Már megint. Nem tudom, már hányadik alkalom az elmúlt időszakban, hogy az elviselhetetlen diktatúra ellen „spontán” tüntetés szerveződött, mert már „nem hallgathatunk tovább”.

Komolyan nem tudom hányadik. Piszok sok. De nem számolom, és nem sorolom fel a tünciket, performanszokat, népvezéreket, és független szónokokat.

Mindegy, itt van még egy. Ne ásítozzunk, röhögjünk.

„Szolidaritási utcabált szerveztek az egyetem Vas utcai épülete elé hétfőn, amiért az intézmény alapítványi irányítás alá került, és amelynek élére Vidnyánszky Attilát nevezte ki a minisztérium, miközben a hallgatók és az SZFE vezetősége mindvégig tiltakozott ez ellen.” (HVG)

Szörnyű ez a diktatúra. Kádár idejében próbáltak volna ezt meg. Csak azok mehettek egyetemre, akiket az egyetem párttitkára beengedett, ezrek és ezrek segédmunkáskent kezdték es örültek, ha a szakmunkás bizonyítványt megszerezhették. Ezeket a bajkeverő senkiházikat örökre kitiltanám az egyetemről.

Új felvételit kiírni, aztán ha valaki nem felel meg, akkor kirúgni.

Ilyet is csak színészek csinálhatnak. Most képzeljük el ugyanezt vegyészekkel

„A felszólalók szerint az iskolát azért akarják ellehetetleníteni, mert az intézményből gondolkodni képes emberek kerülnek ki, „nem pedig droidok”. Ez az ügy nemcsak az SZFE-ről szól, hanem az egész országról„ – hangzott el a beszédek egyikében.”

Hát, rólam biztos nem.

Hülye kis libsik. Nem veszik észre, hogy senkit nem érdekel a forradalmuk?

Ez nagyon kínos. Ők se nem 48-asok, se nem 56-osok.

Koncertek is voltak az un. utcabálon. Belehallgattam pár csasztuskába, s hallom, hogy előhoznak egy 40 évvel ezelőtti URH számot – konkrétan az Ismeretlen katona címűt -, ami egy teljesen más társadalmi közegben született. Egy olyan világban, melyben, ha az egyetemen előadták volna, viszi el őket a rendőr, és mindenki repül, aki ott tapsikolgat. (Könyörgöm, miért kell a hullagyalázás? Hagyják már békén ezeket a sok évtizedes valaha hiteles(nek hitt) underground slágereket? Eléggé eljárt felettük amúgy is az idő. Eléggé lejáratták magukat az akkori zenészek és énekesek önmaguktól is. Minek összemosni Grétával, LMBTQ-val, meg BLM-el. Az ember már amúgy se tudja ezeket viszolygás nélkül végighallgatni, kell még egy elundorodás?)

„Nem ölt meg senki, de örökre tarkón a kéz” – visszhangzik a jól ismert mondat.

Nem, kedves forradalmárok! Ha azt üvöltheted egy állami intézmény keretei közt, hogy „örökre tarkón a kéz”, akkor nincs.

Ugyanis a kezed épp a mikrofont fogja. Abba karattyolsz. Ha a tarkódon lenne, akkor nem énekelhetnél bele sikongató tizenévesek előtt. 54-ben nem énekelgethettél volna ilyesmit, de még 2006-ban sem. Akkor kijött volna a karhatalom, és szépen kihúzta volna az erősítőt a konnektorból.

Kádár alatt a hangosítást kétlem, hogy szolgáltatta volna a munkásőrség, meg a felszerelést. Mondjuk, ma is minden bizonnyal valami hasonló szolgáltatta, csak nem úgy hívják. Mert az ilyen egy vagyonba kerül.

„Minden ember megkísérthető és megtörhető” – harsogja az egyik szónok. Közben meg csak annyi van, hogy a gyerek nem szereti, ha nem az történik, amit ő akar. „Utálom a spenótot, és pizzát akarok, de anyu hülye és spenótot főzött. Nem kell.”

Kb. ennyi a helyzet komolysága és nagyjából ennyire vannak veszélyben ezek az emberek. Nem az történik, amit ők – pontosabban, amit az a hatalmi kör, akinek érdekében hisztiznek – elgondolt, és ami az érdekeinek megfelelő.

A történet önmagában is mosolyt csal az ember arcára. Na de mikor Fegyőr Bandi bejelentkezik a forradalom élére, akkor kiköpöd a kávét, annyira röhögsz.

„Múlt héten az Aréna pláza egyik gyorséttermében szólított meg egy ott dolgozó srác, aki most ősztől az SZFE hallgatója: “mégis hogyan harcolhatunk sikerrel az egyetemünk mellett, az elnyomás ellen?”

Hát így.” – posztolja a facebookon az elnyomás elleni harc eme fáradhatatlan bajnoka.

Persze, ne legyünk elfogultak. Ez csak annyit bizonyít, hogy független a cirkusz, akarom mondani a kezdeményezés.