Piszkostizenkettő

Nagy levegõt veszek, mielõtt megírom ezt a cikket. Hazai dolgokról lesz ugyanis szó, az én szeretett szülõvárosom, Szentes nagy dilemmájáról.

Miközben tõlünk nyugatabbra polgári-konzervatív és nemzeti fordulatra áhítoznak, miközben egyes országokban arról zajlik a vita, hogy szabad-e használni a "haza" szót, hogy szabad-e kereszténynek nevezniük saját országukat, addig Magyarországon már nyolc éve részesei lehetünk ennek a korszaknak, a 2010-ben bekövetkezett fordulattal.

Martin Schulz az Európai Parlament elnöki posztjáról távozva tért haza Németországba, hogy átvegye a szocialista SPD irányítását. Bukásához azonban kevesebb mint egy év is elegendõ volt.

VÉLEMÉNY!

Újabb abszurditás: a francia állam szerint megsértette a tanár a világias oktatást. Ezzel. Egy tudós szerint Franciaország a muszlimokra akar tekintettel lenni.

Nõk elleni erõszakkal viccelõdtek a Demokratikus Koalíció pécsi fórumán, Juhász Péter családon belüli erõszaktevõként került a minap címlapokra, Vona Gábor pedig ahhoz az iszlám valláshoz dörgölõzik, ahol a nõket leginkább jogfosztott tárgyként kezelik. Az ellenzéki oldalon szemlátomást Nõ a feszültség.

Az én szeretve tisztelt olvasóim elõtt nem titok, hogy amikor csak idõm engedi, mindig meg szoktam tekinteni a hazai balliberális televíziózás állatorvosi lovát: Kálmán Olgát. Olga asszony hétköznap esténként szokott bemutatót tartani abból, milyen is a függetlenobjektív újságírás a haladók alternatív univerzumában, és ha már ott van, gondoskodó szeretettel meg is ássa a ballib ellenzék és a Jobbik nevû napraforgópárt sírját is.

Van összefüggés a migránskrízis és az anarchisták gyõzelme között? Persze hogy van.

A zöldek - mint rendes szélsõbalosak - a szabad, akár illegális bevándorlás legnagyobb hívei. Érdemes lenne kicsit számolniuk, és akkor megértenék, hogy ezzel növelik a világ szén-dioxid-kibocsátását és az emberiség ökológiai lábnyomát.

A 24.hu egyik zseniális szerzõje sikeresen kimaxolta a hülyeséget. Aminek persze önmagában nem lenne semmilyen hírértéke. Arrafelé ez teljesen normális.

Életünk nagy élménye nem az újságírók szakmai kiskátéja, hanem a magyarság szolgálata.

A baloldaliságnak vége, ha nem talál elnyomottakat, lenézetteket, szerencsétleneket, akiket fel kell szabadítania, akikért küzdhet, akikhez leereszkedhet. Ezért kénytelen a világot kasztszerûen értelmezni, az alatta lévõket szerencsétlennek, elnyomottnak tartani. Olyannak látni a világot, amiben a különbözõ körülmények között élõ emberek élete nem lehet egyenlõ értékû.

A kapitalizmus kíméletlenségét megoldotta egy multinacionális cég. Nincs kirúgás, nincs elbocsátás náluk. Pontosabban van. Csak ezentúl nem így hívják.

Lássuk, hogyan gondolkodnak a liberálisok teljesen kézenfekvõ dolgokról, és hogyan facsarják ki utolsó hazugságcseppjeiket álhumanizmustól átitatott közéleti megszólalásaikból!

Vona csupán hozta a szokásos, jellemtelen, elvtelen formáját. Azt, akinek kurvamindegy, hogy épp milyen eszmét, milyen bajtársakat, milyen vallásokat árul el, mert csak egyetlen dolog számít neki. A hatalom.

Az állatvédõ mozgalmak néhány akciójukkal a jóléti társadalmak legbetegesebb vadhajtásai közé tartoznak, amelyek csak a gender- és feminista õrülethez mérhetõk. Egy mostani közel-keleti akciójuk rávilágít, mennyire tudathasadásosan szemlélik a világot, az embert az állat mögé helyezve.