Tisztelt Uram!

Olvasom, hogy Ön – mint német egészségügyi miniszter – szilárdan tartja magát ahhoz, hogy csak az unióban engedélyezett készítményekkel beadott oltás ad felmentést a németországi karanténkötelezettség alól. És azt is mondta, hogy nincs baja azzal, ha más készítmények is hatásosak, de „szeretné látni a bizonyítékokat”.

Tudja, uram, engem elgondolkodtatott cseppet ez a fene nagy határozottság.

Úgy gondolom, hogy most, amikor a kínai Sinopharmot és az orosz Szputnyikot gyakorlatilag egyetlen hajszál választja el az uniós elismeréstől, némiképp indokolatlan a kemény hangvétel. Világos persze, hogy Önnek a keleti iránnyal van baja, és politikai, nem pedig szakmai döntést kommunikál, amikor célozgat valamifajta veszélyre, információhiányra, de illene azért szerényebben fogalmaznia. Azt is szépen elmondom sorra, Herr Spahn, miben tetszik tévedni.

Először is: Önnek nem arról kellene ex cathedra kinyilatkoztatnia, hogy egyes szám első személyben mit tart helyesnek, mert – már megbocsásson – kit érdekel, hogy Jens Spahn mit tart fontosnak, és mit nem? Az Önök kormánya hónapokkal ezelőtt kemény politikai döntést hozott, és vérbeli csicskaállamhoz illően belesimult az amerikaiak diktálta világrendbe. Nem mertek vásárolni keletről, különféle indokokkal elszabotálták az engedélyeztetési eljárásokat, összevissza hazudoztak, hogy miért nem kell a kínai és orosz vakcina. Kockára tették a saját állampolgáraik életét, miközben német emberek utaztak turistaként Oroszországba, hogy beoltassák magukat Szputnyikkal – ha már Önök nem gondoskodtak róluk, ők maguk rendezték a sorsukat. Mindez persze az Önök szégyene, Spahn úr, mit érdekel engem, minket, hogyan és mit hazudnak a német embereknek. De ha arra gondolok, hogy az Önök által agyonszeretett uniós szervek még arra sem voltak képesek, hogy a nyugati vakcinák megrendelését, leszállítását, szétosztását megoldják, szekunder szégyen fog el. Pedig nem is én vagyok a német egészségügyi miniszter.

Számunkra érdekesebb és tanulságosabb, hogy ide tetszik üzenni, keletre „szilárdnak” tűnő, valójában mélységesen farizeus mondatok mögül kikandikálva. Nos, a mi munkavállalóinkat két szempont miatt nem érdekli, fogadnak-e maguk, vagy sem keleti vakcinával beoltott magyarokat. Egyrészt – mint említettem – Önök nyilván hamarosan bevonják ellátási rendszerükbe a keleti vakcinákat, másrészt pedig égető szükségük van azokra a magyar munkavállalókra. És a lengyelekre, a szlovákokra, csehekre. Meg persze további „szputnyikosokra”, például szerbekre, bosnyákokra és így tovább. Spahn Úr, legalább maguknak ne hazudjanak! Ha a keletiek nem érkeznek meg nyáron, a turistaszezonban, de legkésőbb ősszel, ha recepciósként, pincérként, eladóként, orvosként és ápolóként nem dajkálják önöket, németeket, akkor önerőből még a vécére sem tudnak kimenni. Ne tőlem kérdezze, miért és hogyan alakult ki ez a helyzet. Valamiképpen Önöknek kellene választ adni arra, hogy a keleti fronton hősi halált halt tökös és kemény katonák unokái hogyan lehetnek olyan figurák, mint maga és a teljes nemzedéke.

Harmadszor még egy apró tanulság, Spahn úr. Az is kicsendül szavaiból, hogy erkölcsi imperatívuszokra tart igényt, hogy még mindig azt gondolja, bármiről is felvilágosíthatja a világ Európai Unión kívül eső vagy éppen beleeső, de különutas tagjait. Nem, jó uram, Önök már semmiről nem világosíthatnak fel senkit. Miközben gyáván behúzták a kéziféket, és eltérítették eredeti útjáról az európai projektet, a világ öles léptekkel elszaladt Önök mellett. Ma már Ázsia és a harmadik világ felemelkedő, hatalmas lélekszámú államai, valamint az iszlám országai jelentik a jövőt. Németország és az unió története a jelenlegi formájában nem fél évszázadon, hanem akár húsz éven belül garantáltan véget ér. Bocsásson meg, ha nem egy haldoklóhoz kötjük magunkat, hanem a saját megmaradásunkra, nemzeti nyelvünkre, kultúránkra, jövőnkre összpontosítunk.

