Az elmúlt hetek egyik legkomikusabb eleme volt, hogy ellenzéki politikusok – meg főleg a propagandasajtójuk – arról kezdtek beszélni (álmodozni), hogy információjuk szerint háttérbe kerül a migránskérdés a kormány kommunikációjában. Tegyük félre, hogy Soros blogja, a 444 választási kampánytól függetlenül sem örül annak, hogy gazdájáról kell olvasnia diffamáló dolgokat. Ismerjük el, ez érthető. Tegyük azt is félre, hogy ugyan miféle információja lenne (bármiről) mondjuk egy olyan ellenzéki „politikusnak”, mint Juhász Péter?  Ezen is lépjünk túl.

De mégis miért vágytak erre?

Mert pontosan tudják, hogy ma nincs ennél fontosabb kérdés. A bevándorlás, a migráció. Persze, csinálhatták volna ügyesebben. Senki nem tiltotta meg nekik, hogy 2015 januárjában, a Charlie Hebdo elleni merénylet másnapján ők is arról beszéljenek, milyen szoros a kapcsolat a migráció és a terrorizmus között. Ki akadályozta meg őket abban, hogy a kormányt megelőzve megszólaljanak: nagy veszély a migráció, iszonyatos migránsválság közeleg. Nem. Ehelyett letagadták. Mondhatták volna ők elsőként, hogy kerítés kell. Nem mondták. És ha már nem mondták, de látták, hogy a kormány építi, lehetett volna hallgatni. De a kerítés ellen beszélni semmiképpen sem észszerű, hiszen maga a kerítés az. Észszerű. És a sor folytatható. Akár erősebben is fogalmazhattak volna sokszor, mint a kormány.

Nem tették.

Hogy miért nem, annak sok oka van persze. Volt, aki nem fogta fel, milyen óriási problémáról van szó, volt, akinek kifejezetten célszerű volt nem felfogni, mert ellenkező esetben nincs pénz Sorostól, és még számtalan magyarázatot lehet találni, ki miért nem akart vagy tudott szembenézni a valósággal. De most már mindegy.

Az ellenzék – úgy, ahogy van – ezt elrontotta. Az elmúlt három év és a következő harminc év legnagyobb problémájára, legfontosabb kérdésére rossz választ adott. Ennyi.

Most már persze pánik van, hiszen itt a választás, és pontosan tudják, hogy az emberek – bármennyire is reménykednek benne – nem hülyék. Az emberek, a választók tudják, hogy ez a legnagyobb probléma.

Néhány héttel ezelőtt az egyik ellenzéki propagandaoldal – őszintén mondom, nem emlékszem, melyik volt, de hát mindegy is – megmutatta az Origo címlapját, és bekarikázta, hogy milyen sok migránshírrel foglalkozunk. És persze ezen szörnyülködtek. Hogy szólhat több mint tíz cikk is a migránsválságról és a migránsbűnözésről? Ó, jajajajajajaj, mondták (nyávogták, sivalkodták, ha durvábban akarok fogalmazni).

Először persze tetszett az írás, mert mindig vicces, amikor elfogult emberek semlegesnek hazudják magukat, mindig vicces, amikor görcsös kisújságírók ironizálnak, mindig vicces, amikor kisértelmiségiek próbálnak felülről lefelé bámulni, ami – mint tudjuk – fizikai képtelenség.

De aztán kicsit rossz kedvem lett. Talán tizennégy hír volt a migránsokról, és arra gondoltam, hogy kevés. Igen, kevés. Kevés! Hogy ennél nincs nagyobb probléma és vajon eléggé elmondjuk-e az olvasóinknak, a nézőinknek, hogy milyen sorsdöntő ez a kérdés, hogy lehetne még több.

A múlt héten az Origo stábja Párizsban járt. Amikor terveztük az utat, két riporter került szóba. Mindketten tévések, egyikük a Tények talán legjobb riportere volt, még 2015-ben hagyta ott a TV2-t azért, hogy velünk együtt dolgozzon. Másikuk is nagyon jó és korábban sikeres tévériporter volt. Õket sajnos nem tudtuk küldeni. Merthogy nők. (Harmadik, szintén egykori TV2-es, kiváló riporterre azért nem gondoltunk, mert ő most a bűnügyi rovatot vezeti és megállna kicsit a szerkesztőségben az élet nélküle.)

Nők nem mehetnek Párizsba, a migránsnegyedbe forgatni. Itt tartunk. És nem Aulnay-sous-Bois-ba vagy Le Bourget-be vagy Sevranba akartuk őket küldeni. Nem a borzalmas elővárosokba, ahol a huszonévesek döntő többsége munkanélküli, ahol a tanárokat az iskolában és az utcán is összeverik, ahol elviselhetetlen a bűnözés. Nem. Párizs belvárosában kellett volna forgatniuk, a Sacré-Coeurtől egyetlenegy saroknyira. A negyedik legfontosabb párizsi turistahelytől egy saroknyira. Mert az Eiffel-torony, a Notre-Dame és a Diadalív után minden statisztika szerint a Montmartre környéke és temploma a legfőbb párizsi látványosság. És a Sacré-Coeurtől (még egyszer tehát) egyetlen sarok távolságra felelőtlenség lenne lányt, nőt küldeni forgatni. Jobb esetben lekurvázzák az utcán, rosszabb esetben összefogdossák, mert minek megy nő az utcára. De ha mondjuk óvatos és a nőiesség minimumát is eltitkolja, lehet, hogy megússza. Na és ha be akar menni ott egy kávézóba ásványvizet inni? Nem fog sikerrel járni. A legtöbb helyen nem szolgálnak ki nőket. Gyáván, persze, hogy gyáván, mert a francia állam részéről – Houellebecq szavával élve – a behódolás már megtörtént, de a migránsok (egyelőre) ravaszkodnak. Néhány nyíltan rasszista muszlim kávézótól, étteremtől eltekintve azt szokták mondani, hogy sajnos nincs. Amit egy nő kér, az nincs. Persze, ha a 444 kap erre pénzt a gazdájától, majd biztosan találnak egy kedves muszlim kocsmárost, aki elmondja, hogy nőknek egyenesen kedvezményt ad, sőt, igazából férfiakat nem lát szívesen az üzletében és sajnos a környékükön az a szokás, hogy a nők megpaskolják a férfiak fenekét, mert hát arrafelé csúnya nőuralom van. De ettől eltekintve, egy pohár vizet nem tud kérni egy nő arrafelé. És akkor a bűnözésről nem is beszéltünk.

A párizsi főpolgármester, Anne Hidalgo szocialista politikus saját maga ismerte el: ennél a környéknél nincs rosszabb közbiztonságú hely egész Franciaországban. Pedig olyan szép a neve: Aranycsepp. Egyébként a múlt héten éppen itt vert agyon három migráns egy turistát. A 300 eurót érő mobiltelefonjáért. Eladni persze csak a harmadáért tudják. Vagyis fejenként 10 ezer forintért öltek.

Ez lett Párizsból. A tizennyolcadik kerületbe nem lehet elengedni forgatni egy nőt. Igen, igen, igen. A migránsok miatt.

Fogunk róla beszélni. Sokat. Megígérjük.