Ma arra keltem, hogy van egy piszokfolt Magyarország térképén. Õcsénynek hívják azt a gyalázatos települést, ahol az emberek egyszerűen nem akarnak egyetlen migránst sem látni, elzavarják az idegeneket nyaraltató csodaembert, újabban pedig a polgármester is lemondott.

Õcsénybe huszonnégy óra leforgása alatt letódult a Magyar Nemzettől a Kutyák és lovakig minden valamirevaló sajtótermék riportere, beszélgettek egy kicsit a helyiekkel, majd zúgó fejjel beültek az autóba, visszarobogtak a rejtekadó fővárosba, és csak otthon merték, de akkor is csak fülbe súgva, suttogva kimondani a rettenetest:

Õcsény nem kér az idegenekből.

Annál is zavaróbb a dolog, mert a szakirodalomban teljesen más szerepel. Ki gondolta volna, hogy az őcsényiek nem örülnek annak, ha az iskolával szemben szelíd szemű afgánok lesik a tinilányokat? Az őcsényiek továbbá képtelenek felfogni, hogy a tolerancia és az emberbarátság fontosabb az ő tyúkszaros jövőjüknél, megmondta ezt a váci püspök is, aki ugyan lapzártáig még nem adta át püspöki palotáját egyetlen „menekültnek” se, viszont nagyon tanulságosan nyilatkozik arról, másoknak mit kellene tenniük.

Õcsény ma egy kicsit egész Magyarország. Ha ott nem sikerült megzabolázni a fasisztákat, magával a fasiszta magyar néppel is nagyot kell még meccselni.

Ilyenek ezek. Gyűlést hívnak össze, kiszúrják mások autógumiját, megüzenik, hogy akinek nem tetszik valami, esetleg fáradjon Kenyába, ott jótékonykodhat kedvére, de őcsényi szegény emberek is vannak a világon, akiknek a kedvééért a Magyar Nemzettől a Kutyák és lovakig nem szoktak lerándulni a művelt riporterek.

Az egyik riportból az is kiderül, hogy a meglepett újságíró a településen egyetlenegy (!) emberrel sem találkozott, aki szívesen látná az idegeneket.

Hát, még ilyet, hova süllyedtünk! 

Megoldási javaslataim:

1. Mozgósítani kell Jeszenszky Gézát, hogy simulékony hangnemben kezdeményezzen norvég-magyar lakosságcserét az Illedelmes Euroatlantisták Egyesületében (IEE), amelyben jelenleg az emberbaráti referens tisztséget látja el (közmegelégedésre).
2. Mozgósítani kell Ungár Pétert, hogy hajnali háromkor másszon be az őcsényiek lelkiismeretébe, és zaklassa őket, amíg ki nem űzik magukból a pusztítás démonát.
3. Ha minden veszni látszik, jöjjön Lukácsi Kati, és sírós hangon, félrefordított fejjel mondja el, éppen milyen evangéliumi igeszakaszt transzformáltak neki ma reggel LMP-s szellemi keresztapái.

Én mást esélyt nem látok az elveszett Õcsény számára, megmondom őszintén.