Piszkostizenkettő

A Soros-blog szokás szerint szenzációként tálalta a 89 esztendős spekuláns legutóbbi nyilatkozatát, amely a vészjósló „Soros: Veszélyes volna hazatérni Magyarországra” bulvárcímet kapta. Az interjút egyébként „a filantróp közgazdász” az elmúlt évtizedei legfontosabb történéseinek szentelte a The Guradian című brit szélsőbalos lap hasábjain.

A balliberális sajtó évek óta azon dolgozik, hogy a – velük ellentétben – konzervatív, nemzeti értékrend szerint ténykedő jobboldali médiumokat egyszerű propagandaterméknek silányítsa. Pedig a tűpontos helyzet az, hogy mi legalább annyira vagyunk függetlenek és kiegyensúlyozottak, mint ők, a másik oldalon.

A szlogen igazi szocialista, ha úgy tetszik MSZP-s találmány. A baloldal kormányzását minden esetben ez az alapvetés irányította. Az 50 éves kommunizmus megágyazott a gondolatnak, az 1994-1998 közötti Horn-kormány elkezdte, a 2002 és 2010 közötti szocialista kurzus pedig bevégezte a magyar emberek önbecsülésének kiirtását.

Vannak olyan értelmiségi viták, amelyekről már előre lehet tudni, hogy álviták. Franciaország rendkívül gazdag az ilyen álvitákban.

Szerencse, hogy az új Puskás Stadion már majdnem kész, sőt három hét múlva rendezik a nyitómeccsét, amely a hatalmas érdeklődésre való tekintettel szinte biztos, hogy telt házas lesz. 68 ezer magyar ember fogja megtölteni a nemzet stadionját, azt az épületet, amit mindig is megérdemelt ez az ország, 2019-ig kellett várni rá.

Október 23-án minden évben kezembe veszek egy naplót, fekete borítójú, sárgás lapokkal teli, ceruzával írt aprócska zsebnaptár. Amennyire kicsi, annyira nagy a jelentősége a családom és az én életemben. A kézzel írt betűk a dédapám szavai. Romantikus alkat volt, papírra vetette élete legnehezebb hónapjait, amikor 1956-ban a kommunisták miatt el kellett hagynia a hazáját.

Az ellenzéki összefogás parlamenti mutatványát látva olyan képzetünk támadhat, mintha az ad hoc koalíció egy gyors sportkocsi lendületével kívánna hengerelni – pörgős beszédek, lendületes performanszok meg persze óriási hangerő –, mint ahogy azt Medgyessy Péter vizionálta 2004-ben.

A választás után már 72 órán belül kijött Karácsony Gergelyből a valódi főnökeinek megfelelni akaró kultúrharcos.

Hollywood nem pusztán klisékkel dolgozik, de cenzort telepített mindannyiunk agyába, ott vicsorog, onnan ítélkezik, és amit a politikailag korrekt tucatítélkezéssel kivet belőlünk, az nem is létezik.

Hogy bámulna nagy szemekkel Wass Albert, ha mindezt látná!

Nyílik a száj, mozog a nyelv, a botrány pedig garantált. Az új főpolgármesternek a pozícióba kerülése óta még nem volt olyan megnyilvánulása, amellyel ne bántott volna meg valakit, vagy ne mondott volna ellent önmagának. Ha direkt csinálja, akkor nagyon profi, de attól tartok, hogy nem ez a helyzet.

Magyarország mégis demokrácia?

Barátjának, Luciliusnak üdvözletét küldi.

Ami a nemzetünk egészét illeti, kár hosszú távú perspektívát belelátni a Karácsony-féle roncskoalícióba, hiszen éppen tegnap derült ki Lengyelország példáján keresztül, hogy hiába kerül az ellenzék karmai közé a főváros, országos szinten továbbra is megroppanthatatlan erővel bír a nemzeti oldal.