Jó tíz évvel ezelőtt volt egy nagyon sikeres francia vígjáték. Isten hozott az Isten háta mögött, ez volt a magyar címe. A történet igen egyszerű: a szép és meleg Dél-Franciaországból egy postást a csúnya és hideg Észak-Franciaországba helyeznek át, ahol ráadásul az emberek szegények és valami rémes tájszólásban beszélnek, legalábbis a film dramaturgiája szerint. Persze aztán a postamester megszereti ezt a kellemetlen vidéket. Nem véletlenül írtam a film dramaturgiájáról. Voltam ugyanis azon a környéken, Lens-ban, néhány évvel a film forgatása előtt, az emberek döntő többsége persze nem beszél ilyen furcsa dialektusban. Teljesen normális francia emberek. De Franciaországban a franciákon már akkor is nyugodtan lehetett nevetni, ez nem mond ellent a politikai korrektség máskor oly kíméletlen követelményeinek.

Mint ismert, ez a nehéz környék szenvedte meg a legjobban a francia szénbányászat összeomlását, a hetvenes évek óta egyre nagyobb a munkanélküliség és a szegénység arrafelé. Ez a valódi probléma, nem a tájszólás, de mostani történetünk szempontjából ez szinte mindegy is.

Ahol a filmvígjáték játszódik, attól nagyjából nyolcvan kilométernyire van egy kisváros, Maubeuge. Régóta tervezek erről a városról írni, ugyanis itt a májusi európai uniós választáson igen sajátos eredmény született.

Több mint 6 százalékot ért el a francia szélsőséges muszlim párt (UDMF).

A párt csak az utolsó pillanatban kapott engedélyt arra, hogy induljon a választáson. Ha nem csal az emlékezetem, a szavazólapok így el sem készültek, a párt szimpatizánsainak kellett hozni megfelelő lapokat, amelyeket lepecsételtek, és aztán a szavazók ezt a papírt dobhatták be az urnába. Saját magát baloldali és Izrael-ellenes pártnak nevezi az UDMF, programjának lényege a küzdelem a muszlimok párhuzamos társadalmáért, hogy ne kelljen alkalmazkodniuk a többségi társadalomhoz.

6 százalék. Természetesen országosan alig kimutatható a támogatottságuk, habár Párizs egyik elővárosában is 6 százalékot kaptak. Egyébként nem is akármelyik elővárosban, hanem La Courneuve-ben – ez azért érdekes, mert ide még az elővárosi HÉV-re sem kell átszállni (a RER-re). Kimegy oda a teljesen egyszerű metró is. Alig húsz perc az Operától. Vagyis nem kell az Isten háta mögé utazni ahhoz, hogy olyan várost találjunk, ahol ez a szélsőséges muszlim párt átlépte az 5 százalékos küszöböt.

Na, de nézzük Maubeuge-t. Mert itt nem csak a 6 százalékos város érdekes úgy általánosságban. Hanem van egy negyede, ahol ez az egészen szélsőséges, franciagyűlölő párt 40 százalékot kapott. Negyven százalékot.

Igen, régóta terveztem írni Maubeuge-ről, nyár óta, mert akkor olvastam a Le Point riportját az UDMF-ről. De most ismét eszembe jutott. A vasárnaponként megjelenő, kinézetében is az egykori magyarországi Vasárnapi Hírekre emlékeztető JDD a napokban foglalkozott a kisvárossal. Aggódik is kissé a 6 százalék miatt, de talált magának a hetilap egy legalább ekkora problémát: a nemzeti jobboldali párt, Marine Le Pen jó szereplése a környéken. Természetesen, hogyha valaki őszinte és nem a nyilvánosságnak beszél, pusztán csak magának: nincs Franciaországban az a szélsőbaloldali aktivista, aki valóban tartana Marine Le Pentől. Két okból: egyrészt radikalizmusuk megkopott, másrészt Marine Le Pen nehezen gondolható igazán jó politikusnak annak ellenére, hogy megverte Macront az uniós választáson. Fiatal unokahúgával előbb-utóbb feltehetően lehetne nyerni elnökválasztást, de Marine mindent megtesz, hogy Marion Maréchal ne vegye el tőle a pártot. De most ez másodlagos: van egy francia kisváros, ahol 6 százalékot ér egy agresszív muszlim párt, és egy politikai újság a nemzeti jobboldal miatt aggódik?

