Muszáj röviden összefoglalnom a hírt, hogy ez az egész őrület érthető legyen. Már amennyiben érthető lehet.

Tehát: március közepén önkormányzati választások lesznek Franciaországban. Macron elnök párizsi főpolgármester-jelöltje azonban néhány héttel a választások előtt visszalépett, mert pornófelvételek jelentek meg róla. A főpolgármester-jelölt neve Benjamin Griveaux, korábban Macron szóvivője volt, azt megelőzően pedig szocialista politikus. Aki a felvételeket megjelentette az interneten, egy Piotr Pavlenski nevű orosz valami. Igen, valami. Leginkább aktivista. Magát művésznek nevezi és elég nevetségesnek tartom, hogy francia televíziók, még ha csak kisebb kábelcsatornák is, de mégis mint művész beszéltették. Egy korábbi interjúban arról elmélkedett, hogy politikai performanszok jelentik a művészetét, és a két legfőbb kifejezőeszköze a meztelenség és az öncsonkítás. A pornófelvételeket a főpolgármester-jelölt egyébként Pavlenski barátnőjének küldte.

Hogy egy normálisnak tűnő politikus – Griveaux jóképű, sikeres francia férfi, a felesége egy úrinő, két szép gyereke van – miért tesz ilyet, nyilván nem lehet megmondani. Ha pusztán a racionalitás oldaláról közelítjük meg, végképp nem lehet megérteni: kormányszóvivőként hogy lehet valaki ennyire óvatlan? Voltaképpen Gréczy Zsoltnál is ez volt a legérthetetlenebb, mármint, ha az észszerűség felől értelmezzük az ügyét: nem félt, hogy lebukik? Nem félt, hogyha lebukik, akkor a sikeres élete (hiszen egy országgyűlési képviselőt nehéz sikertelennek nevezni) összeomlik?

Pavlenski orosz emigráns, könnyen eszébe jut az embernek egy másik orosz emigráns. Igaz, ő zseni volt és valóban művész. Nizsinszkij, a valaha élt egyik legnagyobb balettművész. A Naplóját – minden bizonnyal – még az első világháború idején írta, és ebben hosszan foglalkozik a vággyal. A fő gondolata: valami rettenetes dolog a vágy.

Hát igen, a vágyon egy párizsi főpolgármesterség is múlhat, bár nem volt olyan felmérés, ami azt mutatta volna, Griveaux nyerhet. (Tényleg csak zárójelben írom: ha megnézzük a nagy közvélemény-kutatók átlagát, elég érdekes képet kapunk a jobboldal drámai helyzetéről Párizsban. A regnáló és most is esélyes főpolgármesternő, azaz a szocialista Anne Hidalgo, azután Macron hivatalos jelöltje – Griveaux helyett az eddigi egészségügyi miniszternő próbálkozik – , meg Macron volt embere, akivel összeveszett, plusz még az ultrabaloldali zöldek, így együtt: közel 70%-on áll összesítve a bal-balliberális oldal Párizsban. Abszurd.)

De meggyőződésem, hogy az egész pornóbotrány nem ezért érdekes. És eléggé meglep, hogy különösebben a francia jobbközép újságok sem bolygatják.

Az egyik az orosz aktivista. Jó, együtt provokált a Pussy Riot nevű együttessel, a feminista orosz punkegyüttes egyfajta jelkép is lett, de ezen kívül művészi jellegű teljesítményt nehéz találni Pavlenski életében. Ellenben szexuális erőszakért elítélték Oroszországban (egy alternatív színtársulat egyik tagját össze is verte), amikor pedig meztelenül felmászott egy orosz elmegyógyintézet falára, mondván, hogy politikai céllal tartanak fogva embereket a pszichiátriákon, végül sikerült elérnie, hogy őt is bevigyék. Igaz, nemsokára kiengedték.

Tehát ez az ember – aki egyszerű köztörvényes ügyekben is szembekerült az orosz állammal – valamiért egyszercsak, hogy, hogy nem, politikai menedékjogot kapott Franciaországban. A szocialista elnök, Francois Hollande kormányának egyik utolsó intézkedéseként, 2017 májusában. Politikai menedékjogot. Dehát meztelen performanszok, trágárságok és politikához nem köthető, erőszakos bűncselekményeken kívül nem tett semmit, ami indokolná a menedékjogot, nem beszélve arról, hogy nehéz lenne azt állítani, hogy üldözték Oroszországban. Vagy az üldözés volt, hogy amikor – performanszként és tiltakozásképpen – felgyújtotta az FSB kapuját, megbírságolták? Átszámítva, nagyjából 2 millió forintot kellett fizetnie, hogy gyújtogatott a KGB utódszervezetének a bejáratánál.

