Jonathan Jakubowski és Christos A. Makridis a The Hill című lap véleménycikkében megjelent előrejelzésükben arra a következtetésre jutottak néhány napja, hogy Trump elnök megnyeri a 2020-as elnökválasztást – és nagyot fog aratni. Míg a közvélemény-kutatások többsége szerintük azt sugallja, hogy Joe Biden demokrata elnökjelölt vezet, vagy jobb esetben közel van a győzelemhez, ezek a felmérések legalább három sebből véreznek.

A közvélemény-kutatások kapcsán megjegyzik, hogy jelentős bizonyítékok állnak rendelkezésre a viselkedéspszichológia területéről, amelyek arra utalnak, hogy a kérdés megfogalmazásának módja előre meghatározza a lehetséges válaszok körét. A Gallup közvélemény-kutató azt találta, hogy a megkérdezettek az azonos témájú kérdésekre is nagyon eltérően válaszolhatnak ugyanabban a felmérésben az éppen aktuálisan használt megfogalmazások miatt. A metaforák használata pedig akár jelentős mértékben lekicsinyítheti a republikánusok és a demokraták közötti, már létező különbségek jelentőségét is.

Ezen tendencia egyik oka, hogy a megkérdezettek sok esetben társadalmilag elvárt válaszokat adnak, ami különösen a 2016-os választások során volt így. A legtöbb ember nem szereti a konfrontációt, ezért a legegyszerűbb, bár nem feltétlenül a legjobb megoldás, ha ezt elkerüli. Jelenleg az, hogy valaki Trumpra szavaz, gyakran társadalmilag nemkívánatos, nem elfogadott válasz. Valójában a Cato Intézet nemrégiben végzett felmérése azt sugallja: az amerikaiak közel kétharmada azt mondja, hogy a politikai légkör kellően zord, ezért nem akarják megfogalmazni a politikáról alkotott valódi véleményüket.

Másodszor, a válaszadók mintája is torzíthatja a kutatás végeredményét. A válaszadás sok tényezőtől függ, beleértve a közeget (pl. vezetékes vagy mobiltelefon), a helyet, a minta méretét és a demográfiai tényezőket. Ráadásul a válaszadók csoportja nem feltétlenül azonos a valóban szavazni szándékozó választópolgárokkal. Annak ellenére, hogy a választási közvélemény-kutatások mind tartalmaznak hibahatárt, ez nem megbízható, ha az alapul szolgáló minta nem tükrözi a többség véleményét. A kutatók a 2016-os választások során bekövetkezett közvélemény-kutatási kudarcok fő tényezőjeként többek között az önellenőrzést azonosították.

A közvélemény-kutatókkal szembeni bizalmatlanság alacsonyabb válaszadási arányhoz vezet Trump támogatói tekintetében is. Rasmussen megállapítja, hogy az amerikai választópolgárok 17 százaléka, aki „határozottan támogatja” a Trump által végzett munkát, azt mondja, kevésbé valószínű, hogy másokkal tudatni kívánja, hogyan fog szavazni a közelgő választásokon. Összehasonlításképpen: akik „határozottan elutasítják” az elnök teljesítményét, azoknak csak a 8 százaléka mondja ezt.

A harmadik fontos faktor az aktuális hírciklus tartalma. Az adott pillanatban zajló események befolyásolhatják a választói hozzáállást, különösen a billegő államokban. Például Hunter Biden rejtett e-mailjeinek ügye az elnök számára megfelelő időben érkezett. Sőt, ha folytatódik a gazdasági fellendülés, akkor a jó hír továbbra is Trump győzelmét segítheti.

Mindezeken felül a Gallup egy nemrégiben végzett felmérés alapján megállapította, hogy a válaszadók 56 százaléka úgy véli, jobb helyzetben van, mint négy évvel ezelőtt, ami szembetűnő, tekintve, hogy egy fellendülő munkaerőpiaccal és mélyülő politikai polarizációval járó világjárvány közepette vagyunk.

Kicsit belemélyedve a Gallup adataiba megállapítható, hogy azokban az államokban, ahol nagyobb az arányuk azoknak, akik jól boldogulnak, Biden esetében alacsonyabb a szavazási átlag, Trumpnál pedig magasabb. Ami még beszédesebb, hogy nagy a különbség azok között, akik azt mondják, az ország virágzik, és azok között, akik azt mondják, Bidenre szavaznak. Például ez a különbség Pennsylvania államban 5,3 százalékpont.

Sőt, ha a szavazók pennsylvaniai regisztrációját nézzük, akkor hasonló mintát látunk. Májusig 803 427-tel több regisztrált demokrata volt, mint republikánus, de ez a különbség októberre 700 853-ra csökkent. Valójában a republikánusok hétszer annyi regisztrált republikánus szavazót kaptak, mint a demokraták 2016 óta. Hasonló tendenciák zajlanak Észak-Karolinában és Floridában is.

Azt persze le kell szögezni, hogy a teljes képet tekintve az esélylatolgatások Trump győzelme kapcsán többnyire borúlátók. Szinte minden közvélemény-kutatás, fogadási és kriptográfiai platform arra utal, hogy Joe Biden demokrata elnökjelölt megveri Trumpot a 2020-as választásokon. A 2016-os sokk után azonban fontos néhány dologra emlékezni:

• 1965 óta csak 3 demokrata nyert elnökválasztást – Carter 1976-ban, Clinton kétszer, 1992-ben és 1996-ban, valamint Obama kétszer, 2008-ban és 2012-ben. 5 republikánus nyert – 1965, 1968, 1972, 1980, 1984, 1988, 2000, 2004 és 2016 –, ez 5-9-es előny a republikánusok javára.
• A republikánusok továbbra is ellenőrzik az 50 állam közül 26 kormányzását, ami hatékonyabb választási gépezetet feltételez, mint a Demokrata Párté.
• Ehhez társul, hogy több jelentős gazdasági szereplő és politikus, így Nigel Farage és az elnök kritikusaként számon tartott Mitt Romney is republikánus győzelmet vár.
• Arch Crawford, „a Wall Street asztrológusa” azt jósolja, hogy Trumpot az Uránusz bolygó állása segítheti győzelemre.
• És bár a legtöbb országban a választási eredmények előrejelzése a kutatók feladata, Izraelben egy újság úgy döntött, hogy asztrológusok és numerológusok véleményét kéri ki, az eredmény pedig egyértelműen Donald J. Trump második terminusát vetíti előre. Az Israel Hayom című lap írása hosszú küzdelmet vetít előre, sőt kijelenti: „A demokraták nem fogják tiszteletben tartani az eredményt, Joe Biden pedig ellophatja az elnökséget” – ez krízishez vezethet az Egyesült Államokban – tette hozzá az egyik megkérdezett asztrológus.