Akinek van iskolás gyereke jól látja, hogy vannak problémák az oktatási rendszer és annak túlbürokratizálása körül. A kezdeményezés, hogy változtassunk ezen, jöjjön az bárhonnan örömteli és támogatható. De vajon épeszű szülő, kockás inges politikai hirdetést csinál-e a gyerekéből, beviszi-e az osztályokba a politikai megosztottságot, hogy ezentúl a politikához nem értő gyerekek a szüleik hülyeségei miatt utálják egymást?

A magyar társadalom a rendszerváltás óta erősen megosztott korszakokat élt meg. Voltak időszakok, amikor barátságok szakadtak meg, családok vesztek össze politikai ügyeken. Ez a megosztottság, azonban még soha nem jutott le az iskolapadig. A szülők, teljesen normális módon nem akarták, hogy gyerekükkel szemben politikai előítéletek alakuljanak ki, sem a tanárok, sem más diákok vagy szülők részéről. Nem akarták politikai előítéletekkel szétverni, vagy terhelni az osztályközösségeket, ami legalább annyira meghatározza gyerekeink iskolai fejlődését, mint az oktatási rendszer. Sajnos a legújabb mozgalom azzal fenyeget, hogy a gyerek, ha iskola után át akar menni egy osztálytársához, egyesek majd azt mondják, ahhoz ne menj, mert az ellenség. A kockás inges mozgalom, amikor a gyerekekre is kiterjeszti tevékenységét, az egészből semmit nem értő gyerekeket rángat bele egy olyan folyamatba, aminek az osztályokon belüli megosztottság lehet a vége.

Messzemenően támogatom a változásokat az oktatásban, túlzottan adminisztratívnak tartom a Klikket, a tüntetés és tiltakozás szíve joga mindenkinek, sok eset van, amikor ez előre is vihet. Alsó tagozatos gyerek bevonása a folyamatba azonban bűn. Pedig ez a folyamat elindult és már csak a szülők józansága állíthatja meg. E-mailek mennek körbe, hogy küldjük kockás ingben iskolába a 8-10 éves gyerekeket. Használjuk őket saját politikai nézeteink hirdetőoszlopának? Ki nyerhet ezen? Az ügy bizonyosan nem. Ettől nem előre, hanem hátra mennek a dolgok, még erősebb indulatok keletkeznek körülötte, még nehezebb lesz azt mondani, ennek semmi köze a politikához, ez szakmai ügy, még könnyebb lesz érveket találni a változással szemben.

Ugyanez a helyzet a ne menjünk iskolába február 29-én akcióval. Van-e olyan gyerek, aki arra a kérdésre, hogy menjünk-e iskolába azt felelné: feltétlenül, mert éppen matek dogát írunk és nem szeretném kihagyni.

Ez egy teljesen értelmetlen kezdeményezés, ami kisgyermekeket rángat bele a szüleik ügyibe és még akkor sem lehet majd eredményesnek mondani, ha sokan nem mennek iskolába. Egy rossz oktatási rendszer sokat árthat a gyerekünk fejlődésének, ennél már csak akkor ártunk többet, ha politikai vitákat viszünk be az osztályokba, ha indulatokat gerjesztünk.

Azt javaslom mindenkinek, aki érintett az ügyben, tiltakozzon bármilyen fórumon, tegyen meg mindent azért, hogy az ő elképzeléseinek megfelelő iskolarendszer alakuljon ki, de ne vigye be az osztályokba a saját politikai nézeteit, nem vegye el a gyerekektől azt az érzést, hogy jó iskolába menni, még akkor is, ha esetleg a tanárok, vagy a szülők egy része nem elégedettek a rendszerrel.

Az, hogy mit és hogyan tanul egy gyerek sokat számít jövőjét illetően, de sokkal többet árthatunk, ha az osztályközösségeket szétverjük, olyan éket verünk osztálytársak közé, aminek értelméről semmi fogalmuk sincs. A legrosszabb iskolarendszerben is jól érezhetik magukat a gyerekek, de ha szüleik saját céljaik érdekében szétverik az osztályokat, akkor többet veszítenek, mint bármi mással.