Rudolf von Jhering úgy fogalmaz: ”Minden jog ősforrása a bosszú”.  Mivel az ősi társadalmak egy részében a felelősség korlátlan volt, a sérelmeket kezdetben a sértett vagy annak családja torolta meg, ez volt a magánbosszú. Werbőczy István, a Hármaskönyv megalkotója írta fő művében, hogy „ha pedig már megütötte volt és az ütés valamely időközön át szünetelt, akkor ez időköz után nem szabad neki visszaütnie, mert ilyen módon azt a visszaütést nem védelemnek, hanem inkább boszúállásnak veszik és itélik;”

Még Francois Villon is megénekelte: "Függőágyam, mit szőtt a pók, Az ispotályoké legyen; S minden kapun – kívül – lakót, Ököllel vágjanak szemen;"

Gondolhatnánk persze, hogy inkriminált magatartásformákat, a tettlegességgel kifejezett igazságszolgáltatást, a bosszút, vagy az önbíráskodást civilizált társadalmakban nem tolerálja a józan többség.

Mégis az elmúlt időszak eseményei erre rácáfolni látszanak.

Jobbikos képviselő kormánytagot veréssel fenyeget a törvényhozás épületében, frissen alakult momentumos pártführer szerkesztőségbe berontva fenyeget újságírót. Mintha csak szó szerint vennék József Attilától, hogy "tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is ölök"… Csak itt persze szó sincs tiszta szívről.

Mindeközben az államfő drámaian romló közbeszédről és kegyezésről beszél. Igaza van, a feladat azonban szinte megoldhatatlannak tűnik.

Kéri László kiérdemesült politológushisztor például egy jobbikos blogon (a kör bezárult) arra kéri az újságírókat, hogy ne bújjanak a sajtószabadság mögé, ha nem Kéri finnyás ízlésének megfelelő írásokat jelentetnek meg. Az ember, mielőtt ilyen mondatokat maga alá csinál, jobb ha elszámol tízig.

Akkor tehát szögezzük le, hogy először is semmi, de semmi

• félnivalója
• szégyellnivalója
• megbánnivalója

nincs a nemzeti oldalnak újságíróstul, politikusostul, civilestül, nagyvállalkozóstul.

Másodszor, amit tesznek a fent említett urak, az egy veszélyes, ámbátor a szélsőséges elemeknek rendkívül szimpatikus irányvonal meghonosítása. (És bár távolinak tűnik, de mi lenne, ha választások helyett a Kossuth téren összegyűlnének négyévente a politikusok és az jutna be, aki állva marad? Egy csapásra megoldódna a kampányfinanszírozás kérdése…)

Ugyan a Fővárosi Törvényszék egy 2009-es ítéletében említi az ököljogot, de talán jobb lenne nem visszahozni. Elsősorban a tornából felmentett olimpiagyilkosok testi épségének megóvása érdekében.