Amikor az ember ebben a liberálisok által uralt világban azt hiszi, hogy már mindent látott, kiderül, hogy nem. Mindig van újabb.

A progressziónak sosincs vége!

Az Indexen – a hazai médiavilág legkártékonyabb portálján – olvashatjuk az alábbiakat: „Meztelen férfi színészek fognak írónőktől felolvasni”.

Csodálatos! Ujjonghatna az ember, de nem teszi.

Jaj, ne már. Minek? Fakad ki inkább a normalitás és a jó ízlés maradékainak védésébe, valamint őrzésébe lassan belerokkanó jobboldali. De az Indexet ez természetesen nem érdekli. Minden egyes nap kövessünk el mindent, hogy romlottabb, igénytelenebb és hitványabb legyen körülöttünk a világ. Ez az ő jelszavuk. És ebből nem engednek.

„Különleges irodalmi projektet indítanak a Mozsár Műhelyben március 7-től: a Pucér fiúk olvasnak című előadásban valóban az történik, ami a címe. Pucér fiúk és lányok olvasnak.

Az irodalmi esten ismert férfi színészek, Simon Kornél, Barna Zsombor, Mohai Tamás olvasnak fel magyar kortárs írónők műveiből, miközben ők maguk meztelenek. Az előadás-sorozatot egyébként a 2012-ben Angliában felbukkanó mozgalom, a Naked Boys Reading inspirálta, a Mozsár Műhely előadás-sorozatában ezt dolgozták át színházi előadássá.”

Én nem tudom ki a rosseb vagy te Kornél, Zsombor meg Tamás, de nem ég a pofád? Nem azért okvetlen, mert a mogyoróidat, meg az egyéb dolgaidat kukkolja a nagyérdemű – ne jöjjünk azzal, hogy nem nézik, meg nem az a lényeg, ha nem az, akkor mégis minek van kiemelve és miért ez a címe? –, hanem mert egy ennyire igénytelen dologban részt veszel. Elhiszi szerinted bárki – pár elmerokkant progresszíven kívül, de hát ők azt is elhiszik, hogy létezik hetvenféle nem, úgyhogy nem mérvadók –, hogy ez kultúra? Hogy ezek az írások minőségiek? Hogy a színészek minőségiek? Hogy ez bármit is ér? És ti jöttök a kultúrával? Ti akartok ítélkezni Nyírő Józsefről meg Herczeg Ferencről?

Zsombor, szerinted egy igazi színész, úgy értem egy valódi, tehát mondjuk egy Maklári Zoltán, Páger Antal, Sinkovics Imre, Őze Lajos, Mály Gerő, Somlay Artúr, Darvas Iván, Gózon Gyula, és hosszan sorolhatnám, mit gondolna rólatok? És Márkus Emília vagy Tolnay Klári?

Ugye nem gondoljátok komolyan, hogy erre támogatást kéne kapnotok?

(Értjük persze, hogy ez részben a férfinem megalázásról is szól, hogyne értenénk mi! Ezt esetleg a részt vevő férfiak nem értik, vagy ha mégis értik és felvállalják, az még rosszabb.)

Kinek a pénzéből lóbálod a cerkád, Zsombi? Kinek a pénzéből kell néznünk a hátsód, Kornél? Kinek a pénzéből himbálsz, Tomika?

Vajon kirekesztés-e, ha ez egyelőre még nem kerül be a NAT-ba?

Egyébként megkérdezném, hogy az írónők is meztelenek? Mert úgy igazi az egyenlőség. Ja, nem. Ha az írónő meztelen és kukkoljuk, az MeToo, ha a férfi meztelen és kukkoljuk, az progresszió. Világos.

Szegény Gréczy. Kicsit sajnálom őt. Zsolti elég ügyetlen volt, lássuk be. Nem kellett volna mentegetőznie, hanem csak annyit kellett volna mondania: Ez egy performansz. Ez művészet. Ti ezt nem értitek. És meg van oldva. Nem MeToo, hanem magaskultúra, még tán díjat is kap. (Átadja Alföldi Róbert.)

Annyira megvetem azokat a dolgokat, amik csak „bátrak”. Ami a művészet területén pusztán csak „bátor”, az voltaképp egyet jelent azzal, hogy tehetségtelen.

Ellenben elárulok egy titkot: a meztelenkedés csak szép emberektől jó. (Tudom, ez széptestizmus.) Ha a vízilabdacsapat olvasná fel, annak lenne hatása egy-két unatkozó és elhanyagolt háziasszonyra. Persze, a művészethez és a kultúrához annak sem lenne köze. De könyörgöm, Schilling Árpád ne olvasson fel semmit meztelenül!

„Az előadás-sorozatot egyébként a 2012-ben Angliában felbukkanó mozgalom, a Naked Boys Reading inspirálta, a Mozsár Műhely előadás-sorozatában ezt dolgozták át színházi előadássá”.

Értem. Tehát van valami haladó nyugati mocsok, és azt azonnal le kell másolni. Ha Brüsszelben jövő héten elindul a „pisiljen a nagymama fényképére, mert nagy a karbon lábnyoma” nevű mozgalom, akkor azt is átveszitek?

Erre vagytok ti képesek, semmi másra. Nem csoda, ha az ember valódi irodalmat és valódi kultúrát akar nézni, vissza kell kanyarodnia a múlt század eleje-közepére, mert ti egyrészt nem vagytok képesek semmire, másrészt nem engedtek senkit érvényesülni és előrejutni. És ha mi, nemzetben gondolkodók megpróbálunk valamit lépni, akkor az diktatúra.

Figyeljetek, ripacsok. Tudjátok, nektek mennyi közötök van a művészethez?

Mármint a valódi művészethez? Hogy ti milyen viszonyban vagytok vele?

Illusztrálom egy régi anekdotával.

Csortos Gyula, a zseniális Csortos – aki minden bizonnyal rangján alulinak érezte volna egy ilyen majomparádéban részt venni, és a nevét egy ilyen előadás plakátján nézegetni –, egy ízben a színház öltözőjéből kifelé jövet szembetalálkozott egy kis kóristával. A nemrég szerződtetett hölgyike, amikor meglátta a színészt, pimaszul odaszólt neki: Üdvözlöm, kolléga!

Mire Csortos elmeresztette hatalmas szemeit, s elbődült: Kolléga? Hát nem vagyok én kurva!