Piszkostizenkettő
Képzeljük el, hogy a háziorvosunknál ülünk, be szeretnénk adatni az influenza elleni oltást. Az, hogy van szérum, nem kérdés. Van.
Nem tisztelnek és nem számít ezeknek semmi. A bomlasztás, a rombolás, ami élteti őket. A beteges kor neve liberalizmus.
Szakértők diktatúráról beszélnek, és veszélyes kormányzati felhatalmazásról.
Az ember nem szívesen idézi fel azokat az időket, amikor a mai Demokratikus Koalíció karakteres elődje, az SZDSZ „mucsaizta” a magyarokat. Sőt, paradox módon a választók által a politika szemétdombjára hajított párt egyik korifeusa, Pető Iván – saját gallérjukat a bukás után is büszkén szidolozva – még azt is képes volt a képükbe vágni, hogy „az SZDSZ túl jó volt a mucsaiaknak”.
A szigorú szabályok is eredményezhetik, hogy 35 millió illegális lőfegyver van forgalomban az EU-ban.
Hat nap múlva választ Amerika. Fokozódik az izgalom, miután Trump és Biden között csökken az a látszólag jelentős különbség, amelyet a meghatározó közvélemény-kutatók sulykolnak az emberek fejébe, Biden győzelmét előrevetítve.
Az író fütyörészve haladt a Teréz körúton. Élvezte a vénasszonyok nyarának utolsó napos óráit, megbámulta a kirakatokat, és nem kerülte el figyelmét egy-egy sejtelmes dekoltázs, kivillanó, formás comb sem. Hiába, az írók már csak ilyenek.
Ha a nemzet védelme és biztonsága kerül napirendre az USA-ban, akkor az alábbi kulcsszavak jelennek meg: külpolitika, terrorizmus és nemzetbiztonság.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) magánosítását célzó kormányzati intézkedést visszafordítani szándékozó törvényjavaslatot nyújtottak be a szocialisták. Látszik, képtelenek leszállni a kádárista öreg gebéről.
Több súlyos bűncselekmény felmerül a legújabb DK-s botrányban.
Pozsonyi Ádám írása a 888.hu-n.
Nem lehet könnyű független/objektív újságírónak lenni, nekik ugyanis napról napra meg kell hazudtolniuk önmagukat. Így történt ez minap hazánk egyik (a valóságra egyáltalán nem kíváncsi) „médiumával” is.
- Egy padon pihentem, kezemben a tegnapi újsággal – mesélte Keskeny Károly -, s élveztem a napsütést, amikor felbukkant az egyik volt osztálytársam.
Miközben az ellenzéknek deklaráltan minden pártja képviselteti magát a Színház- és Filmművészeti Egyetem ma délutáni tüntetésén, kézzel-lábbal tiltakoznak az ellen, hogy ők bármiféle politikai támogatást nyújtanának a már bő hatvan napja ellenálló hallgatóknak és oktatóknak.
Mennyi mindent kellett túlélnie nemzetünknek, mire eljutottunk 1956. október 23-áig, és mennyit kellett szenvednünk azt követően is, hogy végre kivívjuk szabadságunkat, amelyért a mai napig minden pillanatban meg kell küzdenünk.
A tetűcsúszdásozó Bíró László nem antiszemita, mert bocsánatot kért?! Gyöngyösi Márton nem antiszemita, mert sok idő telt el a listázós javaslata óta?! Karácsony, Jakab és Gyurcsány végképp nem antiszemiták, csak mert ilyen emberekkel vállalnak politikai közösséget?! De a magyar kormány antiszemita, mert Soros fotóját tették a kampányplakátra?! Vagy mert meg akarják védeni a magyarokat a banki karvalytőkétől? Hogy is van ez, kérem szépen?!
Nehéz megjósolni, hogy mi lesz a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) tanárai és diákjai a kuratórium vezetőivel vívott harcának vége, legfeljebb sejtései lehetnek a szemlélőnek.