Piszkostizenkettő
Szólásszabadság liberális módra
Közhely, hogy a liberálisoknál addig tart a korlátlan szólásszabadság, amíg a szabad szólás az õ nótájuk fújását jelenti mindenki más részérõl.
Merkel megvilágosodása
Nagy napra ébredtünk, Merkel mama megvilágosodott, felismerte minden politika lényegét: végsõ soron csak magukra számíthatnak és a saját kezükbe kell venni a sorsukat.
Fordítsuk meg a társadalmi szolidaritás irányát
Ha a társadalmi szolidaritás mindig csak egy irányba halad, akkor elõbb-utóbb ellenszenvet vált ki, és kialakít egy hivatásos rászorult réteget. Az olyan szerencsés történelmi pillanatokban, amikor szinte mindenkinek jutna állás, a rászorulók lehetõséget kapnak arra, hogy valamit visszaadjanak a korábbi segítségbõl. Ma épp egy ilyen szerencsés pillanatban vagyunk.
Botka bontana
Az úszómedence-adó és az ingyenpénz szellemi atyja, Botka László szoci prájm miniszter-jelölt bedobta a baloldali kommunikációs atombombát: megválasztása esetén lebontaná a magyar déli határt védõ kerítést. Persze a befogadás jegyében.
Véget kell vetni a befogadásnak
Minden terrortámadás után el kell mondani, hogy a befogadás, a nyitottság és a korlátok nélküli irracionális tolerancia súlyos következményekkel jár. El kell mondani akkor is, ha nem hallgatnak ránk, ha szélsõségesnek neveznek minket, mert ez a kötelességünk.
Puszit az Indexnek!
Kiegyensúlyozottságból hiány van - panaszkodik az Index a Publicus Intézet felmérésére hivatkozva.
Az EU egyre inkább politikai retardáltak közössége, de mi így szeretjük
Uniópárti mivoltom indoka kezd "stratégiai jellegû" lenni. Aranyat ér a magyar jobboldalnak ez a csapat.
Szintet lépett az Európai Bizottság
Miközben az egész EU recseg-ropog, a bevándorlókat segítõ fogtündér után itt van ez is.
A gyûlöletbeszéd védelmében
A "szavakat tettek követik" szöveg biztos hatásos, vagy az volt valamikor a '90-es évek elején: a bûn mindig banálisan kezdõdik, a beszédet cselekedetek követik. De vagy követik õket, vagy nem.
Rábízható-e a jövõnk gyermektelen politikusokra?
Sokkoló adatra hívták fel néhány napja figyelmünket. Európa legerõsebb országainak vezetõi kivétel nélkül gyermektelen politikusok. A tények igazolni látszanak, hogy szelekciós elõnyt jelent a gyermektelenség a karrierépítésben, pedig a társadalom, ahol a sikeresség társadalmi mintája, sõt feltétele a gyerektelenség, alulmarad. A végsõ kérdés az, rábízhatjuk-e gyermektelen politikusokra kontinensünk, kultúránk, országunk és gyermekeink jövõjét?
Hogy került a spájzkulcs az oroszokhoz?
Az, hogy Orbán Viktor, akit a legharcosabb antikommunista és szovjetellenes politikusként ismertek meg 1989-ben, Putyinnal közeli kapcsolatokat ápol, sokakban vet fel jogos kérdéseket. Ezeket legalább kétféleképpen lehet feltenni. Orbán ellenfelei azt kérdezik, hogyan lett egy antikommunistából olyan politikus, akit az oroszok európai szövetségesének tartanak? Ez a tendenciózus kérdésfeltevés azt sugallja, itt csak Orbán változott, õ lett valami titokzatos ok miatt oroszbarát. Közelebb kerülünk a valósághoz, ha azt kérdezzük, mi változott meg a világban, hogy a harcos oroszellenes Orbán úgy érzi, az oroszokkal kiegyensúlyozottabb viszonyt kell kialakítani?
Macron csak meghosszabbítja Európa szenvedéseit
Gyõzött a baloldali szélsõség Franciaországban. A liberalizmus újjáéled, Európa erõsödik - ujjonganak a ballibsik. Macron azonban azt az Európát erõsíti, amelyet az elvi, a realitásokkal szemben álló politizálás komoly bajba sodort. Ezért nem megoldja a gondokat, csak meghosszabbítja a szenvedéseket.
A magyar demokrácia és az ellenzék minõsége
Akik a magyar demokrácia minõségét kritizálják, azoknak lassan komolyan el kéne gondolkodniuk azon, hogy vajon az ellenzék minõsége milyen mértékben felelõs ezért.
