Piszkostizenkettő

Õcsénynek hívják azt a gyalázatos települést, ahol az emberek egyszerûen nem akarnak egyetlen migránst sem látni, elzavarják az idegeneket nyaraltató csodaembert, újabban pedig a polgármester is lemondott.

A Jobbik és az Index bizarr házassága

Egyre többen csatlakoznak a lázadókhoz. Az olvasók pedig megtanultak a sorok között olvasni. Mint a Kádár-rendszerben. Mi újbeszélül írunk, hogy a Facebook robotjai ne tiltsanak le; az olvasók meg újbeszélül olvasnak. Cukorhegyi gondolatrendõrsége nem foglalkozik a lokális törvényekkel.

A német politika és közélet két éve harcol a valóság ellen és látszólag sikeresen teszi. Egy kellemes álomvilágot építettek fel a szavazóiknak és nem a valós problémákat, hanem az arról való beszédet kezdték ellenfélnek tekinteni. A választási eredmények jelzik, hogy az álom elkezdett foszladozni. A német politika ma sokkal nehezebb helyzetben van, mint elsõre látszik.

Bár igyekeznek minden egyes alkalommal hangsúlyozni, miért nem lesz a lázadás éve 2017, néhány kellemetlen apró adalék mégiscsak ahhoz járul hozzá. Különösen fájdalmas lehet számukra, hogy mindez Németországban, a haladó világ központjában, a fénylõ üstökösként világító morális imperializmus epicentrumában történhetett így.

Minél jobban eltelnek az évek, annál inkább azt hiszem, hogy a neveltetés, a szocializáció határozza meg az ember életét. Talán még a genetikai örökségnél, a hozott anyagnál is jobban. Tíz éves korunkra eldõl, milyenek leszünk, hogy mit szeretünk, és mit nem, milyen mintákat cipelünk magunkkal, és persze az is, képesek vagyunk-e együtt élni, együttmûködni más emberekkel, és hogy ennek az együttmûködésnek melyik módszertana a legkedvesebb számunkra.

A 2017. szeptember 24-i német szövetségi választás több rekordot is hozott az országot irányító nagykoalíciós pártok történetében - mind negatív értelemben.

A birodalom álma még él, az exportorientált német gazdaság halad, de besült a migrációs ügy és a hozzánk képest igen csak jólétben, de egyhelyben topogó átlag német felmutatta középsõ ujját.

Sok szempontból is történelmi választás volt a tegnapi. Az AfD bejutásával és a szocialisták történelmi vereségével új korszak kezdõdhet a német politikában. Az igazi kérdés pedig az, hogy mi jön Merkel után.

Berlinben minden jel szerint egy 80 iszlamistából álló ún. saríarendõrség mûködik, akik megtámadtak és súlyosan megsebesítettek több embert a német fõvárosban. A New York-i székhelyû Gatestone Institute szerint a helyzet egyre romlik, a dzsihadisták egy párhuzamos iszlám jogrendszert kívánnak Németországban bevezetni.

A címmel egyidejûleg akarjuk jelezni megdöbbenésünket a Jobbik és az Apey and the Pea nevû metálzenekar között kirobbant konfliktus miatt, és tiszteletünket kifejezni a Pokolgép klasszikusa iránt.

Simicska az elsõ sorban bravózik.

Arra kérnék mindenkit, Merkelt és a cikk alatti kommentelõket is beleértve, hogy válaszolják meg a következõ kérdést: Bizonyosak-e abban, hogy az integráció sikerrel jár és a muszlim közösségek hosszabb, akár százéves távlatban nem akarják majd az Európát jelenleg lakókra ráerõltetni kultúrájukat, vallásukat és életformájukat?

Gulyás Márton - és ikertestvére, Fekete-Gyõr András - nem azért rontanak rá újságírókra, másként gondolkodókra, mert vagányak, bátrak, hanem azért, mert gátlástalanok.

Van egy különös bája annak, amikor pont Erdély román megszállásának 73. évfordulóján turnézik a Magyar Állami Operaház Székelyföldön. Ezt a bájt még az tudja jobban fokozni, ha a vendégszereplõ mûvészeket én is pont ekkor látogatom meg.

A volt brit kormányfõ intézete az összes uniós bevándorlót regisztráltatná, és korlátozásokat vezetne be az egészségügyi ellátás és az oktatási egyenjogúság kapcsán. De az Európai Bíróság is tud meglepetést produkálni. Bár kvótaügyben csalódást okozó politikai döntés született Luxembourgban, a Bíróság szerint egy tagállam nem köteles megadni EU-n kívüli diplomáciai képviseletén a menekültstátuszt, illetve humanitárius vízumot adni. Az EB döntése kapcsán úgy tûnik, nem létezik kifejezett jog a beutazásra a menekülteknek.