„Szergej Andrejev a második világháborúban aratott győzelem 77. évfordulója alkalmából koszorúzta volna meg az ottani emlékművet, amikor ukrán zászlót lengető aktivisták egy csoportja vörös festékkel öntötte le, s gyilkosnak és fasisztának nevezte. A tüntetők – akik videófelvételek tanúsága szerint a diplomata több kísérőjét is lefröcskölték – megakadályozták, hogy az orosz delegáció koszorút helyezzen el az emlékműnél. A támadást követően Andrejev rendőri kíséret mellett elhagyta a helyszínt.”

Nos, amikor különféle posztok alatt, meg kiposztolt cikkek alatt, meg lapok netes felületen jönnek az emberek háborogni, hogy miért van annyi gonoszság, meg éhező gyerekek, szenvedés, meg legfőképp háború, gyakran felhangzik egy szlogen. De mit is beszélek, baráti beszélgetésekben, osztálytalálkozón, egy sör mellett, vagy akár a buszmegállóban, az 5-ös busz befutása előtti kis világmegfejtési szünetben is rendre felbukkan a következő:

Ha Isten lenne – vagy, ha van –, akkor miért engedi ezt a sok-sok gonoszságot? Miért tűri? Miért tűri azt, hogy a sok háború kitörjön a földön? És Isten miért tűri, hogy ezzel annyi szenvedést okozzon az emberiségnek?

Igen, ezt igen sokszor látom, és ilyenkor kortyolok a teámból, és azt dünnyögöm: ne Istenre kenjétek, őt hagyjátok békén! Megadta nektek a szabad akaratot. Megmondjam, kedves posztoló, kommentelő, és felháborodott akárki? Ez a sok szörnyűség azért van, mert ti akarjátok. Ti, emberek!

Moszkva természetesen már tiltakozott azóta. A TASZSZ hírügynökség beszámolója szerint Oroszország varsói nagykövete hétfőn fellobogózott autóval érkezett a Zwirki i Wigura utcában lévő szovjet katonai háborús emléktemetőhöz. Miután kiszállt a járműből, az orosz külügyminisztérium szerint agresszív tömeg vette körül, amely korábban ukrán zászlókkal, vörössel leöntött lepedőkkel és oroszellenes jelszavakkal gyűlt össze az emlékhelyen. Az orosz hírügynökség szerint nem volt rendőr a helyszínen. A sírok felé haladó diplomatákat feltartóztatták, és vörös folyadékkal töltött zacskókkal dobálták meg.

Kedves emberek! Nem akartok háborút? Nos, akkor ne öntsétek képen az orosz nagykövetet. És ne hozzátok olyan helyzetbe, hogy kísérettel kelljen menekülnie. Mert egy nagyhatalom képviselőjét nem öntjük nyakon. Ez sose jön be. A történelemben nem volt még példa, hogy ez a békéhez vezető út első lépcsőfoka lett volna. Amikor Ned Starkot elfogták és lefejezték, a Stark család ezt nem hagyta szó nélkül, és hadat üzent a Lannistereknek. De ha Józsinak, a falu bikájának a sörét kiöntöd a kocsmában, az sem segíti elő azt, hogy a jegyző a helyi lapban így zárja le a készülő új cikkét: „Büszkén mondhatjuk el uraim, hogy községünkben, ebben a hónapban verekedés, és súlyos testi sértés nem történt”.

Úgyhogy kedves Kovács Péter, Nagy Béla és Milos Havlicka! Ha tovább nőne a szenvedés, a fájdalom, a háború és a gonoszság, ne Istent okoljátok!

A zacskókat nem ő töltötte meg vörös festékkel, és az öklét nem ő emelte a magasba. Nektek megadta a kezet és a teljes szabadságot, azt, hogy arra használjátok, amire akarjátok. Ti használjátok erre! Őt – Istent -, kérlek, ezentúl ebből hagyjátok ki!

A Piszkostizenkettő rovatban megjelent véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a 888.hu szerkesztőségének álláspontját.