Mindegy, hogy fekete vagy fehér. Ez a fő üzenete a klipnek, amit bámulok. Igen, persze, hogy Michael Jacksonról beszélek. Amúgy annak idején utáltam, noha el kell ismerni mai fejjel, hogy profi és tehetséges volt. Na, de valami ilyesmi, amiről szövegel. „Ha azon gondolkozol / Hogy a tesóm legyél / Mindegy hogy / Fekete vagy fehér vagy”. Ezt még kanyarítja innen, variálja onnan, de a fő üzenete ez. Mindegy, hogy fekete vagy fehér.

Ez egy nagyon szép üzenet, mélyen emberi, amit sokáig, ha nem is elhittem, de próbáltam elhinni, hogy bárki is komolyan gondolja. Most azt mondom, hogy ez kizárt.

Már eleve az hazugság, hogy „mindegy”. Hogy bármi mindegy.
Mindegy, hogy kicsi vagy nagy. Mindegy, hogy öreg, vagy fiatal. Mindegy, hogy száraz, vagy nedves. Mindegy, hogy olcsó vagy drága. Mindegy, hogy férfi vagy nő. Mindegy, hogy enyém, vagy tiéd.
Ez a „mindegy”, ez nagyon baloldali gondolat, mert ebben ott van, hogy a minőség nem számít. Ebben ott van, hogy a szint és a szintkülönbség nem számít. Ebben ott van, hogy az erkölcs nem számít. És ha nem számít, mindegy, hogy te dolgozol meg érte, vagy én dolgozok meg érte. Dolgozz te, majd én elveszem tőled.

Mindegy, hogy fekete vagy fehér. Ez a biológiai alapok megtagadása. Ez az élet megtagadása. Az élet érdekérvényesítések sorozata. Soha semmikor semmi nem mindegy.

Párizs 18. kerületében rendeztek meg egy karácsonyi vásárt, Je Consomme Noir”, azaz feketét fogyasztok címmel, melyet az azonos nevű egyesület szervezett. A vásárban csakis afrikai származású, színes bőrű kereskedők árusíthattak, csak azok, és senki más. Csak feketék. Gyanúm szerint a vásár hivatalos indulója aligha lehetett volna Jacko legendás száma, hisz jól láthatóan a vásárban nem volt mindegy, hogy fekete vagy fehér. Megkérdezném, hogy ez mitől másabb, mint ha az írták volna ki, hogy zsidókat nem szolgálunk ki? Vagy azt, hogy zsidók nem árusíthatnak? Mi lett volna, ha ez történt volna?
Ja, bocsánat, nem is értem a feltételes módot miért használom. Hisz a gyakorlatban ez történt.

Valahogy a világnak soha nem mindegy, hogy fekete vagy fehér, miközben folyton ezt hirdeti. Viszonylag friss hír, hogy egy amerikai egyetem campusán kiállítottak egy festményt, amely George Floydot, mint Jézus Krisztust ábrázolja. Mellette pedig Szűz Máriaként, a Megváltó anyja szerepében Floyd anyja látható.
Lukácsi Katalin – az egyik hazai „mindegy, hogy milyen” hangoztató – azonnal jött hangoztatni a facebookon, hogy nem mindegy, hogy fekete vagy fehér.
„Ezer Floyd inkább a freskók közé, mint patyomkin, kiüresedett, soha meg nem értett szentek. Kevés szentnek volt egyébként kevesebb bűne, mint Floydnak.”

George Floyd – csak, hogy el ne felejtsük – köztörvényes bűnöző volt, aki terhes nőket fosztogatott a hasukhoz szorított késsel. Nem tanulmányoztam kellő alapossággal az Egyház kanonizációs szokásrendjét, de valami ilyesmi szerepel benne, hogy álljon szent hírében, az erényeket hősiesen gyakorolta, az életét szabad döntés alapján, önként áldozta fel valami nemes célért.
Hát, végülis a drogot önként szedte Floyd, és emiatt önként halt meg, de nem lehetünk benne bizonyosak, hogy a Vatikán ezt elfogadná hivatkozási alapként.

Mindegy, hogy fekete vagy fehér.
Aztán Floyd halálával indult útjára a BLM mozgalom, melynek már a nevében is ott volt, hogy nem mindegy, hogy fekete vagy fehér. Főleg, miután, amikor egyesek azt állították, hogy mindegy – All Lives Matter – akkor ezeket támadások és gyalázkodások érték.

Mindegy, hogy fekete vagy fehér – énekelte Michael Jackson 1991-ben. Aztán rommá fehérítette magát sorozatos műtétekkel. Akkor tehát mégse mindegy?