Ha már rászántuk magunkat a házasságra – sajnos előbb-utóbb mindenki sorra kerül, vannak dolgok, melyek csak halaszthatók, de nem megúszhatók – hármat pislantunk, s hipp-hopp azt vesszük észre, hogy gyermekünk született.

De milyen legyen az a gyermek? Milyennek neveljük? Ez a legfontosabb kérdés.

A konzervatív szülő nem pártolja a nyüzsgést, amikor forradalom, rebellió, izgágaság stb. jelenik meg a családban, s fertőzi a meg szülő-gyermek kapcsolatot. Elsősorban azért, mert ezek a dolgok mindig zajjal járnak.

„Le ezzel és ezzel!”

Az ilyesmit mindig kiabálni kell, eltorzult arccal, zajos tárgyakat rázva és alkalmazva.

Nem! A konzervatív, polgári szülő elveti 1789 örökségét, és egy rendes vármegyei hivatalnok életfilozófiáját követi: ülni egy székben és semmi változás.

Lehetőleg csendben!

Épp ezért a konzervatív szülő a gyermekét is így neveli. A kondicionálást – nevelést – már a gyermek piciny korában elkezdi. A legjobb nevelési módszer a büntetés és jutalmazás helyes megközelítése és alkalmazása.

Ajándéknak pl. legjobb egy négyjegyű függvénytáblázat. Azt csendben lapozgatja a gyermek a szoba magányában, nézegeti az ábrákat, elmereng – és hagyja a szüleit pihenni.

Elvem a következő: neveljünk gyermekünkből kockát! Ez a nyugodt élet kulcsa.

A kockák a barátaikkal – feltéve, ha vannak, mert a kockák jelentős részének nincsenek barátaik – csak az interneten keresztül találkoznak. Ott a Messenger szolid világában elbeszélgethetnek a legújabb frissítésekről, küldözgethetnek egymásnak linkeket az Apple fejlesztéseiről, s nem járnak kocsmába, koncertre, miáltal sem pénzt nem költenek, sem ruházatukat vagy egészségüket nem károsítják, melyekkel szüleiket váratlan anyagi jellegű kiadásokba verhetik. S ami a legfontosabb, barátaikat – kik remélhetőleg szintúgy kockák – magukhoz sem hívják át zajongani.

A kamaszkor beköszöntével óhatatlanul megjelenő versengési, rivalizálási, „majd én megmutatom” ösztöneiket az ekképpen nevelt gyermekek így nem kompenzálják értelmetlen szubkulturális magamutogatással, bakancsokkal, csuklószorítókkal, s fura hajzatokkal, hanem kiélhetik abban, hogy ki tud hamarabb feltörni egy tűzfalat.

A konzervatív, polgári szülő a kocka gyermekének születésnapjára kétsoros számológépet vesz, nem mindenféle bölcsész ostobaságokat, melyek csak azt az érzetet keltik, hogy őrült ideák világmegváltó hangoztatása egy életre elegendő cselekvéssor egy tisztességes embernek.

Nem! A kétsoros számológép, a négyjegyű függvénytáblázat és a növényhatározó forgatása abban erősíti meg a gyermeket, hogy a bölcsész elmebetegségek szajkózása beteges dolog, a társadalomra káros, s hozzájárul ahhoz, egy idő után a háttéresztétákat, filozófusokat meg genderaktivistákat közönséges bűnözőnek tekintse, melyet a közösség megvetése kísér.

És ez amellett, hogy a szülő számára nyugodt, csendes életet biztosít, még a haza és a nemzet üdvét is szolgálja!

Egy ilyen ajándék már csak azért is biztosíték a konzervatív életfelfogás magáévá tételével kapcsolatban, mert a logaritmus, a gyökvonás, valamint Newton első törvénye csak egyféleképpen értelmezhető, nincs alternatív megközelítése, nem lehet „forradalmasítani.” Ha gyermekünket ebben a szellemben neveljük, jó eséllyel mentesül a modern korszellem mentális fertőzéseitől, s hasznos tagja lesz a társadalomnak. S ami a legfontosabb, drága jó szüleinek is nyugodt életet és békés öregkort biztosít.

(A borítókép a szerző munkája.)