Zsóri Dániel fiatal NB I-es labdarúgó elnyerte a 2019-es év legszebb góljáért járó Puskás-díjat. Ez akkora siker, amivel nem lehet mást kezdeni, mint örülni neki. A gól hatalmas volt, világklasszis megoldás, ahogy a keletkezésének a története is megindító. Zsóri Dániel Nagyváradon született és a Partiumban található Simonyifalván nőtt fel. A 800 fős kis falucskából tört ki, majd jutott el Debreceni Labdarúgó Akadémiára. 2019. február 16-án mutatkozott be a DVSC felnőtt csapatában az NB I-ben. A 81. percben állították be csereként 1-1-es meccsállásnál, majd a 93. percben ollózta hatalmas gólját, amellyel a Debrecen elverte a későbbi bajnok Ferencvárost. Első felnőtt bajnoki meccsén 18 évesen győztes góllal verni a Fradit szép teljesítmény. Ezt a találatot értékelte a FIFA a Puskás-díjjal.

Puskás-díjjal, azzal a címmel, amelyet a valaha élt legnagyobb magyar labdarúgóról, Puskás Ferencről neveztek el és Öcsi bácsi emlékét őrzi. Ezt a díjat eddig olyan játékosok kapták meg látványos góljaikért, mint Cristiano Ronaldo, Neymar, Zlatan Ibrahimovic, James Rodríguez, Olivier Giroud vagy éppen Mohamed Szalah. Ezeket a neveket valószínűleg a fociban kevésbé jártas olvasók is ismerik, nem véletlenül, hiszen világsztárokról van szó. Idén ezen csillagok mellé került fel Zsóri Dániel neve is. Az pedig már csak apró pikantériája a történetnek, hogy a fiatal magyar tehetség éppen Lionel Messi elől hozta el a Puskás-díjat (érdemes megfigyelni a Barcelona támadójának arcát az eredményhirdetés közben).

Zsóri Dániel gólja, sikere, teljesítménye tiszteletre méltó, egy normális társadalomban eszébe sem jutna az embereknek ezt az elképesztő eredményt kritikával illetni. Nálunk más a helyzet.

A különféle hírportálokon található kommenteket böngészve keseredtem el. Korábban már írtam arról, hogy nem érdemes mindent átpolitizálni. Gusztustalan és undorító a Zsóri Dániel sikerét hirdető írások alatt olyasmiket olvasni, mint például:

„Még több stadiont!”

„Ilyen botlábút is díjaznak?”

„Elmegy a francba, aki ezért dicséri és díjat ad neki.”

Természetesen ezeket a kommenteket valószínűleg olyan emberek írták arctalanul, akik lufival sem tudnak egynél többet dekázni. A stadionozás, illetve botlábúzás után Dani azzal is kivívta a primitívséggel és mentális problémákkal küzdő egyedek ellenszenvét, hogy amikor átvette a díját, a beszédét magyarul mondta el. A Rigó utca állandó vendégeinek óvatosan jelzem, hogy az egyébként 4-5 nyelvet beszélő sportolók is a saját anyanyelvükön köszönték meg a díjukat.

A foci fontos, amellett, hogy rengeteg örömet adhat, identitásmeghatározó szerepe is van. A foci a világ legnépszerűbb sportja. A futball az futball! A többi lóf888sz!

Mi, magyarok imádjuk a focit, sajnos mostanság ritkán örülhetünk komolyabb sikereknek. Viszont amikor ezt megtehetjük, akkor tegyük! Örüljünk Zsóri Dániel sikerének, mert az bizony minden magyar sikere. Amikor a magyar válogatott játszik, akkor is azt mondjuk: mi játszunk, miközben mi nem vagyunk a pályán. A foci közösségi élmény, az egész nemzeté.

Ebből politikát csinálni – stadionozni, taózni, orbánozni – végtelenül primitív, gusztustalan és szembemegy mindennel, amit egyébként a labdarúgás ad az embernek. Persze értem én, nekem aztán nem kell magyarázni a politika természetét, de legyen már egy szint, amikor befejezzük a vitatkozást. Egyszerűen csak örüljünk annak, hogy egy magyar fiú a világ tetejére ért a góljával.

Főleg azért is tegyük ezt meg, mert ameddig mi ezen is veszekszünk, a románok úgy állítják be Zsóri Dániel sikerét, hogy az a román nemzeté. Zsóri – ahogy már említettem – Nagyváradon született, a román sajtónak ez tökéletesen elég volt ahhoz, hogy azzal a címmel közölje cikkeit, hogy „egy román nyerte a Puskás-díjat”. A magyarok egy része kigúnyolja a magyar sikert, miközben a románok egy magyar teljesítményét is a magukénak tulajdonítják. Hatalmas felfogásbeli különbség, aminek az eredményét a történelem során megtapasztalhattuk már.

Dani, ne foglalkozz a megkeseredett kommenthuszárokkal, maradj lelkes, kitartó és ollózz még annyi gólt, amennyit csak tudsz, miközben az arctalan trollok rugdossák csak a saját életük öngóljait.