A történelem tele van legendás mondásokkal. „Cogito ergo sum!” „Ecce homo.” „Te is, fiam, Brutus!” „Az állam én vagyok.” „A rock örök és elpusztíthatatlan.” És ezek mindegyike túlnőtt azon, amivel kapcsolatban akkor és ott elhangzott. Túlnőtt a pillanaton. Túlnőtt az adott helyzetbeli üzenetén, jelentőségén, és valami olyan örök emberi dologgá tudott átlényegülni, ami jellemző egy embertípusra, helyzetre, korra stb.

„Van valami focibajnokság, nem tudom, pontosan micsoda, nem is érdekes.” Ezt Tamás Gáspár Miklós nyilatkozta pár éve a Hír TV-nek. És a jó kis interjúban elhangzott ez is: „Komoly ember nem néz hivatásos sportot.” Ez mindent elmond a haladók viszonyáról a nemzeti sport tekintetében.

Legalább mondta volna azt, hogy akit nem érdekel, az nem néz sportot. Ez így meg is állná a helyét. Mert ez amúgy kb. olyan, mint hogy aki nem szeret kirándulni, az nem magyar. Vagy aki nem szereti a pálinkát, az nem hazafi. (Én sem szeretem a pálinkát, például.) Vagy „aki nem szereti az édi kiscicákat, az rasszista, és a diktatúra híve”.

Miért zavarja a haladókat a foci? Ezen töröm a fejem.

Nemcsak arról van szó, hogy a magyar dicsőség zavarja őket, és hogy a magyar csapatnak kellene drukkolni, hanem maga az elv, hogy van győzelem, és van vereség. Talán ha minden meccs döntetlenre jönne ki, azt elviselnék. Azt tudnák vállalni. De nem. A csapatok közül mindig győz valamelyik, előrejut, és valamelyik mindig veszít. Sérül az egyenlőség.

Ráadásul egy adott kultúrának (közösségnek) a tagjai a sajátjuknak drukkolnak. Ha az ellenfélnek drukkolna az átlagember, az talán elmenne. De a sajátjának! Sportnacionalizmus!

Saját csapatnak szurkolni olyan, mint trianonozni. „Magyar az, akinek fáj Trianon!” Nem magyar az, akinek közömbös, hogy a magyar csapat győz-e.

Talán még az is zavarhatja őket, hogy csak férfi meg női van, és még az a világ sem jött el, hogy a transzok ellepjék a női focit. Kizárólag cisz játszhat mindenütt. (Hogy a nőből férfivá nyomorultazottak nem tolakodnak majd a férfifociban, az természetes. A biológia nagy úr.)

A libsik a foci esetében legfeljebb a ma divatos térdelést élvezik. Mert ott is az idegen kerül ki győztesen. S a haladó lelki alkat olyankor ujjong.

A foci a modern kor kis háborúja. Mint egykor a lovagi torna. Ezt persze ők nem értik. De ezek a hadsereget sem szeretik. A magyar hadsereget főleg. Minek az? Azt sem, hogy a kormány most erősíti. Hadsereget erősíteni olyan, mint stadiont építeni. És az borzalom!

Karácsony Gergely nem is ment el a Puskás Stadion megnyitójára.

„A megújult Puskás Stadion nagyszabású épület, a közösből történt szintén nagyszabású ráfordítás teszi azzá. A megnyitóra ma nem mentem el, nem vagyok az a meccsjárós típus, a városvezetés és a BKV viszont igyekezett mindent megtenni, hogy az ünnepség a lehető legkisebb fennakadást okozza.”

Tóta W. írta anno a HVG-ben: „Gól? Leszarom.”

„Arra lettem figyelmes, hogy mostanában sokan töltik az idejüket futballmeccsek megtekintésével. Ezzel semmi baj nincsen. Kit a foci szórakoztat, kit a jégvirágok burjánzása vagy a szentjánosbogarak tánca, megint másokat pedig a mikroszkóp alatt nyüzsgő parányok.

Igaz, utóbbiak a legritkább esetben verik fel embertársaik nyugalmát azt üvöltve, hogy PAPUCSÁLLATKAAA!!!, vagy azzal, hogy MEKKORA OZMÓZIS BAZMEG!!!

Valamint nem telik meg miattuk a város összes kiülős helye plazmatévékkel, amelyeken vízibolhák ordítva közösülnek. És nem is szemetelik tele a Facebookot azzal a lényegi információval, hogy hajrá, zöldmoszatok. (...) tehát teljesen felesleges és indokolatlan előre kiválasztani egy-egy csapatot, hogy miattuk izguljanak. Sokkal célszerűbb megvárni a végét, amikor úgyis kiderül, melyik a jobb, és aztán az ő győzelmüknek örülni.”

Egyébként valahol igaza van. De a gúnyolódást leszámítva is gond van ezzel. Mert az ilyen ember láthatóan nem érti a tömegeket. Nem érti az átlagembert. Nem érti a közösséget. Aki pedig nem érti a tömeget, és nem érti a közösségi tudatot, az ne akarjon tömegeket és közösségeket képviselni.

És a haladókkal mindig ez a gond. Ülnek a kis elveik felett, s miközben a tömegre, a lakosságra hivatkoznak, voltaképp nem értik és megvetik a tömeget, a saját választóikat, a saját „alattvalóikat”. Az emberek közösségben élnek, és szeretnek valahová tartozni. Ilyen az emberi természet. És a haladók magával az emberrel nem tudnak mit kezdeni.