Egy terroristatoborzó alapította az első németországi „saríarendőrséget” – Vesztfália, Wuppertal

Németországban egyre szaporodnak a saría jog nevében eljáró, rendőrségszerű alakulatok. Az első szervezet még 2014-ben alakult a radikális iszlamista prédikátor, Sven Lau kezdeményezésére azzal a feladattal, hogy megrendszabályozza azokat a muszlimokat, akik az iszlámban tiltott tevékenységeket folytatnak. A prédikátort később letartóztatták, miután szoros kapcsolatban állt az Iszlám Állammal, illetve több alkalommal toborzott már harcosokat a terrorszervezetnek.

Egy helyi bíróság időközben mégis engedélyezte a „saríarendőrség” tagjainak, hogy a Düsseldorf közelében található észak-rajna-vesztfáliai Wuppertal városában őrjáratozzanak. (A hagyományosan szociáldemokrata Észak-Rajna-Vesztfáliában pár hónapja szenvedett történelmi vereséget az SPD, és most a kereszténydemokrata jobboldal erősítette meg pozícióit. A tartományban mintegy 1800 szalafista tevékenykedik, akiknek 10 százaléka erőszakos szélsőségesként van számon tartva; a szalafista propaganda, hangulatkeltés fontos szerepet játszik a vesztfáliai „saríarendészet” megerősítésében.)

A wuppertali „saríarendőrök” főként éjszakai zenés klubok és szerencsejáték-klubok közelében, a járókelőkhöz egészen közel masíroznak azzal a céllal, hogy elrettentsék a polgárokat az olyan nem-iszlám tevékenységektől, mint például az alkoholfogyasztás és a szerencsejáték (ezek az iszlámban ugyanis tiltottak). Ezek a rendőrkinézetű férfiak narancssárga láthatósági mellényekben lettek lefényképezve, a mellények hátulján a „Saría rendőrség” felirattal.

Szövetségi szint: nem kellően határozott hozzáállás – Terjeszkedés Európa északi szegletén

Az eset azért is pikáns, mivel Angela Merkel kormánykoalíciójának több minisztere is elítélte már az ilyenfajta tevékenységeket, és többük kijelentette azt is, hogy Németország nem fogja megtűrni a saríarendőrségek működését. Például Thomas de Maiziere belügyminiszter korábban azt mondta, hogy civilek nem járőrözhetnek az utcákon a német rendőrség helyett. „A saría nem tolerált német földön”, mondta például a Bild című napilapnak.

A „saríarendőrség” Németország egyre több nagyvárosában megjelenik, például Berlin utcáin elsősorban csecsen származású asszonyokra specializálódtak az ilyen egységek az elmúlt hónapokban, és a nőket nyíltan megtámadják az utcán, ha megítélésük szerint nem kellően tartják magukat a Koránhoz. De már Nagy-Britannia több nagyvárosában vagy Dánia fővárosában, Koppenhágában is megjelentek az iszlámhívő önkéntesekből verbuválódott „saríarendőrségek”.

Anglia és Wales Központi Büntető Bírósága: Szabadságvesztés a fenyegetőző és rendbontó „járőröknek”

Sajtóhírek szerint ugyanakkor London több városnegyedében már öt-hat éve küzd a Scotland Yard ezekkel az önkéntes „rendfenntartókkal”, akik alkoholfogyasztásuk és öltözetük miatt zaklatták a helyieket; ezeket az eredetileg „Muszlim Járőr” néven megalakult csoportokat szélsőségesként nyilvántartott londoni muszlimok alakították, és főleg muszlimok lakta londoni negyedekben portyáznak.

Anglia és Wales Központi Büntető Bírósága foglalkozott már a kelet-londoni mecset környékén történt erőszakos incidensekkel, ahol „saríarendőrök” megafonba ordibálva szólítottak fel kézfeltartásra helyieket, sőt halálos fenyegetés is elhangzott („megölni a hitetleneket!”). 2013 végén például egyiküket támadás, illetve fenyegetőző szavak és viselkedés vádja miatt 68 hét szabadságvesztésre ítélte a londoni székhelyű tekintélyes bírói testület, míg másikuk zendülésért és rendbontásért hat hónapot kapott.

