Nem azt állítom, hogy a magyar baloldal téved. A népszavazás is politikai küzdelem, amit számukra szerencsétlen módon, nem ők indítottak útjára. Így profitálni sem fognak belőle. Amit tehetnek: megakadályozzák, hogy más profitáljon belőle. Ez a bojkott célja.

A politikai verseny természetén, működésmódján kár hümmögni, mert jelen esetben nem ez a lényeg. A magyar és az európai baloldal impotenciája éppen abban van, hogy látnak ők, de csak ezt látják. Semmit sem értenek a történelmi kontextus újszerűségéből, semmit sem értenek abból, hogy a játék most pályát váltott. A régi klisék, a régi fegyverek, a status quo védelme semmit sem ér.

Merkel (megtévesztő, de egy igazi baloldali) nemrég bocsánatot kért a németektől. Miért is? Mert „felkészületlenül érte őket a menekültválság”. Ha az ember meredten áll, valóban felkészületlenül éri a pofon.

Az Egyesült Államokban a közelgő elnökválasztás kapcsán őrült vita folyik az úgynevezett „Trump-jelenség” körül. Mi a titok? Mi a mögöttes ok?

A válasz az esetek 90%-ában visszakanyarodik a jól ismert XX. századi klisékhez: idegengyűlölet, elitellenes populizmus, a szélsőjobb reneszánsza az atlanti blokk országaiban. Mintha a második világháború óta mi sem változott volna. Ugyanaz a lemez forog tovább.

Vagy mégsem. A baloldal ugyanis, ahogy a kvótanépszavazás esetében Magyarországon, nem lát semmi mást, csak politikai ellenfelének feltételezett mozgását (pl. „radikalizálódását”). Mintha a hátam mögött zajló valóságot a velem szemben helyet foglaló arcának változásairól próbálnám leolvasni, ahelyett, hogy megfordulnék.

Az európai baloldal nem fordul meg, hogy szembenézzen az új történelmi szituációval, helyette ellenfelének rezdüléseit követi és hangosan mormolja, mint a háztetőről zuhanó ember: „eddig minden rendben van”. Nem a zuhanás a baj, hanem a földet érés.

A napokban kapott szárnyra a hír egy svéd társadalmi célú reklámfilmről, amelyben egy helyi civil szervezet arról beszél: a „régi” Svédország visszavonhatatlanul elveszett, az újban a bevándorlóknak ugyanolyan jogai vannak. Így most az itt született, tősgyökeres svédeken a sor, hogy „integrálódjanak” az új helyzetbe és ne az ideérkezőktől követeljék „egyoldalúan” a beilleszkedést. Ha már az újonnan érkezőknek úgy sincs hová integrálódniuk, mert a „régi” Svédország tovatűnt.

Határozott és fájdalmas beismerés ez. Amikor őszintén kimondjuk, hogy valójában elbuktunk. Addig tagadtuk, szapultuk, szégyelltük azt akik vagyunk, amíg el nem veszítettük.

– mondja a film narrátora.

És igaza van. Az európai baloldal elvesztette Európát. Nem magának, mindannyiunknak. Merkel után nincs hová előre menni: csak földet érni.

A jelen válságának semmi köze a jobboldalhoz. Európa bukását sem a jobboldal okozta. Mert a harc, nem kétséges, eldőlt. A jobboldalra egy kilátástalannak tűnő küzdelem vár a következő 50 évben, hogy megőrizze Európa emlékét olyannak, amilyennek látni szerettük volna: szabad nemzetek közösségének. Ahogy a rómaiak megőrizték az athéni demokrácia emlékét.

Slavoj Zizek szlovén filozófusnak igaza van abban, hogy minden háború, mészárlás, kizsákmányolás ellenére, vagy éppen azok romjain, Európa teremtett egy eszményt, egy életformát, amiről nem tudunk lélekben lemondani, mert úgy éreznénk emberi mivoltunkról mondanánk le. Ez az Európa az, ami most elveszett, nem a kontinens.

A piacgazdaság, leánykori nevén: a kapitalizmus köszöni jól megvan Európa és az európai demokrácia eszménye nélkül. Kína dübörög. A tőke virágzik az „ázsiai értékek” felügyelete alatt is. Nem kell hozzá politikai szabadság.

Az új, muzulmán értékek mentén „integrálódó”, újraalakuló Európában sem lesz szükség a polgári szabadság eszményére.

A történelem nem a „haladás”, a közös civilizáció felemelkedésének története. Evolúciós kísérletek sorozatának talán nevezhető, de az evolúciónak ilyen értelemben nincs predeterminált „iránya”. Az alkotmányos demokráciára alapozott társadalmi kísérlet elbukott. A szekuláris szabadság egy az értékek sorában, ha éppen nincs, hát nincs. Van helyette tekintély, sária jog, divinitás, lojalitás.

Európa eszménye egy hulló szikra melege volt az emberiség sötét történetében, egy szikra, ami ígéretével ki is hunyt azonnal.