Mindig akad persze, aki okosabbnak gondolja magát a csalóknál. A játék lebonyolítói ugyanis mind csalók, a gyors kézmozdulatokra építő szemfényvesztésben nyoma sincs a tisztességnek.

Így van ez a politikában is, ahol Gyurcsányék az itt a piros, hol a piros legszenvedélyesebb szervezői. S aki beszáll, könyörtelenül pórul jár. Éppen úgy, mint az aluljárókban. Csak éppen többet tesz kockára. Szélsőséges esetben az életét.

Itt van szegény Penz Andrásnak, a DK 6. számú választókerülete néhai elnökének a tragédiája. Koronavírus-fertőzésben halt meg, miközben felesége – szerencsére enyhe lefolyású tünetekkel – megúszta a megkapott fertőzést. A 71 éves Penz András viszont nem élt a kínai vakcina által kínált életmentő lehetőséggel. Megkaphatta volna ő is az oltást, mint a felesége, de – amint maga is elismerte – nem oltakozott. Vajon miért nem?

Minden bizonnyal azért, mert hűséges pártkatonaként hitelesen akarta szolgálni a legfőbb játékszervezőt, Gyurcsány Ferencet. Nyilván maga is elhitte azt, amit a párt hirdetett, hogy keleti vakcinával nem szabad oltakozni, mert az nem biztonságos, mert nem engedélyezte az uniós egészségügyi hatóság.

Penz András a Facebook-oldalán még segítette is ezt az életellenes kampányt. Talán ha tudta volna, hogy közel a vég, akkor nem szállt volna bele a csalásba, az emberek becsapásába. Talán akkor nem osztotta volna meg a DK kínaivakcina-ellenes petícióját, nem sugallta volna, hogy gond lehet az EU által nem engedélyezett keleti vakcinákkal. Talán akkor nem osztott volna meg olyan cikket a közösségi médiában, hogy korrupció lehet a vakcinabeszerzések mögött, arra utalva, hogy a kormány üzleti érdekből engedélyeztette a Sinopharm-vakcinát. Azt a védőoltást, amely megmentette a felesége életét. Az övét azonban csak azért nem, mert a Gyurcsányhoz hű politikus lojális akart maradni a főnökéhez. Még a koronavírussal is birokra kelt, de nem győzhetett.

Penz András tisztességesebb akart lenni a baloldali politikusoknál is. Hisz miközben például a szocik egységesen oltásellenes politikát folytatnak, közben már sokuk simán felvette az oltást. Nem beszélve a gyöngyösi és az újbudai polgármesterről, akik egyenesen ügyeskedve, kerülő úton jutottak oltáshoz. Ők nem kockáztatták az életüket az aluljárós játékban. Ha úgy tetszik, nem hittek a nagy szemfényvesztőnek, a halálkampányt, az oltásellenes magatartást vezénylő őszödi böszmének. Meg is úszták, kutya bajuk, míg Penz András elhitte. A bumeráng halálosan visszacsapott. Ugyanoda, ahonnan eldobták...

Ez a konkrét eset csepp a tengerben. Ki tudja, hogy annál a húszezer embernél, akik áldozatul estek eddig a vírusnak itthon, mekkora szerepe volt Gyurcsány halálkampányának? Költői kérdés. De mivel rajtuk kívül senki nem folytatott ilyet, senki más nem bizonytalanította el az embereket az oltakozás életmentő hatását illetően, ezért aki a kommunikációs hangzavar miatt nem oltatta be magát, és elhunyt, annak esetében egyértelműen megállapítható Gyurcsány Ferenc felelőssége.

Azt nem tudom, hogy Gyurcsányt beoltották-e már, vagy ha nem, mikor kerül rá sor. Ha azonban emberhez méltón akarna tisztelegni elhunyt párttársa előtt, akkor talán a helyében többen megfontolnák, beadassák-e maguknak valamelyik keleti vakcinát, ha azt dobja a gép. Ezt diktálja ugyanis a párthűség. Erre azonban nyilvánvalóan nem fog sor kerülni. Gyurcsány ugyanis még arra is képes, hogy beoltottan, védett állapotban is az oltásellensség mellett törjön lándzsát. Tudjuk, hogy számára csak a „minél rosszabb, annál jobb” iránytűje vezet a hatalomhoz. S ezenkívül semmi és senki más nem érdekli.

A másik oldalon, a kormány mellett pedig az élet lengeti egyre hevesebben zászlaját. Éppen ma értük el a kétmilliomodik beoltottat, a 3,75 millió regisztrált pedig mutatja, hogy az oltakozási kedv brutálisan emelkedik. Nem kétséges, hogy a valóság, az élet hamarosan győzni fog.

Magyarországon lakosságarányosan kétszer annyi a beoltottak száma, mint az Európai Unió átlagáé. Ezek a legfontosabb adatok. Ez adhat reményt arra, hogy a kormány 2,5 milliónál óvatosan enyhíthet a szigoron, hogy 3,5 millió beoltottnál még jobban, míg a remények szerint májusra, 5 millió beoltott esetén kitörhet a nyár, amire úgy várunk. Nyílegyenesen haladunk ezen az úton. A kabinet nem kapkodja a kormányt, határozottan tartja az irányt.

De az itt a piros, hol a piros szervezői továbbra is próbálják lépre csalni a még mindig rájuk hallgatókat. Ezúttal Dobrev Klára, a betegségből éppen felépült politikus – akinek országjárása során a maszk nélküli találkozói akár több vele kapcsolatba lépett ember tragédiájához vezethettek – arról győzködi a választókat, hogy csavarják ki a kormány kezéből a járványügyek irányítását, és adják egy szakértői testület kezébe. Mindezt azzal a húszezer elhunyttal indokolja, akiknek elmeneteléhez a víruson kívül éppen az ő halálkampányuk járult hozzá leginkább. S miközben hazánk első helyen van az országok között az unió átoltottsági listáján, pofátlanul hozzá nem értéssel merik vádolni a kormányt.

Azt gondolom, az utóbbi napok legfőbb tanulsága, hogy ne játsszunk többet itt a piros, hol a pirost a DK-val.

Képzeletben pedig hajtsunk fejet Penz András ravatala előtt.