Az elmúlt időszakban a migrációs válság kapcsán rengeteget beszélt a nemzetközi és a hazai sajtó a „jobboldal populizmusáról”. Arról, hogy a bevándorláshoz társítható félelmeket, hogyan próbálják „ösztönözni és kihasználni” jobboldali pártok népszerűségük növelésére. Az európai baloldal, és legnagyobb sajnálatomra már Merkelt is ide kell sorolni, csinos kis identitást épített ebből a jobboldal-ellenes kommunikációból. Olyan erőssé vált ez a tagadó identitás, hogy egyszerűen képtelenek elengedni a témát, amikor a történelmi helyzet azt kívánná (nem is beszélve a józan észről és a nemzetek biztonságáról), mégsem tudják meghozni a megfelelő döntést.

Az európai baloldalt hallgatva sokáig olybá tűnhetett, hogy a népvándorlás kapcsán nem egy valódi problémáról beszélünk, csupán egy, a jobboldal által felépített kommunikációs akcióról. Az emberek „igazából” nem félnek a népvándorlástól, nem látnak benne nemzetbiztonsági és történelmi kockázatot, csak áldozataivá váltak a jobboldal félelemkeltésének, ami természetesen alaptalan. A probléma marginális lenne, ha a félelemkeltés nem létezne, mert Európa könnyedén felszippantaná és integrálná azt a tömeget, ami lakosságszámához képest „elenyésző”.

Végül sajnos nagyon nagy árat fizettünk érte, de kiderült, hogy mindez sokkal inkább egy baloldali összeesküvés-elmélet, mintsem a valóság.

Viszont annyit beszéltünk erről az összeesküvés-elméletről, hogy közben észrevétlen maradt a mögötte rejtőző demagógia, ami máig dominálja a médiát és az uniós politikát, akadályozva a migrációs válság megoldását. Ez azért is furcsa, mert sokkal inkább manipulált érvrendszerre épül, mint a jobboldal kommunikációja.

A jobboldal az emberek félelmeiről beszél, ezt a félelmet azonban meglehetősen nehéz lenne nem megalapozottnak tekinteni. Ezt már Párizs előtt elismerték vezető baloldali lapok is. Van mitől tartani mondták, de a veszélyek a jobboldal érveivel ellentétben kezelhetők. Ezért „populista”, amit a jobboldal mond a kérdésben. Párizs után ezek az érvek nevetségesek, így most kitaláltak egy új fantomot: populista az, ha valaki összemossa a terroristákat és migránsokat. Az állítás természetesen egy kommunikációs kreálmány, hiszen senki nem akarja összemosni a terroristákat a bevándorlókkal. Senki nem állítja azt, hogy az összes bevándorló terrorista, viszont Párizs után azzal sem lehet vitatkozni, hogy a bevándorlók között elrejtőznek a terroristák. A józanul gondolkodók csupán a biztonsági kockázatokra hívják fel a figyelmet.

A baloldal folytatja aljas játékát, amit a válság kezdetétől játszott. Ebben a játszmában politikusaik – élükön Hollande-dal és Merkellel – , saját erkölcsi nagyságukat építgették, elferdítve a valóságot, kicsinyítve a veszélyeket.  Az európai baloldal az európai ember bűntudatára és a rosszabb sorsúak iránt érzett, keresztény gyökerekből táplálkozó sajnálatára, illetve a gyerekek sorsa iránt érzett természetes aggodalomra építette végtelenül demagóg kommunikációját.

Ennek a politikának a súlypontja az emberi szenvedés bemutatásán túl, gyerekek és családok fotóira épült. Egy átlagpolgár, aki a mainstream médiát figyelte, úgy képzelhette, hogy a bejövő százezrek többsége család és gyerek, a politikusok ezekről a témákról beszéltek, a sajtó elsősorban ezeket a képeket mutatta. Kinek ne indulna meg a szíve egy kedves arcú, de szomorú gyerek fényképétől? A demagóg baloldali politika mélyen kihasználta ezt az érzést. Ezekkel a képekkel és történetekkel fedte el a valóságot, hiszen a beérkezők döntő többsége fiatal férfi. Elfedték, hogy a népvándorlás támogatásával könnyen járható útvonalat biztosítunk a terroristáknak, hogy már többször fogtak el veszélyes személyeket, hogy hamis útlevelekkel ellenőrizhetetlen tömegben áramlanak be az itt élőkre potenciálisan veszélyes migránsok. A baloldal megtévesztette az embereket. Halott kisgyerekek képével sokkalta a közvéleményt, illetve úgy próbálta beállítani, mintha a vízbefúltakért mi, európaiak lennénk a felelősek. Bűntudatot keltett bennünk, hazugságokkal traktált minket, hogy csökkentse ellenállásunkat a népvándorlással szemben.

Ki kell végre mondani, hogy ez a demagógia végtelenül veszélyes Európára. Korlátozza cselekvési szabadságunkat, szalonképtelenné tesz politikai megoldásokat, hamis előítéleteket terjeszt. Ráadásul olyan előítéleteket, amik csökkentik védekező képességünket. A baj pedig megtörtént és sajnos szinte biztosak lehetünk abban, hogy még nincs vége.

Párizs után a helyzet még abszurdabbá vált. A baloldal hisztérikusan és kétségbeesetten reagált, hiszen a jobboldal „populizmusáról” szóló mesék egyre tarthatatlanabbak. Betört az életükbe a kőkemény valóság. Csak, hogy tisztán lássunk:

A francia elnök büntető bombázásokat indított, szükségállapotot hirdetett, korlátozta az EU állampolgárainak szabad mozgását, kijárási tilalmat rendelt el egy főként arabok lakta negyedben. Eközben rommá lövettek egy házat, Belgiumban biztonsági okokból lebénították a fővárost, békés lakosokra törik rá házaik ajtaját. Korlátozni akarják az EU polgárainak szabadságjogait, szabadabb hozzáférést követelnek az uniós állampolgárok személyes adataihoz.

Ez a helyzet. A terror nem a jobboldal által kitalált és felturbózott álvalóság.

Az európai baloldal úgy tűnik, hogy ennek ellenére sem engedi el a saját maga által kreált hamis tudatot. Továbbra is „populista”, ha azt kérjük, hogy olyan országokból, akikkel háborúban állunk ne jöhessenek százezrek a területünkre. „Populista”, ha azt mondjuk, amit 31 USA tagállam azonnal kijelentett: nem kér a Szíriából vagy Irakból érkező menekültekből és nem vesz részt befogadásukban, biztonsági okokból.

A baloldal ámokfutása nem akar véget érni. Ennek érdekében nem tehetünk mást, mint megpróbáljuk kitartóan leleplezni hazugságaikat és reménykedünk, hogy nem kell Európának még több embert feláldoznia, hogy megjöjjön az eszük.