Völner Pál igazságügyi államtitkár, miniszterhelyettes levelet írt a szombati napon Rádi Péternek, az NVB elnökének, amelyben rögzítette, hogy az Igazságügyi Minisztérium mély megdöbbenéssel értesült arról, hogy a Nemzeti Választási Bizottság elutasította a Szegedi Törvényszék kérését, és a bíróság kezdeményezése ellenére sem függesztette fel Czeglédy Csaba, a Demokratikus Koalíció európai parlamenti képviselőjelöltjének mentelmi jogát. Ahogy fogalmaz, Magyarországon még nem volt példa arra, hogy köztörvényes bűncselekmény gyanúja esetén ne függesszék fel a mentelmi jogot. Ez elfogadhatatlan, a bűnüldöző szervek munkáját nehezíti, és lehetővé teszi a gyanúsított számára, hogy bizonyítékokat tüntessen el, vagy az országból elszökjön.

Az ügy rövid jogi háttere alapján az EP-képviselők választásáról szóló 2004. évi LVII. törvény szerint az európai parlamenti képviselők választásán jelöltként igazolt személyt a mentelmi jog szempontjából úgy kell tekinteni, mintha európai parlamenti képviselő lenne.

Ha az ügyben megnézzük az Alkotmánybíróság gyakorlatát, abból kiolvasható, hogy míg a választójog alapvető állampolgári jog, az országgyűlési képviselőt megillető mentelmi jog nem alapjog, hanem a tisztség zavartalan gyakorlásához kötődő garancia. A mentelmi jog a képviselőjelöltek vonatkozásában úgy értelmezhető, hogy az az országgyűlési választásokon a választói akarat zavartalan kinyilvánítását szolgálja. A mentelmi jog a képviselőjelöltek vonatkozásában a választójog gyakorlásának, a választások zavartalanságának a garanciája, és nem az érintett saját jogát befolyásoló kérdés.

Az AB szerint tehát a mentelmi jog ügyében nem kaphatna teret a joggal való visszaélés vagy éppen a rosszhiszemű joggyakorlás. A taláros testület 3093/2018. számú határozata azt is megjegyzi, hogy az Európai Unió országainak túlnyomó többségében a jogi immunitás a képviselőt parlamenti munkájának a megkezdésétől vagy a választási eredmények kihirdetésétől, illetve a mandátum elfogadásától kezdve illeti meg például Olaszországban, illetve Görögországban.

Ugyancsak egy másik, nagy médiaérdeklődést kiváltó ügyben, az ún. kémperben – amely a vádlottak felmentésével zárult – Völner Pál képviselői felvetésre az Országgyűlésben azt közölte, a kormány nincs abban a helyzetben, hogy a bíróságok konkrét működését, egyedi eseteket minősítsen. Felhívta a figyelmet ugyanakkor arra, hogy egy kémelhárítási ügyben, amelyben „feltételezhető, hogy kellően dörzsölt emberek vettek részt,” nincs egyszerű helyzetben az igazságszolgáltatás. A bíróság csak teljes bizonyítottság esetén hoz elmarasztaló ítéletet – mutatott rá, hozzátéve azt, hogy az ügyben született ítéletet erős túlzás egyenlővé tenni az ártatlansággal. A miniszterhelyettes arra is kitért, hogy az ügy lényege alapján bolgárnak álcázott oroszokkal a magyar titkosszolgálat tagjait átvilágították. „Az, hogy ezt a bíróság nem ítélte olyan súlyúnak, hogy a személyes felelősséget megállapítsa, ez nem mentesíti a baloldalt a politikai felelősség alól” szögezte le Völner.

Megjegyzendő, hogy a Büntető törvénykönyv alapján Magyarországon aki idegen hatalom vagy idegen szervezet részére Magyarország ellen hírszerző tevékenységet folytat, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel, ha pedig a kémkedést szigorúan titkos minősítésű adat kiszolgáltatásával követi el, öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A német büntetőjogban ugyanakkor a kémkedés bűncselekménye szorosan összefonódik a hazaárulással, amelynek keretében az elkövető arra kötelezi el magát, hogy külföldi hatalomnak vagy közvetítőjének államtitkot közvetítsen, vagy hogy azt egyébként jogosulatlan személynek juttassa el, vagy pedig nyilvánosságra hozza annak érdekében, hogy hátrányos helyzetbe hozza a Német Szövetségi Köztársaságot, vagy kedvezzen a külföldi hatalomnak, és ezáltal tevékenysége a külső biztonságra nézve súlyos hátránnyal veszélyt jelentsen. Ilyenkor különösen súlyos esetekben a büntetés életfogytiglani szabadságvesztés is lehet.

Érdekesség, hogy az Egyesült Államok ún. kémtörvénye (A/1.8 USA Kémtörvény, Espionage Act 1917) első bekezdésében kémkedésként definiálja azt, ha valaki ártó szándékkal tesz szert nemzetbiztonsági kérdésekre vonatkozó információra, vagy alapos ok van feltételezni azt, hogy ez a megszerzett információ ártalmas lehet az Egyesült Államokra nézve, illetve más országok számára politikai, hatalmi előnyt jelenthet majd. A törvény fogalommeghatározása szerint ugyancsak kémkedésnek minősül, ha valaki nemzetbiztonságra vonatkozó információkat lemásol, továbbít vagy azokat elteszi, illetve ha valaki mindezen cselekményeket csak megkísérli, vagy segítséget nyújt másnak ilyen cselekményekhez. A jogszabály ugyancsak kémkedésnek minősíti, ha valaki ilyen információkat bárkitől átvesz, vagy az átvételt, átadást segíti. Az amerikai büntetőjogban az ilyen típusú információk esetén nemcsak a kiszivárogtatás (leak) és továbbadás tilos, hanem már a felhatalmazás nélküli információbirtoklás is büntethető. Az USA-ban a fentiek szerinti kémkedés tíz évig terjedő börtönbüntetést vagy pénzbüntetést (vagy mindkét szankciót) vonhat maga után.

Ahogy levelében az igazságügyi államtitkár fogalmazott, a magyar demokrácia történetében példátlan, hogy egyes politikai körök megpróbálják ellehetetleníteni az igazságszolgáltatás működését. Jogosnak tekinthető tehát az az ellenzéki pártoknak címzett felszólítás, hogy a törvények adta lehetőségekkel ne éljenek vissza, ne akadályozzák a bíróságokat a munkájukban. „A magyar demokrácia és Európa jövőjének ügye ugyanis nem lehet néhány politikai hazardőr játékszere.”