A nők a teremtés csodái. Szeretjük, tiszteljük - és féljük őket, akár az ószövetségi Istent. Mondjuk, néha úgy is viselkednek, a sáskajárás enyhe kellemetlenségnek számít ahhoz képest, mint amikor egy nő megharagszik rád. 

A nők gyermekeink anyjai, és gyermekeink jelentik az élet értelmét. Mondjatok annál magasabbrendű célt, mint a gyermeknemzés és gyermeknevelés. Semmi nem ér fel egy vagy több átok kölökkel, aki „megeszi az életünket“. Nincs az a műalkotás, vagy tudományos eredmény, ami annyira értékes lehetne, mint a véges, egyedi és megismételhetetlen emberi élet a maga gazdagságával. 

Ahogy nem tudok az örökkévalóságban gondolkodni, ugyanúgy nem tudok az emberiségért sem aggódni. Személyekért és közösségekért viszont szoktam aggódni, elsősorban női szeretteimért. Egyszerűen úgy vagyok összerakva, hogy meg akarom védeni őket minden bajtól. Pedig hihetetlenül erős nőkkel van körülbástyázva az életem. 

A nők elleni erőszak számomra nem egyszerű törvénysértés. Hanem a teremtés rendje elleni vétek, vagyis bűn. Ugyanúgy, mint a gyilkosság, vagy a pedofília. Nem erkölcsi kérdés, hanem zsigeri. 

Éppen ezért egyszerűen nem értem, hogy egyáltalán hogy lehet mentegetni (és a mismásolás is mentegetés!) mindazt, ami szilveszterkor Németországban történt. Semmilyen ideológia, világnézet, vagy magasabb rendű szempont nem jelenthet mentséget, mert nincs ilyen. 

Mondanám, hogy függetlenül az elkövetők származási helyétől és státusától, de nem mondhatom, mert nem független. Hordákban nőkre támadni nem európai módi. Nagyon nem az. 

Amiért viszont megengedhették maguknak ezek a f888szkalapok, az valószínűsíthetően a törvények fölöttiség általuk megélt tapasztalata. Úgy jöttek ide, hogy senki nem kényszerítette őket a törvények betartására. Az EU vezetői az emberjogvédőkkel kórusban épp, hogy bocsánatot nem kértek tőlük azért, mert nálunk mások az együttélési szabályok, oszt' csodálkozunk, ha magasról tesznek az egészre. 

Belegondoltam, hogy mit éreznék, ha édesanyám, szerelmem, húgom, lányom ott lett volna a kölni pályaudvaron. És arra jutottam, hogy ebben a konkrét helyzetben egy törvény áll mindenek fölött: szeretteinket meg kell védenünk. Ez minden más szempontot felülír. Nem tudom, mi lehetne az az arányos büntetés, ami elég elrettentő erővel bírna ahhoz, hogy soha többé még csak meg se próbáljanak hasonlót se. De hogy egyértelmű üzenetet kell küldeni, az bizonyos. Mert hanem mehetünk fegyvert vásárolni.