Muszlim tangó
2016.03.30. 18:48
Gyakran érik inzultusok a magyarországi muszlimokat, panaszkodik Bolek Zoltán, a Magyar Iszlám Közösség vezetője. Bár tudnánk, miről is beszél Bolek úr. Ugyanis egyetlen muszlimnak sem görbült haja szála sem, még akkor sem, amikor tábort vertek a bevándorlók a Keletinél. Úgy tűnik, egyszerűen csak szeretnek áldozatot játszani, holott erre semmi alapjuk nincs. Ehhez szolgál zenei aláfestéssel Colleen Bell megfejtése, aki úgy nyomja a bullshitet, mintha közvetlenül olvasná az Index-444-ről: ha félünk, a terroristák győznek. Ha nem félünk, akkor is, de sebaj.
Mindez indokolatlan panaszáradat megspékelve az unalomig ismételt tolerancia-üzenettel, azaz, drabális semmit mondással. Az érdekes kifejezés mindebben az „iszlamofóbia”, amit úgy dobálnak a muszlim testvérek, mint a ballibek a nácit meg a rasszistát. Nagyjából ugyanaz a funkciója, és a jelentése is (zéró). Viszont ez is ugyanolyan hatékonysággal működik, mint a „rasszista” billog egy PC-közegben, azonnal likvidálja a kritikust és az ellenfelet, nem kell válaszolni a kritikákra, elég iszlamofóbnak és/vagy rasszistának nevezni az illetőt.
Csakhogy a muszlimoknak a saját házuk táján kéne söprögetniük, mielőtt a nem-muszlimokat a jól bevált taktika szerint csípőből iszlamofóbiásnak bélyegzik. Nekik kéne a leghatározottabban szembeszállniuk a radikális iszlámmal, ha már arra hivatkoznak, hogy ezek nem az igazi iszlámot követik. A probléma épp az, hogy fogalmunk sincs, hogy is néz ki ez az igazi iszlám, mi az autentikus értelmezés, és láthatóan a muszlimok között is elég jelentős eltérések vannak. Kívülről pedig sajnos nagyon is úgy tűnik, hogy a radikális iszlám értelmezése is egy lehetséges értelmezés.
De ha ez nincs is így, azt is a muszlimoknak kéne bizonyítaniuk, nem pedig az „iszlamofóbiás” keresztényeknek, zsidóknak, ateistáknak, akik esetében az „iszlamofóbia” azt a tűrhetetlen ódzkodást jelentheti maximum, hogy nem kívánják, hogy ők vagy szeretteik szöges bombákkal legyenek feldíszítve. A bizonyítás terhe tehát elsősorban a muszlimokon van, ahogy a radikális iszlámmal szembeni fellépés kötelezettsége is. Nagyjából ezt mondja Ayaan Hirsi Ali, vagy Raheel Raza is. A probléma az, hogy a muszlimok egy jelentős része – akiknek eszük ágában sincs öngyilkos merényleteket végrehajtani – helyeslik ama bizonyos „radikális” értelmezést. Talán ezért a zsigeri reflex az iszlamofóbozásra meg a mártír-szerepre.
Annál kicsit konkrétabb magyarázatra lenne szükségünk, mint hogy az iszlám a béke vallása, és hogy annak semmi köze nincs a terrorizmushoz. Miért alaptalan, hogy muszlimnak nevezik magukat? És ha az, miért nem vetik be a muszlim közösségek minden erejüket, hogy egyértelműen bizonyítsák ezt az alaptalanságot? Szeretnénk tudni, mi és miért is történik pontosan az Egyesült Államoktól Izraelig, Nigériától Pakisztánig. Minek tekintsük az elkövetőket?
Tegyük egyértelművé: a muszlimokat semmiféle inzultus nem érte Magyarországon. Úgyhogy a közösségük vezetője is jobb, ha felhagy az áldozat szerepével, és végre a lényegről beszél.