Piszkostizenkettő

Két ügy fogdosással, mégsem egy kategória.

Minden hatalom, amikor uralomra jut, a szimbólumai rögtön ott láthatóak a katonai és rendőri szervek uniformisán, egyenruháján, de legfőképp a sapkáján.

„És le is fognak állni, ha mi azt mondjuk.”

A kultúrrendőr – Pozsonyi (b)irodalma 21.

GFG a három nyolcason.

A Coca-Cola beleszart a ventilátorba, és úgy tűnik, az értelmiségi buborékban működik a marketing.

Mi nem utáljuk Finnországot, de az állandó védekezés helyett pár apróságra felhívjuk a skandináv kirakatállam rajongóinak figyelmét.

Száz évvel ezelőtt bomlott elméjű politikusok és katonai vezetők próbálták megideologizálni a perverz és a társadalmi együttéléssel összeegyeztethetetlen gondolataikat. Manapság ezt a szerepet éppen a multicégek töltik be.

Berki Krisztiánt mint főpolgármester-jelöltet kétségtelenül nehéz komolyan venni. De ha végignézünk csak a szocialistákon – Karácsony hozzájuk tartozik, a Párbeszéd nevű MSZP-leágazást nyilván nehéz önálló valaminek tartani –, mégis hány alkalmatlan embert találunk náluk?

Az előítéletek a túlélést szolgálják, ilyen egyszerű.

Rájöttem, hogy nekem komoly mozgalmi életem van!

Mándy Ivánt olvasom. Elmerült ő is az idő örvényében, alig beszélünk róla, nem idézzük, valószínűleg nem is olvassuk. Pedig Mándy az egyik legkülönb prózaírónk, abszolút egyéni ízzel, nyelvvel, különb alkotó nem egy dédelgetett sztárnál, kinevezett kortárs óriásnál.

A legapróbb szemtelenségért is járhat a szexuális bűnelkövető billogja.

A saját szellemi felsőbbrendűségében sütkérező haladó éttermiség aztán a hisztéria közepette akkora marhaságokat mond és ír, amire tényleg csak kivételesen képzett emberek képesek.

Az alaphír tulajdonképpen senkit sem lepett meg – már akihez eljutott –, hiszen nehéz lenne azt állítani, hogy címlapon számoltak be róla a francia újságok.

A kultúrrendőr – Pozsonyi (b)irodalma 20.

Minden kétséget kizáróan feleséket illeti a rangos díj.

A 24.hu nevezetű „nem propagandaportálon” az agysebész és politológus Saul Williams – „az egyik legegyedibb hangvételű amerikai rapper, költő, aktivista” –, a sokszínűséget és a bevándorlást méltatja, mondván, hogy úgy lesz nagy egy ország, ha színes.

A gabonalobbi „univerzális erkölcse“ egy magát végleges igazságnak hazudó egyszerű önkényes akarat, politikai mozgalom, semmi több.

Ne fogadjuk el az őrültséget, mert egy nap arra ébredünk, hogy nem maradt semmink, és sérült, korlátolt, ostoba emberek akarata szerint működik a világunk.