A francia szocialista kormánytól kapott menedékjogot egyébként úgy hálálta meg, hogy öt hónappal a francia papírok átvétele után felgyújtotta a Francia Nemzeti Bank kapuját is. Ugyanis Párizsban nagyon gyorsan „diktatúraellenes” aktivistából „antikapitalista” aktivista lett. Öt hónap alatt. Ezen kívül meg körözött köztörvényes bűnöző. Ugyanis szilveszter éjjel két embert is megkéselt Párizsban. Nyilván a diktatúra és a kapitalizmus ellen harcolt akkor is.

Tehát azért eléggé adódik az első kérdés: hogy kaphatott menedékjogot egy ilyen ember? Kinek volt ez az érdeke?

És rögtön jön a második. Benjamin Griveaux, Macron bizalmasa és főpolgármester-jelöltje a pornóképeket ennek a köztörvényes ügyekbe keveredő orosz aktivistának a barátnőjének küldte. Alexandra a keresztneve, ő francia állampolgár, nemsokára 30 éves lesz, orosz ügyekkel foglalkozó aktivista, de pillanatnyilag egyetemre is jár, jogász lesz majd egyszer, valamikor. Egy ilyen szintű politikus, mint Griveaux, mégis hogy kerülhetett kapcsolatba a Pavlenski párral? Milyen szinten fonódhat össze az agresszív, anarchista, alternatív szélsőbal a politikai balliberális világgal? Vagy ez csak véletlen? Egyetlenegy eset, amiből semmilyen következtetést nem lehet levonni?

Az egyik tévéműsorban Alexandrát, a pornóképeket közzétevő Pavlenski barátnőjét, szinte védték. (Az az állítása rendkívül könnyen hihető persze, hogy ő csak megőrizte valamilyen homályos okból Griveaux pornóképeit, csak sajnos barátja ellopta a számítógépéről. Teljesen logikus. Főleg, mert így egészen más a jogi megítélése a bűncselekménynek, nincs úgynevezett társtettes, a lány valószínűleg megússza minden büntetés nélkül, és Pavlenski is kevesebb mint 2 év börtönre ítélhető. Maximum.) Arról is beszéltek – de ezt egyébként még a Le Figaro is írta, a konzervatív Le Figaro... –, hogy Alexandra tökéletesen beilleszkedett az egyetemi közegbe.

És ez az, amit készséggel el is hihetünk.

Jean-Charles Brisard, a Terrorizmuskutató Intézet elnökét meghívták nemrégen a Sorbonne-ra előadást tartani. A tudós a következő címet adta értekezésének: Terrorizmus – milyen veszélyt jelent a kalifátus bukása? Nem volt jó ötlet a részéről ez a cím. Ugyanis a baloldali egyetemista körökben már szélsőségesnek számít a „radikalizáció” (értsd, radikális muszlimok) után a „terrorizmus” szó is. Már az sem korrekt politikailag.

Így hát először a tudós előadását a Sorbonne nagyterméből száműzték a Katonai Főiskolára. Mondván, a téma veszélyes és ott jobban lehet védeni a részvevőket. Aztán jött a következő ötlet: a Sorbonne épületében egyes diákok szerint túlságosan nagy méretű plakátok hirdették az ellenszenves előadást. A professzor elfogadta, hogy nyomtassanak jóval kisebb plakátokat. Majd jött az újabb egyetemi ötlet: az előadás címében nem szerepelhet a „terrorizmus” szó. Ezután a professzor lemondta az előadást. Vagyis felkérnek egy ismert terrorizmuskutatót, hogy tartson előadást a terrorizmusról, de az előadás címében nem szerepelhet a terrorizmus szó.

Őrület.

Ez is.

Griveaux, Pavlenski, Alexandra. Ebbe a világba valóban mennyire, de mennyire beilleszkedik az összes szereplő.