Magyarország egy olyan hely, ahol mindenki ért a politikához, a labdarúgáshoz és legújabban a világjárványokhoz is. A tízmillió szövetségi kapitány és politológus országa – szokták mondani.

Az elmúlt napokban zajlottak is az események a magyar labdarúgó-válogatott körül, ugyanis szerdán Angliával játszottunk világbajnoki selejtezőt a Puskás Arénában. Sportszakmai szempontból (ha már mindenki szakértő) annyit el lehet mondani, hogy kijött a különbség a két csapat között a gyorsaságot és a fizikai erőt tekintve. Kétszer annyira gyorsan pörgetik a lasztit az angolok, mint mi. Ennek egy négyes lett a vége. Benne van. Ilyen a foci.

Na, de ami ezután következett, az több mint undorító és felháborító. Alig ért véget a meccs, és az angol sajtó már elkezdte izomból nyomatni, hogy minden magyar drukker rasszista volt, mert fütyültek és huhogtak. Az a helyzet, hogy én bizony 65 ezer szurkolótársammal együtt kint voltam a Puskásban, és semmi olyasmit nem tapasztaltam, amit a brit sajtó üzembiztosan tolt, pedig a kemény mag mellett ültem. Azt különösen visszataszítónak tartom, hogy pont az angolok próbálják úgy lefesteni a stadionban való szurkolást, mint valami opera-előadás. Azok az angolok játsszák most a magas művészi úriemberséget, akik egyébként minden mérkőzésük előtt, alatt és után összeverik az ellenfelet. Sőt, erre mondanék egy konkrét példát is, amire biztosan még sokan emlékszünk.

Idén nyáron volt az Európa-bajnokság, Londonban az angolok és az olaszok játszottak. Már az egy külön történet, hogy az angol drukkerek minden általános és koronavírus okozta szabályt megszegtek azzal, hogy jegy nélkül betörtek a Wembley-be. A balhét pedig ott folytatták. Számtalan felvétel készült arról, hogy a toleráns, egyáltalán nem rasszista, kedves, jól nevelt szurkolók halomra verik az olaszokat csak azért, mert olaszok. Ez természetesen nem volt baj, és egyáltalán nem zavarta az angol sajtót.

Illetve ha az angol médiánál tartunk, akkor külön kiemelném a görénységben prímet vivő Sky Sportsot, amely sajtótermék riportere olyan feladatot teljesített a mérkőzés után, amit csak kevesen vállalnak. Tudjuk, hogy a meccsek után mindig megszólaltatják a játékosokat. Általában ilyenkor a játékról, a saját teljesítményükről faggatják a focistákat. Kivétel a Sky riportere, aki egész végig azt próbálta kiszedni az interjúalanyokból, hogy mennyire borzasztóan rasszisták a magyarok. Nem jött össze, pedig mindent megpróbált.

A kettős mércét ismerve viszont biztosak lehetünk benne, hogy lesz hamarosan olyan mérkőzés, amelyet zárt kapuk mögött kell játszania a magyar csapatnak.

Annak a magyar csapatnak, amely volt már jobb formában. Albánia ellen borzasztó és lelketlen játékkal kikaptunk. Ugyanakkor nagyon nem értek egyet azzal, amit tapasztalok, a gyalázkodást és mocskolódást nem tudom elfogadni. Egy szurkoló akkor valódi szurkoló, ha jóban és rosszban is kitart a csapata mellett. Ha valaki nyáron önkívületi állapotban örült a válogatott sikereinek, az most is legyen mellettük.

Hűség és bajtársiasság – ezek is a foci részei.