Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

#nemhallgatunk

Pozsonyi Ádám

2020.10.20. 15:55

Tóth Dezső elvtárs szavait hallgatom a kávé mellé.

Igen, vannak fura időtöltések. Van, aki leveleket irkál az SZFE területfoglalóinak – „Ha fiatalabb lennék, kint lennék veletek. Klári néni, 80 éves” –, van, aki Tóth Dezső elvtárs 39 évvel ezelőtti mondatait tanulmányozza reggeli közben.

Feltéve, ha azok a „civil” levelek, amelyekből a Telex idéz, tényleg valódiak. Én mindenesetre tényleg Tóth Dezsővel szórakozom.

Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes volt Kádár alatt, a 80-as évek elején, és általában – ahogy most én is – a tatai tanácskozáson elhangzott mondatai miatt veszik elő. (Tatán 1981. március 23–25. között a Mező Imre KISZ-iskolán tartottak egy kétnapos fejtágítót, tanácskozást, ahol a pop és rock zenészek, valamint a hivatalos kultúrpolitika képviselői gyűltek össze.)

Tóth Dezső amúgy nem volt műveletlen vagy buta ember. Irodalomtörténész-kandidátus, Vörösmarty-kutató, írószövetségi titkár. A rock zenéhez mindenesetre nem sokat értett. Ezt nem is titkolta, mondjuk, és indulatait az akkoriban dagadó Beatrice-ügy, valamint a frissen megjelent underground, punk és new wave zenekarok ténykedése váltotta ki.

Ezeknek rohant neki Tóth Dezső (kicsit szerkesztve, mert a miniszterhelyettes szavai élőben nem minden ponton érthetők és logikusak):

„Kérem önöket, hogy azokat a normális, hivatalosan nem körülírható, de minden tisztességes ember által érzékelhető határokat ne lépjük át. Él az emberben a kötöttségek, normák nélküli élet utáni vágy. Ezt én természetesnek veszem. De amikor ez olyan formát kap, hogy egy nihilista, egy munka nélkül élés, egy szervezett társadalomellenesség hangulatát, atmoszféráját, akusztikáját terjeszti a maga nagyon hatásos eszközeivel, az általában sem helyes, de a jelen társadalmi-politikai helyzetben azt is mondhatnám, hogy tilos!”

Kétszer is meghallgattam, majd megnéztem pár beszámolót, megnéztem pár képet és videót az SZFE körüli eseményekről, s arra gondoltam:

Így utólag: nincs igaza?

Nem, nem a Kádár-rendszert sírom vissza! Ezt leszögezem, mielőtt szavaimat valami szándékos rosszakaró magasba tartaná diadalittasan. Csak eltöprengek jelenségeken. Meg a rossz, illetve a még rosszabb alternatíváján.

A berlini falat utáltuk, itt, a szovjetek által megszállt területen szimbólumként kezeltük, és sopánkodtunk, hogy elzár minket a szabadságtól.

Igen. Elzárt.

De amikor kint már a feketék verték egymást a neonácikkal, itt még Öveges professzor beszélt ízes magyarsággal, és Rajnák, a góré az Ifiparkban a fülénél fogva rángatta ki, akin nem volt nyakkendő. Mert a szocializmus beteg rend volt – de rend. Nem véletlenül akarta megbuktatni az a rengeteg volt maoista szamizdatos.

Szóval nézem a képeket, ott állnak az SZFE előtt a tüntetők, köztük a Kontroll Csoport három tagja.

A Kontroll Csoport zenekar a 80-as évek egyik legendája volt. Akik meg mertek szólalni a hatalommal szemben.

Nos, igen. A világ a hatalomról szól. Az egyik hatalmat és berendezkedést lebontod, de csak azért, hogy a helyére ki- és beépülhessen a másik. Velünk meg elhitették azt a totális baromságot, hogy pusztán a nagybetűs „hatalom” ellen vannak.

Az ellenkultúra képviselői a polgári társadalmat kizárólag azért támadták, hogy a lerombolt épület helyén kiépülhessen egy nemzetek feletti másik berendezkedés. A sok ezer balek meg – itt és Nyugaton egyaránt – évtizedeken át bevette, hogy itt arról van szó, hogy egyenlőség meg anyámkinnya.

Hogyne. Miért nem Anti-gravitáció?

Jut eszembe, Kontroll Csoport. Gimnazistakoromban odavoltam érte, ma meg nem tudom meghallgatni. A nyűglődés idegesít. Életellenes, és még csak eredetinek sem mondható. Aki egyszer hallotta az angol X-Ray Spex felvételeit, az tudja, hogy miről beszélek. De majd a teljes magyar alternatív éra utánérzés. Talking Heads, Zappa, Beefheart stb. Na, Waszlavik nem nyúlt senkitől, az például teljesen eredeti, meg a Beatrice színpadi sója. Értjük, hogy eleinte hard rock volt, de ahogy tálalták, az a közép-európai kispolgári groteszk, az elvtársi zsargon, a kupléökörködés, a babos kendő, ez a lelkiség teljesen magyar.

Van egy téveszme, amit haladóék rendszeresen hangoztatnak, miszerint: „A hatalom ellen lázadni erkölcsileg helyes.”

Józan ésszel ez teljesen nonszensz, de mellesleg be sem tartják, mert ugyanezek – akik egyébként kint pózolnak az SZFE előtt – a Gyurcsány- vagy az SZDSZ-uralom alatt még arról irkáltak, hogy demokráciában nincs forradalom.

De azért vegyük csak végig. Mert még a saját logikájuk szerint is hazugság. Ugyanis mi az, hogy „hatalom”?

Van Orbán – mondhatják –, aki a hatalom. De van Brüsszel, aki egy jóval nagyobb hatalom, és Orbán az ellen a hatalom ellen lázad. Tehát Orbánnak – az ő logikájuk szerint – erkölcsileg igaza van.

Mert így ez olyan kb., mintha a Rákóczi-szabadságharc alatt valaki azt mondaná, hogy lázadok Rákóczi ellen, mert a hatalom ellen lázadni erkölcsileg helyes, tehát kiszolgálom az idegen birodalom érdekeit.

Á, nem. Ilyen baromság nincs. Ez lehetetlen.

Ja, de. Ezek ott az SZFE előtt most pont ezt csinálják.

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére