Piszkostizenkettő

Az alaptörténet már többhetes: egy illegális migránsokat szállító hajó német kapitánynője az olasz állam tiltása ellenére kikötött Lampedusánál és partra tette a migránsokat. Engedély nélkül, ráadásul úgy kötött ki, hogy az olasz parti őrséget is eltiporta volna a hajójával, ha azok nem vigyáznak. Salvini olasz belügyminiszter – nagyon helyesen – azt mondta: a kapitánynőnek börtönben a helye, de ha a bíróság másképp dönt, mindenképpen kiutasítják. (Olaszországban ez a belügyminisztérium hatáskörébe tartozik.)

Die Wahl von Ursula von der Leyen zur Präsidentin der Europäischen Kommission kann Brüssel nicht nur politisch, sondern auch etwas kulturell verändern. Einige glauben, dass die Position der deutschen Sprache bei der Entscheidungsfindung gestärkt werden könnte und die Dominanz des Englischen etwas schwächer werden könnte.

Vannak, akiknek nem okoz erkölcsi dilemmát, ha a saját országuk ellen lépnek fel.

Az élet már csak olyan, hogy egy-egy esemény több szempontból is értelmezhető. Mint Kuroszava híres filmjében, a nézőpontunk határozza meg a narrációnkat. Ha azt mondjuk, hogy egy Angela Merkel nevű embertársunk beteg, akkor természetesen sajnálkozunk. Ha azonban onnan nézzük a történetet, hogy a német kancellárról van szó, leginkább Isten humorérzékéről kell elmélkednünk.

Mi, fehérek, egyvalamit csináltunk csupán, amit más kultúra soha semmikor nem tett. Eltűrtük, hogy kétségbe vonják a kultúránkat, támogattuk, hogy gúnyolódjanak rajta, kiröhögjék, megkérdőjelezzék azt.

Az idén megint volt Pride, vagyis „a meleg büszkeség napja”, sőt egy egész Pride-hónap, ami a köztereinket minden eddiginél jobban elfoglalta, és naponta tolta arcunkba a homoszexuális propagandát és jelképeket. És miközben július 6-án a felvonulók szabadon parádéztak, az ezzel szemben ellenvéleményt kifejezni kívánókat kordonok közé zárták. Mi pedig csak nézünk ki a fejünkből, nem értjük: hogyan jutottunk idáig?

Az ellenzéki propagandamédiumok dolgozói szeretnek úgy tenni, mintha olyan igazi, olyan valódi újságírók lennének. Szívesen beszélnek erről, díjakat osztogatnak egymásnak, idézgetik egymás bölcsességeit és persze gyűlölik a nem ellenzéki embereket. Egyik legfőbb ismérvük, hogy úgy tesznek, mintha oknyomozást folytatnának. Ahogy a hollywoodi filmekben látták. Megannyi Bob Woodward.

A kommunista romantika a művelt Nyugaton egyáltalán nem új keletű jelenség. Az internacionalista-globalista eszmék továbbra is jelen vannak a világban, csak most épp liberális, vagy legújabban zöld köntösben.

A kultúrrendőr – Pozsonyi (b)irodalma 19.

A Pride a lázadás szimbóluma akar lenni, de már rég a főáram unalmas konformizmusának mementója csupán.

Hogy ennek az országnak úgy a harmada, de meglehet, hogy a fele irigy, suttyó lelketlen idiótákból áll, bizonyításra sem érdemes ténykérdés.

Másfél hete folyamatosan ezt a kifejezést hallgathatjuk. A demokrácia ünnepe. Mi más is lenne az, mint az ellenzéki főpolgármester-jelölti előválasztás. Ami, mint minden ellenzéki politikustól, ellenzéki szakértőtől, ellenzéki elemzőtól és persze ellenzéki propagadamédiumtól megtudható, hihetetlenül sikeres volt. És ami sikeres, annak persze a végeredménye megkérdőjelezhetetlen.

Különös városka San Gimignano.

Provokáció a köbön.

Vajon miért jó a haladó szellemű szkeptikus ateistának, hogy idejön egy csapat hímsoviniszta és nőgyűlölő bigott vallási fanatikus?

Horn Gábor még akkor is vermet ás Tarlósnak, amikor maga már rég beleesett a gödörbe. Ehhez ért. A romboláshoz. Ahogy a Momentum és a DK is, azaz a volt SZDSZ mai klónjai.

A haladók soha nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy valóság. És soha nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy átlagember.

Pontosan tudjuk: sohasem lesz Kálmán Olga főpolgármester.