Olvasom, hogy itt, a haladás és tolerancia legfőbb felületén, ahol a „Független tényellenőrzők” – ez egy kiváló punkzenekarnév lehetne – mindent tiltanak, ami nem elfogadás és szeretet, most hirtelen engedélyezik a gyűlöletbeszédet. Igen, engedélyezik, de csak egyetlen témakör esetében. No, kit lehet gyűlölni? No, kit lehet – sőt illik?

Az oroszokat és Putyint. Putyin halálát is lehet kívánni, sőt, a meggyilkolására mostantól már buzdítani is lehet.

A Facebook az orosz–ukrán háború miatt átmenetileg megváltoztatta az erőszakra buzdító tartalmakra vonatkozó szabályát. A Facebooknak nem ez az első lépése az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban. Korábban korlátozta az orosz állami médiát, hogy a felületén propagandát terjesszen, majd felszámolta azon hamis fiókok hálózatát, amely az oroszbarát propagandát erősítette. Az orosz kormány erre meg válaszul betiltotta a Facebookot. Tetszik ez a fogalmazás, és az a gyakorlat, ami korunkban most teret nyert. Az az információ, ami érdekeinkkel ellentétes, az „propaganda”, a mienké pedig a „független” hír. Aki a nekünk nem tetszőt terjeszti, az propagandát tol, aki a nekünk megfelelőt linkelgeti, az hirdeti az igazságot.

Jó, hát ezt mindig is így gondolta mindenki, de azért ennyire soha nem volt még kimondva.

A Reuters beszámolója szerint a változás Örményország, Azerbajdzsán, Észtország, Grúzia, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Oroszország, Szlovákia és Ukrajna felhasználói mellett a magyar felhasználókat is érinti. A Meta ezzel lehetővé teszi, hogy a bejegyzésekben erőszakra szólítsanak fel az oroszok és az orosz katonák ellen. Szegény Mengyelejev! Mekkora halmokban fognak majd lángolni a periódusos rendszerek az iskolák udvarain!

Persze minden bizonnyal lesz majd jutalom. Mert hát az idomítás mindig is a büntetés és jutalmazás körül forog. Ha rosszakat írsz, 30 nap büntetés jár, ha jót, akkor majd lehet, elnézik neked a rosszat.

Azt írtad egy ismerősödre, hogy dögöljön meg? Ez harminc nap. De ha azt írod egy ismeretlen oroszra, hogy dögöljön meg, akkor visszavonják a büntetést, és cserébe még írhatod valakire, hogy forduljon föl. Feltéve, ha orosz az illető, mondjuk Dosztojevszkij, vagy Bulgakov, az mindegy, hogy nem él, biztos gonosz. Halál rá!

Ralph, Röfi és a többiek kalandja jut az eszembe, William Golding 1954-es A legyek ura című regényéből. Igen, a fiúk a lakatlan szigeten. Egyedül maradtak. De te is egyedül vagy a monitor előtt, senki nem áll melletted vagy mögötted. Ezt a kollégáid nem látják. Te vagy csak, meg az, akit gyűlölsz. Akit szeretnél, ha nem lenne.

Végül is, ha jobban belegondolunk, nincs közöd hozzá, hisz nem a te szomszédod. Sőt, nemcsak hogy nem a szomszédod, de még csak a szomszédodat sem érinti, sem a testvéredet, szerelmedet, városodat. Nem is igazán vagy képben, hogy hol is van az, ahol valami borzalmas történik, ha azt mondanák, bökj rá a térképen, vakarnád a fejed. De ott az egy rossz dolog, és az ott egy rossz ember. Ezt mondták. Mindenki ezt mondja. És különben is, az a csinos szőke nő, napok óta nem ír vissza a messengeren, és a sorban eléd álltak a szupermarketben, de te nem mertél szólni, mert magasabb volt jó tíz centivel.

Öld meg a szörnyet! Ontsd ki a vérét!

„Öld meg az állatot! Vágd el a torkát! Ontsd ki a vérét! Végezz vele! Botok zuhantak, az új kör szája ropogva összecsukódott. Sikoltás! Az állat a kör közepén térdelt, karjaival védve arcát.”
(Déry Tibor fordítása)

Mostantól ki lehet írni a Facebookra, hogy „halál az orosz megszállókra”.

Remélem nem lesz kötelező. Szeretnél jó ember lenni?

Írd le hússzor, hogy „öld meg!” És tegyél utána egy szívecskét!