Jó, mi legyünk igazságosak a JDD-hoz: kétségtelenül azt is megírták, elsőként a francia médiumok közül, hogy egy titkosszolgálati jelentés szerint 150 (százötven!) olyan kerület, városrész van Franciaországban, ahol a muszlim szokásjogok és törvények uralkodnak. 150 kerület, amit – a jelentés kifejezését használva – szabályosan vissza kell foglalnia Franciaországnak, a francia köztársaságnak. Még egyszer: 150 ilyen kerület van.

Az UDMF egyébként indul a márciusi önkormányzati választáson is. Természetesen. És természetesen számos, mondjuk így, elég sajátos programponttal. Hordhassanak a muszlim lányok fejkendőt az iskolában, Franciaország lépjen ki a NATO-ból és minden migráns kapjon választójogot. (Az önkormányzati választáson a tartózkodási engedéllyel Franciaországban élő, de nem francia állampolgárok most is szavazhatnak.) Nagib Azergui a neve a pártelnöknek, egy marokkói származású mérnök. Első generációs bevándorló. A párt alapítószövegéből nem nehéz kisilabizálni, hogy a Franciaországban élő muszlimoknak akarnak igazi muszlim életet kínálni. És véletlenül sem francia életet.

Odajöttek Franciaországba, de nem franciaként akarnak élni, hanem – francia életszínvonalon – muszlim életet akarnak folytatni. Például úgy kezelni a nőket, ahogy a muszlimok.

Maubeuge polgármestere egy volt jobbközép politikus, most már csak úgy egyszerűen polgármester, párthovatartozás nélkül. Arnaud Decagny a neve, olyan igazi Juncker-féle néppártira gondoljunk. Csak meg ne bántsuk a baloldalt, és még kevésbé a többségi társadalom szabályait elfogadni nem hajlandó muszlimokat! Úgy legyünk jobboldaliak, hogy inkább látszódjunk baloldalinak, és a végén persze azzá is válunk. A polgármester állandóan gesztusokat tesz a kisvárosban élő bevándorlóknak, és amikor ezt a valódi jobboldal kifogásolja, az a válasz: ez szolgálja Maubeuge érdekeit, mert a rengeteg gesztus a nyugalom záloga.

Igen, Franciaország persze még nem tart ott, amiről Michel Houellebecq profetikusnak szánt regényében, a Behódolásban írt: abban az szerepel, hogy egy muszlim párt 2022-ben megnyeri az elnökválasztást. Nem fogja. Ne túlozzunk, dehogy fogja. De azért mindenesetre ezek a számok elég riasztók. A 6 is, a 40 is.

Persze, persze, könnyű előrángatni, hogy a 40 százalék csak egyetlen egy kerület, a 6 százalék csak egyetlen egy kisváros (illetve ezt már nehéz mondani: két ilyen kisváros is van...), országosan meg alig észrevehető ez a szélsőségesen agresszív párt. Hát persze. Ismerjük a relativizálást, unalomig ismerjük. A magyar határhoz is csak néhány száz migráns jött a múlt héten, az meg alig feltűnő, mintha nem is indultak volna meg Magyarország felé. Meg hát nem akarnak semmi rosszat (ami az egyes emberek esetében még igaz is lehet, legalábbis egy részük esetében, de a vezetőikről meg a menetet szervezőkről ezt már nehéz lenne állítani). Az egyik ellenzéki internetes újság meg is írta, hogy voltaképpen csak azért jöttek, hogy békésen táborozzanak a határon. Mi másért.

Igen, most csak ennyi szavazat.

Most.