Ha még valaki nem hallotta volna, elmesélem, mivel tette gazdagabbá és szabadabbá világunkat a nemzetközi baloldal.

Többet nem osztanak díjat férfi és női kategóriában. Igen. Nem díjazzák többé külön női és férfi kategóriában a színészeket.

„Történelmi változást jelentett be a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál közleményében: 2021-től kezdve nem osztanak külön díjakat a legjobb női és férfi színészeknek, csak általában a legjobb fő- és mellékszereplőt díjazzák majd, vagyis gendersemleges lesz a díjak odaítélése.

A Berlinalé vezetői remélik, hogy döntésük azt jelzi, az egész filmipar egyre érzékenyebbé válik a genderszempontokra. Más neves fesztiválokon, így például Cannes-ban és Velencében egyelőre továbbra is külön díjazzák a különböző nemű színészeket.

Hétfőn egyúttal azt is bejelentették, hogy jövőre nem virtuálisan, hanem hagyományos módon tartják meg a díjátadót.

(2021-től gendersemlegesek lesznek a legjobb színészi alakítások a Berlinalén, Magyar Narancs, 2020. augusztus 24.)

Nos, ebből is látszik, hogy a haladás nem felszabadít, hanem korlátoz. Eddig két első helyezet lehetett boldog. Két ember – egy nő és egy férfi – álhatott fel dobogó szívvel az emelvényre. Két ember érezhette úgy, hogy sok éves munkájának értelme volt, gyümölcsözött végre a rengeteg erőfeszítés, a fájdalom, a kimerültség, a szórakozás és bulizás elmaradása. A munka. Mert megérte.

Eddig két család állt ott büszkén, négy szülő, jobb esetben nyolc nagyszülő izgult. És nevetett, és folytak boldogan a könnyei.

De ezektől is elvették az örömöt!

A balliberális világ azt mondja, sokszínűvé tesz, de igazság szerint uniformizál. Egyen masszát gyárt. Egyen masszát a gyakorlatban, és egyetlen díjat, de ezt teszi a jelszavak terén is. Mert a férfit és nőt meg lehet különböztetni. És adni nekik díjat. De a bigender, genderfluid, queer, transgender, androgyne, intergender, pangender és a többi képzelt betegség kategóriát nem. Lehetetlenség. Csak összefolyik minden.

Egy olyan világban, ahol mindenki más, ott mindenki egyforma. Ahol mindenki friss és újító, ott mindenki unalmas, szabálykövető és megkülönböztethetetlen. Ahol mindenki lázadó, ott voltaképp mindenki a sorban ácsorog. Az egyformaság szürke sorában.

A haladó nem előre megy, hanem hátra. Az ókori Görögországban játszották el férfiak a nők szerepét. Persze, értem én, az LMBTQstb-terror világában 72 díjazottnak kéne lenni, és annyi pulpitust, dobogót, díjat, koszorút, csokrot valamint ünneplő beszédet nem mondhatnak el. Pláne ha a genderfluid indul egy kategóriában, majd a díjátadáskor kijelenti, hogy ő már másnak vallja magát.

Írják át a beszédet? Gyártsanak új serleget, vagy septében kapargassák le a szöveget és véssenek rá újat? Mert, ha a férfi és nő mellé beteszünk valakit, hogy na, jól van, téged elfogadunk, te önálló entitásként szerepelhetsz és állhatsz a dobogóra, akkor rögtön jön a többi is, hogy ő miért nem? És voltaképp igazuk is lenne!

Szegény androgün, meg szegény transz miért dicsekedhet a szivárványos klubban, hogy figyi nekem van egy díjam, ha az 16-os meg a 47-es gender ott áll lógó orral és vakargatja a … Nem tudom, ezeknek mijük van, de nem is akarom tudni, szóval mondjuk, vakargatja a fülét.

Botrány. Igazságtalanság a köbön. És a legnagyobb kiszúrás szerencsétlen nőkkel – a libernyákok mindig a nőkkel szúrnak ki -, akik 100 éve kiharcoltak dolgokat, és most elveszik tőlük, és beleöntik a közös levesbe.

Szegény, szerencsétlen nők. Jöhetne már egy férfi, aki rendet tesz, és megment titeket végre.

Mily fura az élet. Évekig vádoltak anti-feminizmussal, és a nők problémái iránti érzéketlenséggel, s lám, én lettem a női jogok legfőbb szószólója!