„Szép pillanat lesz, amikor Orbán Viktor meglátja Székesfehérváron az ellenfél mezét” – ujjong a 444. „Augusztus 27-én lép pályára az Európa-liga selejtezőjében Székesfehérváron az ír Bohemian Orbán Viktor egyik kedvenc csapata, a Fehérvár ellen. Vélhetően olyan mezben, amin a menekülteket üdvözlő felirat szerepel. Mint az Irish Sun felhívta rá a figyelmet, ez a csapat idegenbeli meze, ami a lap szerint igazán pikáns lesz Orbán Viktor menekültellenes politikája miatt.”

A pólón látható a Refugees Welcome felirat, meg egy szaladgáló hármas, férfi, nő, gyerek. (Ne feszegessük, hogy a betolakodók 99 százaléka fiatal férfi, nő alig van, ami érthető is, megszálló hadsereg nem visz magával hátráltató körülményeket.)

„Az ír csapat februárban mutatta be büszkén a mezt. Az Amnesty Internationallel közös kampányban a befogadás fontosságára igyekeznek felhívni a figyelmet. Bíznak abban, hogy a futball jó eszköz arra, hogy a társadalomhoz fontos üzeneteket juttassanak el.” (24.hu)

(Ez nem rossz, ez jóféle politikai aktivizmus a sportban. Ilyenkor nincs „kifelé a politikával” a hálószobából, sportból, iskolákból stb.)

Azt mondják a baloldalon, hogy a kormányt, a Fideszt és Orbán Viktort kizárólag a hatalom, a haszon és az érdek vezérli – meg a százezer forintos lángos, amit a gyarmatosított büféjükből árulnak az annektált Balaton partján –, de közben ők azok, akik kizárólag aktuálpolitikai síkon látnak mindent. Eszükbe sem jut, hogy Orbán Viktor nem feltétlenül a maga nevében beszél, s nem kizárólag a saját monomániáját mondja, hanem esetleg egy össznemzeti – kádáristáknak lakossági – érzést és nézőpontot képvisel vagy közvetít. Nem Orbán Viktor akarja elsősorban, hogy ne szállják meg Európát idegen hódítók, ne változtassák meg a kultúráját, ne lakják ki a szülőföldjéről, és ne változtassák élhetetlen csatatérré a mindennapokat.

(Amúgy jellegzetes ez a haladó felfogás az idegenséggel kapcsolatban. Amikor Trianonról van szó, akkor a libsi azt mondja, hogy jogos volt a magyar állam feldarabolása, mert egyes területeken már túl sok volt az idegen, másrészt meg nem érti, és döbbenten néz, hogy miért nem akar a magyarság rengeteg idegent, és pislogva hümmög, hogy de hát mégis mi baj lehet belőle.)

A magyar nemzet többsége nem akarja, csak a miniszterelnök képviseli ezt az igényt. Minden bizonnyal ez az ő személyes, magánemberi véleménye is, és politikusként is ebben hisz, de akkor is ő az összmagyarság érzéseinek szószólója.

Épp ezért nem Orbán Viktort fogja felidegesíteni elsősorban ez a „gesztus” és szimbólum, hanem engem. Engem, európait és magyar állampolgárt. Nem Orbán Viktor fog emiatt csúnyákat gondolni, hanem én. Meg az összes barátom, a rokonaim, az írókollégáim jelentős része, ott szemben, az a fiatal házaspár, akikkel mindig jót beszélgetek, ha találkozunk a lépcsőházban, meg az a kutyás hölgy, aki két utcával odébb lakik, egy régi, Horthy-korban épült, borostyánnal futtatott házban, és gyakran összefutunk vele, amikor sétára indulunk esténként.

De mi, tehát én, az unokabátyám, a barátaim, a családom, a szemközti lakó, a kutyás hölgy – nagyon mókás kutyája van, mindig szuszog –, meg a cipőboltban az eladó nem érdekli a 24.hu-t, a 444-et, meg a haladókat – pontosabban azt a politikai kört, akiknek érdekében és érdekeikért ezek a „függetlennek” hazudott politikai lapok fellépnek, csakis Orbán Viktor.

Persze, mert az ő eltávolításához érdek fűződik, mink meg nem vagyunk érdekesek. Szóval, mivel én nem vagyok Orbán Viktor, ezért megengedhetek magamnak olyasmit, amit a magyar miniszterelnök nem. Szóval én, aki nektek nem vagyok érdekes, most azt mondom nektek: Elmentek ti… akarom mondani, hogy a hóhér gurigázzon a koponyátokkal!