Piszkostizenkettő
Karácsony Gergely főpolgármester azon embertípusok közé tartozik, akiket úgy lehetne a leginkább leírni, hogy „a személy, aki ott sem volt”.
Egy németországi kutatóintézet inkább a rómaiak felelősségét hangsúlyozza az eljárásban
Sokáig hittem, hogy a magyar balliberális médiánál kártékonyabb, gusztustalanabb, aljasabb tevékenységet nem folytat senki kerek e világon, aztán megtekintettem a CNN sztárriporterének Christiane Amanpournak Szijjártó Péterrel készült interjúját.
Nem véletlenül hazudnak. Számukra a hamis információ a termék, amellyel nem tájékoztatni, hanem manipulálni akarnak.
Válság idején az emberi természetben megbúvó sötét és alja dolgok előbukkannak, felszínre kerülnek, mint költözés idején az ágy alatt felejtett idegen fehérnemű, vagy a gyerek stikában elmajszolt, majd a hűtő mögé hajított csoki papírja.
Aki a nemzetközi sajtót követi, érzékeli, hogy rég nem tapasztalt erősségű támadások célpontjává vált a magyar kormány. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter rámutatott, hogy boszorkányüldözés folyik Magyarországgal szemben.
Szeged baloldali polgármestere ismét előrántotta a pakliból a „Fizessenek a gazdagok!” bolsevik frázist.
A miniszterelnök kiváló politikus, azonban közel sem hibátlan.
Újra előkerült a régi lemez. Most nem a felállásról van szó. Csak a szokásos dünnyögés, nyünnyögés, miért ezt, miért így. Orbán Viktor már egy videót sem oszthat meg közösségi oldalán libsi hisztéria nélkül.
Polkorrekt nyilatkozat – két „férfi” miatt egy német város összes buszát fertőtlenítették.
Az úgy kezdődött, hogy a gyerek majdnem cigánykereket hányt örömében, amikor kiderült, a jelek szerint vége a tanévnek (na, jó, távoktatás zajlik, de legalább magunknak ne hazudjunk: ennek a tanévnek de facto vége, bár virtuálisan még tart). Aztán eltelt néhány nap, és a gyerek bevallotta: pokolian hiányoznak neki a barátai. Meg a bandázás, a közös programok. Szóval, hiányzik neki minden, amit évközben bármikor űzhetett volna, és valamennyire űzött is, de most, hogy szobafogságra kényszerül, utólag valóságos szabadságcunaminak tűnik számára.