Most akkor szeretjük az oroszokat vagy sem?
888.hu
2017.02.03. 17:58
Isten látja lelkem, egyáltalán nem volt kedvem belenézni a tudósításokba arról, hogy mirõl volt szó a két diktátor sajtótájékoztatóján. Úgy voltam vele, hogy majd akkor szóljatok, ha Putyin visszaadta Erdélyt és Kárpátalját. A hisztéria többi részét mindannyian kívülrõl fújjuk már.
Jöhetnek viszont az obligát Orbán-idézetek 2007/08-ból, hogy mit is mondott akkor a ruszkikról. A világ sokat fordult azóta, hogy mást ne mondjak, az amerikai elnököt ma Donald Trumpnak hívják. Ez most csak úgy eszembe jutott.
Szóval sok minden változott, példának okáért nem valósult meg a független európai energiapolitika, ami akkoriban még napirenden volt. Nagyjából úgy bukott el, mint minden praktikus kísérlet mostanában a fejlettnyugaton, azaz gőzerővel kerestük azt a bizonyos közöseurópai megoldást.
Gázvezeték sajnos nem készült, viszont rengeteg elméletet alkottak Európában közben, mindannyiunk megelégedésére.
Esetleg az is előfordulhatott, hogy valakik elgáncsolták azt – csak nem a friccek? Orbán akkoriban az atlanti és európai érdekek leghűségesebb szóvivője volt, csak hát egy idő után nyomasztóan fárasztó úgy strázsálni ezekért, ha nem kapunk érte semmit – sokszor még egy fejsimit sem, csak atyai intést a fékellensúlyokról meg a túlhatalomról.
A realitás pedig az, hogy szükség van fűtésre meg meleg vízre, és abban meg nem segít, ha letolt gatyával állunk ki az atlanti meg európai közös érdekekért a semmiért cserébe. És amíg a méregzöldek ki nem ötlik, hogyan lehet lepkefingból meg gandzsából olcsó, megbízható, kiszámítható energiát nyerni, addig kénytelenek vagyunk a hagyományosabb formákból előállítani azt. Sajnos nem mindenki a hollywoodi celeb-sznobácia kasztjának a tagja, a szuterént nehezebb napelemmel felszerelni, és még ha lehet is, valószínűtlen, hogy Bözsi néni ki tudja csengetni a rezsit.
A ruszkiknak persze továbbra sem Budapest az előretolt helyőrsége, hiszen Brüsszel nem Moszkva, hanem Berlin, és a németek szívfájdalom nélkül építenek naponta közvetlen gázvezetéket Putyinhoz – legfőképp Lengyelországot elkerülve, hogy a gyomrunk is könnyedén nyugalmi állapotba kerüljön, de talán korridor még nem épül. (a haladók idehaza ezért is szeretnének egy Berlinből kormányzott országot, hogy nagyon 1944 legyen a buli.)
Persze, tudjuk, quod licet iovi, és a németek intim kapcsolatát a ruszkikkal tovább könnyíti az erejükön kívül az is, hogy ideológiailag megfelelnek az európai mentálhigiénés betegségnek, azaz a megfelelő intenzitással és érzékiséggel babusgatják a szír transznemű bébifókákat.
A haladóknak egyébként nem az a baja Oroszországgal, ami talán okkal lehetne. Nekik ugyanis van egy születési rendellenességük, és ennek köszönhetően a világról alkotott víziójuk úgy néz ki, hogy abban mindenütt az ő akaratuk szerint kell történnie mindennek. Amikor belátják, hogy ez mégsem lehetséges, inkább beköltöztetik az egész világot ide, így vagy úgy, de menni fog. A ruszkikkal tehát ideológiai problémájuk van, ezért kárognak éjt nappallá téve arról, hogy Oroszország Mordor. Sajnos úgy tűnik, hogy az oroszok viszont támogatják az elnöküket, ami még akkor is igaz, ha komédiába illően lassan életfogytig fogja vezetni az országot.
A baj az, hogy az a recept nem vált be, hogy Oroszországot a State Departmentből vagy az OSI-ból kormányozzák, pedig igény lett volna rá.
Oroszország az oroszoké, mondja a művelt jobbikos, és ebben speciel igaza van. Az, hogy hogyan kormányozzák Oroszországot és milyen törvényei vannak, kizárólag az oroszok dolga, és ez az a tény, amit a haladó gyomor képtelen megemészteni.
