Történelmet írtunk. Új fejezetbe lépett a magyar parlament. 2020. szeptember 21-én felbukkant egy eddig nem létező dolog, aminek nyomait, kósza szellőit már eddig is érzékelhettük, de határozott arcéllel, töményen, tömör valóságában most jelent meg először.

Ez olyan, mint amikor haladunk az osztályterem felé, és ugyan már a büfénél érzünk valami furcsát, valami gyanúsat, valami orrfacsarót, de aztán a folyosón a nyitott ablak mellett elhaladva ez a távoli valami eltűnik, majd a biológiaszertárnál befordulva ismét érezzük, kissé erőteljesebben, de amikor belépünk az ajtón, hirtelen egyértelművé válik, koncentrálttá lesz, s megpillantjuk azt a bizonyos fogason lógó tárgyat. A francba! – állapítjuk meg –, a Peti már megint itt hagyta a tornazsákját, az ilyen rohadtul büdös!

Tegnap, 2020. szeptember 21-én Jakab Péter meghonosított valami újat.

Eddig is volt a parlamentben trágárság, rosszindulat, hazudozás – ez, mondhatni, része a parlamentáris demokráciának –, de most megjelent egy újfajta gyakorlat.

Az, hogy amit mondunk, nemcsak hogy nem igaz, hogy csúsztatás, hogy túlzás, fél- vagy negyedigazság, fenéket, amit mondunk, az összevissza halandzsa. És nem kell, hogy a legcsekélyebb valóságot is tartalmazza. Csak mondjunk valami csúnyát.

„Miniszterelnök úr, árulja el, de őszintén, hogy mi a csudáért kezdett el politizálni? Azért, hogy gazdagabb legyen? Hogy nagyobb legyen a hatalma? Hogy a törvények ne vonatkozzanak önre? Mert ezt már, jelentem, elérte. Csak most már jó lenne, ha a munkaköri kötelességét is ellátná, és foglalkozna az ország sorsával. Ha már a vírus és a járvány ellen harcolunk, akkor a magyar kormány biztosítson mindenki számára ingyenes tesztelést.”

(A tesztelés ingyenes, ha bármi tünet megjelenik, és a háziorvos felírja, akkor térítésmentes. Hogy azon a nyelven fogalmazzam meg, ahogy Jakab Péter célközönsége szokta: nulla forint. De ezt milliószor elmondta mindenki, megírták százszor, de ugye a tájékozatlan, egyszerű ember a cél, aki soha nem néz utána semminek, ellenben mindig hergelhető azzal, hogy neki nem adtak meg valamit, ami pedig jár neki, és hogy valakinek valahol van valamije, ami őneki nincs. Valakinek többje van. És az rohadjon meg.)

Az újfajta megnyilvánulás lényege a következő:

Legyen benne a lop kifejezés, és kezdődjön úgy, hogy „Önök…”

Ennyi elég.

Utána lehet akármi, a valósággal semennyire nem kell találkoznia, ami a csövön kifér. Teljesen mindegy.

Valahogy így:

„Önöknek az úgy jó, ha a vidéki ember összeesik az országúton, és nem jön ki érte a mentő, mert a megyei kórházakból a pénzt önök ellopták? És akkor mit mondjon, miniszterelnök úr, az a nyugdíjas, aki beteg lesz koronavírussal, és nincs elég lélegeztetőgép, mert maguk azt is ellopták? És közben ebéd sincs a kórházban, mert a fővárosi egészségügyi intézmények ellátására fordított pénzt ellopták. Nincs ebéd, nincs törülköző, nincs ágy, nincs lépcső, ahol fel lehetne menni, legalább búcsút venni, ha elhunyt az a szerencsétlen beteg, akit maguk megöltek. Még a hullaszállító sem tud érte jönni, mert a benzint is ellopták, miniszterelnök úr, és egyetlen működőképes mentőautó nincs a kerületben, mert azt a pénzt, amit az orvosi fejlesztésekre küldött nekünk az EU, azt maguk ellopták. És abból megy a maga miniszter barátja jachtozni, miközben éhező emberek esnek össze az aluljárókban, és gyermekek millióinak nincs mit enni, és anyák százezrei vannak állás nélkül. De önöket ez nem érdekli, mert önöket csak a hatalom érdekli, meg a lopás. Erre válaszoljon, miniszterelnök úr, hogy miért szeret elnyomni, lopni, diktatúrát építeni, és miért gyűlöli a saját választóit?”

A baloldal mindig lefelé nyit. ’19-ben a városi proli, később a drogos, a helyét, közösségét nem lelő mindenféle más, most a BLM-kampány kapcsán jött elő a köztörvényes bűnöző.

Jakab célpontja a közönséges tahó. Az ostoba, primitív suttyó. Aki vihogva nézi a képernyőt, és amikor Jakab azt adja, ami – alpári tahó –, akkor a szíve megdobban, mert magára ismer.

„Gyurcsányt kevésbé utálom, mint ezt a Jakabot.” Ezt írta egy ismerősöm. Ezt is megértük. Meg hogy a Jobbik megtapsolja Gyurcsányt. És még mindig nincs vége. A felső határ a csillagos ég.