Látták? Nem látták?

Ha nem, akkor most mutatom. Ez jön velem szembe a Facebookon napok óta. Ez.

„Tavaly ilyenkor, nulla oltottnál nagyjából 4100 volt a napi új fertőzöttek száma, most, hatmillió oltás után 8300 körül mozog ugyanez a szám. Mi értelme volt akkor a lezárásoknak egy éve, ha most már nincs rájuk szükség? Az is kiderült Müller Cecíliáék adatszolgáltatásából, hogy az augusztustól október végéig megbetegedettek 48%-a oltott. Mi következik ebből?”

Dúró Dóra háborgását láthatták. Az oldalára tette ki ezt a szöveget, egy kis grafikonnal, meg egy cikket, amelynek a címe: „Mintha nem is lenne oltás – többen vannak kórházban a tavaly ilyenkorinál”.

Na, jó, ezt vegyük át. Ezt a 48 százalékot. Ha az idősek túlnyomó része oltott, mert ez így van – becslések szerint több mint a 90 százalék –, akkor az a 48 százalék egy nagyságrendekkel kisebb rétegből, egy elenyésző halmazból merít. Tehát ha a piszok sokból merítve kapunk X-et, és a marha kicsiből ugyanannyit, akkor az az ugyanannyi nem ugyanannyi. Akkor az oltatlanok sokkal nagyobb arányban érintettek. Ez pusztán matematika.

Szóval mit is üzen nekünk Dóri? Mit is tol a Mi Hazánk jó ideje?

Az oltás rossz. Nem kellene oltani. A maszkviselés, a korlátozás rossz. Felesleges.

Nem mondja ki sehol, nem mond ilyeneket, mert tudja, hogy nem is mondhat.

„Az oltások feleslegesek!” Nem, ez nem hangzik el, de sugallja. És rábízza az olvasóira, a kommentelőkre, hogy mondják ki azok, és legyen az a hangulat ott az oldalon és abban a közösségben, hogy az oltás rossz, nem kell, felesleges, sőt, csak kamillatea kell, meg immunrendszer pálinkával. (A pálinka amúgy semmire nem jó, tömény alkohol, pusztán gyengíti a szervezetet, nem öl vírust, de ezt bizonyos körökben nem lehet kimondani, mert aki a pálinkát nem szereti, az nem férfi.)

Holott ha Dórika kormányon lenne, ő sem tehetne mást, mint amit a kormány most. De nincs hatalma, nincsen kormányon, a döntés nem nála van, így tét nélkül hőbörög. Ebben ők profik. Emlékszem, amikor 2015-ben Novák Előd a kis kalapácsával ütögette a Szabadság téri szovjet emlékművet. Tudta jól, hogy eltávolíthatatlan, tudta, hogy milyen szerződések vannak a háttérben. Tudta azt is, hogy a pici kalapácsocska mennyi kárt tud tenni abban a böhöm nagy szoborban, de tolta a műsort. Mint ahogy most is tolják.

Oltás, maszkviselés, korlátozások.

Rossz, nem jó, nem elég jó, nem kéne, ha kéne, nem így kéne.

Ez az üzenet. Csak egyetlen dolog nem hangzik el soha.

Mi legyen helyette? Mit tegyünk?

Okés, kedves Dóra. Ez mind nem jó, vagy nem elég jó. De akkor mi legyen?

A hiszti – akarom mondani, tüntetés – az Alkotmánybíróság székháza előtt vajon mindent megold? Nekem ezzel kapcsolatban kétségeim vannak.

„Az is kiderült Müller Cecíliáék adatszolgáltatásából, hogy az augusztustól október végéig megbetegedettek 48%-a oltott. Mi következik ebből?”

Helyezzük az állunkat a markunkba, a másik kezünkkel vakargassuk a fülünket, és töprengjünk. Törjük a fejünket. Hátha megtaláljuk a megoldást.

Mi következik ebből? Na, mi?

Elárulom, be akarnak jutni a parlamentbe. A hülyék hátán.