Az európai migrációs helyzettel kapcsolatban az emberi jogok fontosságát hangoztatók egyik gyakori érve, hogy az Európába érkező muszlimokon egyszerűen nem lehet számon kérni olyan, a nyugati világ számára természetesnek számító alapvető értékeket, amelyek magától az iszlám kultúrától idegenek, netán az ilyen vallási-kulturális hátterű migránsok számára felfoghatatlanok, érthetetlenek. Ilyen például a nők sokkal szabadabb szerepe és jobb esélyegyenlősége, vagy ilyennek számít az iszlám jogi kultúrától gyökeresen eltérő európai jogrend, a népképviseleti szervek vagy a független igazságszolgáltatás. Baloldali értelmiségi körökben felmerült az is, hogy inkább Európának kellene reális önképet kialakítani, és tiszteletben tartani az egyre multikulturálisabbá váló társadalmak újszerű, sajátos vonásait.

A párhuzamos jogrend kialakulása és veszélyei

Miközben a liberális jogvédők Európa konzervatívjain kérik számon az emberi jogokat, megfeledkeznek arról, hogy éppen az általuk védelmezett muszlimok kultúrájából és jogi felfogásából hiányoznak az alapvető emberi jogok; hogy az iszlámban a nők és a férfiak jogai nem egyenlők, hogy náluk elfogadott a rabszolgaság intézménye, és az iszlám büntetőjog mindmáig alkalmazza a legkegyetlenebb büntetéseket, mint például a halálra kövezést vagy a korbácsolást. És az mennyire fér össze az emberi jogokkal, hogy a saríában egy férfi tanúvallomását csak két nőé helyettesítheti? (Dr. Kondorosi Ferenc: A migráció kockázatai. Alexandra, 2016, 85–89. o.)

Az Európát tömegesen elárasztó emberek egy teljesen más kultúrából érkeznek, egy olyan világból, amelyet rendkívül intenzíven áthat a vallás, s ahol a hatalom az iszlám tanait jobbára csak saját tévedhetetlenségének igazolására használ. Mert jól tudják, hogy iszlám jelszavakkal irányítani lehet a tömegeket, mondván, a hit előírásai vitathatatlanok. Ma ott tartunk, hogy német és francia nagyvárosokban a helyi igazságszolgáltatással párhuzamosan saría bíróságok működnek, és a muszlim bírák még azelőtt jogon kívül tudják helyezni a bűncselekményeket, hogy azok a befogadó állam hatóságai elé kerülnének. Franciaországban 2011-ben mintegy hétszáz ilyen muszlim zóna létezett, amelyekben a francia jogot „hatályon kívül helyezték”, és ahová a helyi rendőrök már be sem merik tenni a lábukat. (Kondorosi, 2016. 119. o.) Németországban hasonló városrészeknek számít például Berlin-Kreuzberg vagy Hamburg-Altona, ahol szinte teljesen a migránsok igazítják magukhoz a fennálló rendet.

A Németországban terjeszkedő saría törvénykezésről már 2011-ben könyvet írt Joachim Wagner újságíró Richter ohne Gesetz: Islamische Paralleljustiz gefährdet unseren Rechtsstaat (Bírók törvény nélkül: Párhuzamos iszlám igazságszolgáltatás veszélyezteti jogállamunkat) címmel. A szerző szerint a politikai korrektség jelensége csak súlyosbítja a problémát: azokban a büntetőügyekben, amelyekre muszlim döntőbírák kaptak megbízást, az elkövetőket később a német bíróság felmentette, vagy az eljárást az ügyészség bizonyíték hiányában megszüntette. (Author sees domestic Islamic threat to German justice system, dw.com, 2011. augusztus 31.) Az is előfordul, hogy német bírák igazodnak a saría törvényeihez. Például Christa Datz-Winter, a frankfurti családjogi bíróság bírája 2007-ben az iszlám szent könyvére, a Koránra hivatkozott abban a bontóperben, amelyben egy 26 éves marokkói származású német nő és erőszakos marokkói férjének ügyében ítélkezett. Datz-Winter azzal az érveléssel tagadta meg a válást, hogy egy olyan nőnek, aki muszlim férfihez megy feleségül, tudnia kell, mit vállal. A bíró az ítélethozatalnál a Korán 4. szúra 34. verséből idézett. (Crossing Borders with Shariah: The Role of Islamic Law in German Courts, spiegel.de, 2010. október 11.)

