fenntartsuk a normalitás látszatát egy ellenőrizhető, uniformizált világban, hanem az utódaink miatt is. A nyugati világban az utolsó kétszáz évben, a felgyorsult romlás időszakában minden nemzedék okozott jóvátehetetlen károkat, akár tudott róla, akár nem. A mi feladatunk annyi, hogy ha már új minőséget nem adunk társadalmi életünkhöz, a károkozást minimalizáljuk. Ha már feléljük a jelent, legalább a jövő egyetlen szeletét, az élni akarás jogát mentsük meg az utódainknak.

A recept a régi. Mindenféle értelemben legyél régi ember, térj vissza a hagyományhoz, értelmezd újra a magad számára! Tudnod kell, hogy Isten nem halt meg, csak a nyugati ember hiszi mértéktelen önzésében, hogy teljhatalmat szerzett. Bár sok neve van, de Isten működik, irányítja a világot. Hogy ezt megértsd, hagyd magad mögött a várost! Nézd a csillagos eget, járd a természetet, fürkészd ki a titkait, ismerd meg a nem emberi kéz alkotta világot! Alapíts családot, mert az jó! Utódaiddal halhatatlanságot vásárolsz, és életed minden pillanatában támaszként szolgáltok egymásnak. Társad és gyermekeid, majd azok gyermekei életed utolsó pillanatáig ott vannak, lesznek melletted. Tiszteld a férfiben a férfit, a nőben a nőt, ragaszkodj a régi nemi szerepekhez, amelyek elégedettséget, örömöt és természetességet hoznak a számodra. Értsd meg, hogy az ember társas lény, legyél hűséges barátaidhoz, keresd a társaságukat! Fogadd el, hogy nemcsak jogaid, de kötelességeid is vannak, igyekezz betartani az írott és íratlan törvényeket! Gondolkodj hierarchiában, fogadd el, hogy a tisztelet és a hagyomány felülírja az egyéni érdeket! És soha ne kérdezd, mivel tartozik neked a hazád, mert a hazádat szolgálnod kell, ahogyan őseid szolgálták.

Ha így élsz, boldogságot és nyugalmat nyersz rövid földi életedben. Mert azt is tegyük hozzá, hogy nem fogsz örökké élni, és csak rajtad áll, hogy magadnak és másoknak hasznos életet élsz-e, vagy egész életedben sodródsz és hiábavalóságokra fecsérled el a rendelkezésedre álló időt.