Lassan egy hónapja annak, hogy az összefogott magyar baloldal összeomlott a választáson, de az elvtársak csak most veszik észre, hogy mekkora baklövés volt az az egész beteges násztánc, amit előadtak az elmúlt hónapokban.

Az parlament megalakulásának van egy törvényekben lefektetett menete. Ez úgy fest, hogy az első ülés előtt javaslatot kell tenni a bizottságok összetételére és az országgyűlés tisztségviselőire. A helyzet ugye egyszerű: a választási eredményt kell arányosítani. Vagyis van a Fidesz-KDNP, amelynek 135 képviselője van, az összetoldozott ellenzéknek 57, a Mi Hazánknak pedig 6. Ezt százalékban is ki lehet fejezni: 67,84 – 28,64 – 3,02. (Pluszban van egy nemzetiségi képviselő is.)

Ragadjunk le a százalékos adatoknál, hiszen ez teszi egyszerűvé a számítást. A bizottságokban is mindenki annyi helyet kap, amennyit a választási eredménye indokol. Logikus, meg még józan paraszti is.

És most mit talál ki az ellenzék? Hát, hogy ők tulajdonképpen nem is egyek, hanem az van, hogy ők lényegében mind megannyi frakció és ilyenformán minden gittegylet szeretne magának helyeket a bizottságokban. Vagyis a DK, a Jobbik, a Momentum, az MSZP, de még talán némi technikázás után – ez vagy az átül ide vagy oda – még az LMP és pláne a Párbeszéd is bejelentené, hogy neki aztán külön frakciója van és helyeket követel magának.

Ezek a szegény emberek hol voltak április 3-án úgy 23 óra körül? Nem Márki-Zay Péter mellett, az biztos, de hogy a tévét sem nézték, az tuti. És azóta sem informálódnak arról, hogy a választáson a Fidesz és a KDNP pártszövetsége rommá verte a baloldali – nem sorolnám fel az összes törpepártot – összefogást. Nem a DK, a Jobbik, a Momentum stb. külön, hanem az összes bukásra ítélt mókus őrs kapott egy óriási választási jobbegyenest, hanem az egész elvtársi szövetséget küldtél el a választók a francba – hogy fogalmazzunk finoman.

De most, amikor arról van szó, hogy bizottsági helyeket követelnek, bepróbálkoznak azzal, hogy lényegében ők nem is egy és ugyanaz, hanem külön-külön alapszervezet.

Ebből adódik, hogy ezek a választáson, demokratikus úton megsemmisített, a parlamentbe kegyelem kettessel bejutó pártok úgy érzik, hogy bármit is megszabhatnak az országgyűlésben. Ismerjük a klasszikust: ezt már szabhatják…