Számvetés

Két szörnyű hét, ami után már Európában sem lesz semmi olyan, mint eddig volt. E két hét leforgása alatt 4 súlyos terrortámadás rázta meg a világot:

• az orosz gép felrobbantása Egyiptomban
• robbantás Bagdadban
• öngyilkos merénylet Bejrútban
• és a hozzánk legközelebb eső, brutális párizsi merényletsorozat

Mindegyik merényletért egy csoport, a magát Iszlám Államnak nevező bűnszövetkezet vállalta a felelősséget.

Párizzsal ezek az események számunkra végérvényesen összekötődtek itt Európában is, és csak bízhatunk abban, hogy a több száz ártatlan ember életét követelő támadásokat követően Európa a sok beszéd után – mindannyiunk érdekében – végre a cselekvést választja.

November első két hetében végérvényesen kiderült, hogy akár akarjuk, akár nem, a Közel-Kelet nagyon közel van hozzánk. Ezt a régiót pedig jelenleg egy szóval lehet leginkább jellemezni: káosz.

Európa évek óta beszél szomszédságpolitikáról, Mediterrán Unióról és ehhez hasonló ideákról, miközben 2015-ben két jelentős közel-keleti hátterű terrortámadás rázta meg a kontinenst. A sok beszéd, támogató üzenet és ötlet után pedig még mindig nem látszik, hogy mitől érezhetik majd magukat biztonságban az európai polgárok.

Ha korábban nem is, most Párizs után eljött az idő, hogy meghatározzuk mi a teendő. Ebbe beletartozik az is, hogy eldöntsük a szomszédos területekkel való viszonyunkkal mit is szeretnénk kezdeni pontosan. Az világossá vált, hogy az ottani történésektől nem tudjuk magunkat függetleníteni; az ott végbemenő folyamatokat fejlesztési pénzeken és segélyeken keresztül nem tudjuk befolyásolni.

A közel-keleti káosz 2015-ben jelentős területeket hódított meg, és most már Párizsig elér. Éppen ezért Európának minden joga megvan arra, hogy részt vállaljon a kontinens érdekeit is figyelembe vevő rendezésben, hogy végre klasszikus nagyhatalomként viselkedjen, és ne csak annak az Egyesült Államoknak a külpolitikai törekvéseit kövesse, akinek szövetségeseinek megvédésén, és a rá veszélyt jelentő nukleáris fegyverek leszerelésén túl semmilyen célja sincs már a térségben.

A gyász és a harag után Európa vezetőinek végig kell gondolniuk, mi is történt, és ami még fontosabb: cselekedniük kell. Nem hagyhatjuk tovább, hogy Amerika, Oroszország vagy éppen Törökország mentsen meg minket, mert ők saját érdekeiért állnak ki. Európa érdekeiért pedig csak Európa küzdhet, és épp itt az ideje, hogy ez meg is történjen.

11 év telt el Madrid óta, rengeteg egyezmény született, nemzetbiztonsági fejlesztések sora ment végbe, törvényi szigorítások, lehallgatási programok után

Mindezt figyelembe véve nem hagyhatunk a mismásolásnak teret, most az ultimátumok ideje jött el. Ez pedig a következőket is kell, hogy jelentse: 

1. Rendet kell tenni a Közel-Keleten, de nem olyan rendet, ami a távoli nagyhatalmak érdekeit szolgálja, hanem olyat, amely a szomszédos Európa, és az egész térség biztonságát hosszú távon szavatolja.

2. Ki kell mondani, hogy a demokratizálás látszata alatt lassan az egész régió káoszba süllyed. A liberális elitek által oly sokszor kritizált arab diktátorok elmozdításával ma ott tartunk, hogy van egy Da’esh, és van egy olyan életképtelen Líbia, amely tömegével engedi át a migránsokat.

3. Ki kell mondani, hogy a Közel-Kelet helyzetének bármi áron való rendezése az egyetlen, amely képes megvédeni a terület mérsékelt lakóit. Talán liberális barátainkkal is egyet érthetünk abban, hogy több ezer szír és iraki számára nem lehet életcél, hogy Párizs, Berlin vagy London külvárosában tengődjön.

4. Ki kell mondani, hogy vége annak a korszaknak, amikor a szólásszabadság nevében teljes biztonságot szavatolva kaphattak radikális imámok politikai menedéket. Ez, és nem más az, ami a leginkább veszélyes ránk és a többségi mérsékelt muszlimokra nézve is. Fel kell hagynunk a szemellenzős politikákkal.

5. Ki kell mondani, hogy nem azokban az államokban bízunk a Közel-Keleten a legjobban, amelyek hathatósan segédkeznek a terroristák megsegítésében, és amelyek emellett Amerika fő szövetségesei is, hanem azokban, amelyek képesek és hajlandók is hosszú távon rendet teremteni.

6. Nyugat-Európában új társadalmi szerződésre van szükség a mérsékelt muszlimok és a többségi társadalom között. Új alapokra kell helyezni az integrációt, fel kell számolni a külvárosi gettókat és meg kell akadályozni, hogy külföldről finanszírozott szélsőséges imámok oktathassanak szabadon a fene nagy európai toleranciának köszönhetően Európa bármely mecsetében.

Mindehhez viszont Európának is fel kell ébrednie félévszázados álmából.

Az európai ősök nem a brüsszeli jogászkodásért küzdöttek évtizedeken keresztül, hanem, hogy legyen egy szervezet, ami garantálja Európa békéjét. Jelenleg pont ez a cél nem teljesül. Bízzunk benne, hogy Párizs után ismét tisztázódnak a prioritások. Ránk a nyugati világ központjaként tekintenek, és mindenki érdekében itt az ideje, hogy végre így is viselkedjünk.