Oroszországnak vannak érdekei, mondja a bennünk lévő Kissinger, és ez a fejlemény meglepte a nyugatiakat. Semmi problémájuk nem volt akkor velük, amikor Jelcin tántorgott és vigyorgott, az országot pedig szabadrablók és kiskirályok uralták. Mindez a demokrácia legnagyobb dicsőségére történt, a Nyugat méltató támogatásával, nem is beszélve a hatalommegosztás szent elvéről, ami valóban teljesül az oligarchák uralma alatt. Mindez persze érthető: a hidegháború végén másnak nem is örülhettek volna a győztes nyugatiak, mint egy gyenge Oroszországnak, és ebben még igazuk is lehet.
Egyetlen állapot sem örök, pláne nem a politikában. Kiderült, hogy az oroszok annyira nem élvezik a szabadrablást, mint a nyugati hatalmak. Úgy tűnik, hogy az orosz nép érzései és a nyugati elvárások nem nagyon találják a közös nevezőt, de hát annál rosszabb az orosz népnek.
Mindez nem jelenti azt, hogy Oroszország külpolitikai akciói szépek, vagy akárcsak igazolhatóak lennének. Szó sincs róla. Õk aztán ugyanúgy becsomagolják valamilyen retorikai generálszószba az akcióikat, ahogy a nyugatiak is, akik dettó mindenféle skrupulus nélkül támogatnak iszlamistákat (a „mérsékelt lázadók” azok, akik nem balról jobbra, hanem fordítva vágják el a hitetlenek torkát és kisebb sebet ejtenek), vagy az ukrán demokráciát építő nácikat. (Persze már a Szovjetunióval szemben is támogatták az afgánokat, de én amondó vagyok, hogy azzal a példátlan gusztustalansággal szemben, amit Szovjetuniónak hívtak, tényleg bármiféle eszköz megengedett, így hát Istennek legyen hála, meg Ronald Reagannek.)
Azok, akik szerint Putyin a sátán, legalább annyira tévednek, mint azok, akik szerint a keresztény „fehér” civilizáció megmentője. Lószart az, de biztos simogatja az egóját, ha néhány lunatikus ezt elővezeti. És hasonlóképpen nem igaz az, hogy a mai Oroszország megegyezik a Szovjetunióval, de az sem igaz, hogy mindenben különbözik tőle.
Az orosz érdekek magját geopolitikai és egyéb kényszerek vagy ösztönzések táplálják, és ezek bizony azonosak voltak és maradtak. Vlagyimir minden bizonnyal kicsit erősebben szorította össze a fogait Szocsiban, amikor a fülébe súgták, hogy „főnök, megkavarták a szart, ég a Majdan”.
Ennek értelmében bőven érdemes az óvatosság Oroszországgal szemben, csakhogy azt nekünk nem kell tanítani. A ruszkikkal szembeni szkepszis a magyar DNS-be van írva.
Putyin magyarországi népszerűsége annak köszönhető, hogy a Haladó Ideológiai Továbbképző Központok folyamatosan tolják az arcunkba a propagandát arról, milyen borzalmas hely Oroszország, és hogyan fogja elpusztítani a világot. Ez felcicomázva a szokásos „autokratikus”, „diktatórikus” stb. jelzőkkel elég ahhoz, hogy az átlagpolgárnak szimpatikus legyen a kiszemelt célpont.
A magyarok ruszkikkal szembeni kétkedésével természetesen a mi nagyszerű és dicsőséges szultánunk nagyon is tisztában van. Nem véletlenül mondta el minden alkalommal, hogy Magyarország és Oroszország közé kell valami, in aeternum amen.
Ezek azok a pillanatok, amikor a haladók inkább a seggükbe parkolják a fejüket, de arról sem tehet senki, hogy a magyar külpolitikai hagyományt szinte egyedül a szultánunk ismeri. A haladók nem óvatosak, hanem hisztériásak, akik elhitetik velünk, hogy a cirkó működik üzemanyag helyett haladó elvekkel is.
EZEK IS ÉRDEKELHETNEK
OLVASTAD MÁR?
MÉG TÖBBET SZERETNÉK