A helyzet súlyosságát mutatja egy nemrégiben készült és pár hónapja publikált németországi közvélemény-kutatás. Az egyik legnagyobb német kutatói egyetem, a Westfälische Wilhelms-Universität 1200 fős reprezentatív felmérése meglepő adatokat hozott az országban élő török kisebbségek vallási szokásaival kapcsolatban, feltárva a németországi törökök első-, másod- és harmadgenerációinak aggasztó preferenciáit. Eszerint minden második Németországban élő török többre becsüli az iszlám jog előírásait, mint a befogadó európai állam jogrendjét. Mi több: a németországi törökök harmada visszaállítaná a kalifátus által diktált társadalmi rendet is. A megkérdezettek harminchat százaléka az iszlám szigorú gyakorlatában látja a jelen gondjainak megoldását, míg minden tizedik válaszadó fundamentalista muzulmánnak vallotta magát.

A tények arról árulkodnak, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban és Franciaországban az elmúlt évtizedek integrációja sikertelennek bizonyult. A muszlim bevándorlók túlnyomó része alacsony képzettségű és a társadalom alacsonyabb jövedelmű rétegeihez tartozik. A rossz társadalmi helyzet pedig akadályává vált integrációjuknak, és ez az elkülönülés, szegregációs folyamat csak tovább növeli az amúgy is meglévő különbségeket. A migránsok második és harmadik generációinál is megfigyelhető a gyökerekhez való fordulás: a többségi társadalom elutasítása sok esetben az iszlám fundamentalizmus megjelenéséhez vezet.

Szemléletváltás kell

A tömeges bevándorlás kapcsán jelentős veszélyfaktort jelent a terrorizmus, valamint a bűnözés, amely elsősorban a migránsok rossz életkörülményeiből fakad. Sok muszlim bevándorló elzárkózik a befogadó ország többségi társadalmától, így például nem beszélnek németül, még a törökök se, akik már Németországban születtek. A képzetlen, kilátástalan jövőjű, gyenge identitású és emiatt fundamentalizmusba menekülő fiatalok könnyen válhatnak terrorista cselekmények elkövetőivé. Az európai migránsválság kezdete óta több százan vesztették életüket terrormerényletekben Európa-szerte. Ma kontinensünk sajnos már kevésbé biztonságos, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt. Az újonnan érkezők biztonságpolitikai problémát is importálnak Európába: az állandósult terrorveszély következtében bizonytalanná vált a globális közbiztonság, és az európai szociális ellátórendszer jövője is. Térségünk így egyre instabilabbá válhat, és a két civilizáció ütközése akár polgárháborús helyzetet is teremthet a kontinensen.

Mindeközben Európa vezetői migránselosztási kvótákról és a schengeni rendszerről vitatkoznak, régi, be nem vált eszközökkel akarnak választ adni újszerű kihívásokra. A migrációs válság egyik kulcskérdésének számító uniós vízumpolitika pedig túlzottan bürokratikus, az egyes országokat érintő változtatások bevezetése hosszú évekig is eltarthat. Valódi szemléletváltásra van ma szükség! Olyanra, amely az emberi jogi mázba bújtatott politikai revolverezés helyett az európai emberek alapvető és természetes igényét, a biztonságra való törekvést elégíti ki.