Rejtett kamerás felvételt mutatott be a francia közszolgálati televízió egy párizsi kávézóról. Jockey Club a neve, a tulajdonosa pedig egy Amar Slahi nevű muszlim férfi. Vallása annyiból érdekes, hogy ez a vendégkörét is erősen meghatározza. Egészen pontosan ő határozza meg. Ugyanis nőket nem enged be, erről készített összeállítást a France 2. A botrány nem maradt el, a következmények persze igen.

A France 2-t pedig nehéz lenne azzal vádolni, hogy nem elég toleráns a migránsokkal vagy a párhuzamos társadalom kialakításán dolgozó muszlimokkal, az első vagy akár többgenerációs bevándorlókkal szemben. Egyik-másik híradós riportjuk valóságos érzékenyítő tanfolyamnak is beleillik. A párizsi elővárosban, Sevranban azonban olyan felháborodást keltett a nők elleni provokáció, hogy úgy döntöttek, ezúttal bemutatják, hogy is képzelik a radikális muszlimok az együttélést akár a franciákkal, akár a nőkkel. Sehogy.

A párizsi szocialista főpolgármesternőt leszámítva nincs francia ember, aki ne tudná: muszlim étteremtulajdonosok tucatjai egyszerűen kidobják az üzletükből a nőket. Ugyanis úgy tartják, egy tisztességes nő (legyen muszlim vagy nem muszlim) nem tartózkodhat csak úgy kávéházban, étteremben napközben. Férfi kísérő nélkül meg végképp nem. Az egyébként furcsa, hogy a #MeToo-mozgalom élharcosai és a nők elleni erőszak baloldali aktivistái viszonylag csendesebbek, ha muszlimok aláznak meg nőket, például úgy, hogy az egyenjogúság minimuma sem érdekli őket.

Amar Slahi, a Jockey Clubnak nevezett kávézó tulajdonosa néhány hónap alatt a párhuzamos társadalmat építő muszlimok jelképévé vált. Nemsokára egyébként normális francia ember már a lábát sem tette be a nyíltan elkülönülő, rasszista helyre. És akkor váratlan (vagy talán nem is annyira váratlan) segítséget kapott.

Van ugyanis egy másodgenerációs, marokkói bevándorló humorista-rádiós, Yassine Belattar. Borzalmas szellemeskedésekkel és rasszista viccekkel teli rádióműsorán kívül azzal is ismertté vált, hogy aljas dolgokat mondott a Charlie Hebdo-gyilkosságok, majd a nizzai terrortámadás után. Relativizálta mindkét merényletet, azt mondta, hogy ezek izolált akciók, nem is szervezett terroristák csinálták, sőt, voltaképpen nem is terrortámadásról van szó, inkább sima köztörvényes akcióról. Belattar egyébként szinte szocialista politikusnak is tekinthető, amióta ismert humorista, minden elnökválasztáson aktívan kampányolt, és persze mindig a baloldali jelölt mellett. 2007-ben Ségolene Royale, öt évvel később az asszony élettársa, a későbbi szocialista elnök, Francois Hollande mellett. Tavaly pedig Emmanuel Macron reklámembere volt, ki másé persze.

Tehát megjelent Sevranban Yassine Belattar. A mérsékelten gondolkodó franciák szerint is rasszista Belattar bejelentette, hogy megveszi a kávézó 36 százalékát. Megveszi… Egyszerűen pénzt és támogatást ad egy lebukott muszlim rasszistának. Ugyanis, ha nincs a támogatás, a csőd szélére került kávézót be kellett volna zárni. Ezt nem hagyta a humorista. Hiszen egy jelkép esett volna el. És nem engedi, nem engedik, hogy a párhuzamos társadalom egyik bástyája szétporladjon. Bármennyire is nevetséges, hogy bástyának lehet nevezni egy elővárosi kocsmát, de az. Most már az. Viszont eltartani kizárólag muszlimok nem tudják, mert egy szegénynegyed kellős közepén van, és ha a nem muszlimok nem mennek be, nem viszik ők is oda a pénzt, akkor kávézó sincs.

Yassine Belattar így adott pénzt, hivatalosan övé most már a jó egyharmada a kávézónak. Azóta folyton-folyvást nyilatkozik, de érdekes módon azt nem cáfolta egyszer sem, hogy a francia tévéhíradó állítása ne lenne igaz.

Franciaország ott tart, hogy a párhuzamos társadalmat építő, első vagy másodgenerációs migránsok nem egyszerűen létrehozzák szeparált világukat. De folyamatosan tudatosítani is akarják az anyaországgal, hogy ez épül, és ehhez senkinek semmi köze. A francia állam orra alá akarják dörgölni, hogy épül a különálló társadalmuk. Sőt, mit épül, már fel is épült, létezik a saját törvényeikkel. Tesznek a Code Civilre, tesznek a francia alkotmányra, ott van nekik a Korán. A francia állam pedig ezt tűri. Hagyja, hogy a képébe röhögjenek. Mint ahogy Yassine Belattar teszi.

Bejelentette, hogy egy kis felújítás után pontosan mikor, hányadikán nyitja meg a kávézót. Március 8-án, nőnapon.

És jót röhögött.