Önök már semmit nem taníthatnak meg nekünk, magyaroknak, lengyeleknek, cseheknek, szlovákoknak, szerbeknek, horvátoknak. Az ezeréves leckét felmondtuk, kezdődik a vakáció, de az osztály elpuhult hülye gyerekét, aki lerontotta a jegyeit, és tanulás helyett bulizott egész évben, nem visszük magunkkal a tanévzáró kirándulásra. És higgye el, uram, nem számít, hogy az a gyerek momentán egy fejjel nagyobb a többinél. Folyamatosan növésben van az osztály, egy év múlva más lesz a tornasor.

Ha valami csoda folytán állhatatosan ragaszkodnának ahhoz a hülyeséghez, hogy keleti vakcinákkal beoltott uniós állampolgárokat gátolnak a szabad mozgásukban egy elvileg határok nélküli Európában, arra is van egy pompás egyéni válaszom. Akkor nem megyek Németországba. Úgyis jártam már ott sokszor, legutóbb például Münchenben, még a vírus előtt. Abban az útban a figyelmes magyar kíséret volt a legüdítőbb, elnézegettem a többi külföldit, az arabok, négerek, délszlávok, mindenféle nem németek százezreit. És tudja, elgondolkodtam, hogy a fészkes fenébe tűrhetik el a maga honfitársai, hogy a teljes politikai osztály, az áljobboldalt és a marxistákat egyaránt beleértve, basáskodjon a fejük fölött. Hogy elárasszák idegenekkel az országot, hogy a bajor fővárosból multilkulti posványt csináljanak (Bécs ugyanez, sőt, rosszabb).

Most egyébként feszülten figyelem a híreket itthon. Várom, utazhatok-e Szarajevóba, ahol új könyvemhez dolgozgatnék egy kicsit júniusban. Szeretem Szarajevót. Pár év alatt felépítették romjaiból, mert az ott élő emberek óvják és féltik a hazájukat. Ők tudják, hogy a felülről elrendelt kényszerű együttélésnek milyen következményei vannak. És egyébként is: Szarajevó gyönyörű város. Bosznia-Hercegovina csodálatos. Krakkó pazar. Erdély felemelő. Szerbia és a Délvidék mesés. És a Felvidék is. Nem beszélve Csehországról.

Szerencsére nagyon sokan nem szorulunk rá, hogy maguknál, maguknak dolgozzunk. Aki ezt teszi, azzal pedig bánjanak tisztességesen. És gondoljanak arra az extraprofitra, amit harminc éve kitalicskáznak ebből az országból, miután a régi-új kommunistákkal 1989 körül szépen leboltoltak mindent. Mert igen, Spahn úr, pontosan így történt. Ha nincs a rablóprivatizáció, amelyben német cégek és politikusok loptak, csaltak derekasan, ezek a mai magyarok nem kényszerülnek arra, hogy külföldön dolgozzanak. Akkor több hazai gyárunk lenne, megmaradtak volna a legjelentősebb üzemek, cégek, brandek. Nyilván nem maga tehet róla, csak gondoltam, felemlegetem, miért nem dobok attól hátast, hogy nyugati, német kultúrlénnyé tetszik merevedni ebben a visszataszítóan nagyképű pózban.

És még valami így a végére. Nem tudom, hogy a „férje”, Daniel, akivel Essenben „házasodtak” össze, ott volt-e azon az emlékezetes, fél évvel ezelőtti bulin. Ha ott volt, ha nem, érdekes eset, meséljük el a magyar olvasónak! Azon az üzletemberpartin, ahol tízezer eurót (!) szedtek hozzájárulásként, és ahol maga, Spahn úr is tiszteletét tette, eleve ostobaság volt megjelenni. Hiszen annak a partinak a reggelén még maga prédikálta az egyik tévéműsorban, hogy az emberek azért fertőződnek meg, mert felelőtlenül társaságba, bulikba járnak. Aztán fogta magát, és elment egy ilyen buliba este, másnap pedig már jelentkeztek is a tünetek. Vagyis amikor tiszteletét tette a tízezer eurós partin, már fertőzött volt, és nyilvánvalóan másokat is megfertőzött. Mert pont ennyi esze van. És maga az egészségügyi miniszter...

Tessék mondani csak egyetlenegy dolgot, amit megtanulhatnánk Öntől, Spahn úr.